Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
1979. február hó ÉRTESÍTŐ 3. oldal szony. Érdemes ezzel kapcsolatosan elolvasni a U.S. News & World Report január 8.-i számának egy cikkét, mely meglehetősen szkeptikusan Ítéli meg Kina gazdasági felvevő képességét és azt a gyors javulást, amit a Kínával való üzletelés megindulásától várnak e- eyesek. Kifejti a cikk, hogy Kina óriási piacot jelent ugyan, de ez csak lassan, fok- ról-fokra lesz képes fogadni az amerikai árucikkeket. Elsősorban azért, mert a 900 millió fogyasztó nem nyugati értelemben vett igényes és pénzes vevőt jelent, hanem a nyomor határán tengődő igénytelen tömegeket. Az állami megrendelések és beruházások már nagyobb reményekkel kecsegtetnek, de ott meg az szab határt az amerikai exportnak, hogy Kina pénzügyi lehetőségei igen korlátozottak. Magyarán: kevés a pénze, aranya, következéskép hitelre akar árut, technológiái berendezéseket kapni, legfeljebb némi nyersanyaggal, árukompenzációval tud fizetni. Ez pedig távolról sem jelent majd annyi friss vért az amerikai gazdaság vérkeringésében, ami indokolná Tajvan elárulását. Az egész politikai húzásnak egyenlőre csak egyetlen nyertese vans a Coca-Cola gyárig A gyár már ebben a hónapban megkezdi termékeinek szállítását a kommunista Kínába és még ez év őszén megnyitják Shanghaiban azt a töltő üzemet, mely eredeti amerikai üdítő itallal fogja ellátni az egész meny- nyei birodalmat a csecsemőtől a legöregebb mandarinokig, illetve a rangidős káderekig, párttitkárral bezárólag. A Coca-Cola gyár berkeiben jogos az öröm! A Pepsi-Cola a Szovjet érdekszférában szerzett monopóliumot, de most sikerült kiütni a nyeregből a régi riválist: a Coca-Coláéknak a négyszer akkora kínai piacot sikerült meghóditaniok! A jólismert Coca-Cólás üvegek ütegei diadalmasan bevonulnak Pékingbe és ez felér egy vérnélküli hódítással, egy győztes hadjárattal ! Fő az, hogy nagy bizniszre van kilátás! És kitörődik akkor az adott szó szentségével, a tajvani tizenhétmillió csalódottságával. ..? (Magyar főparancs, folyt, az 1. old.-ról) Sok nemes gondolat, kezdeményezés született meg az elmúlt 20-30-É0 év alatt, de e- zek a szép gondolatok, kezdések hamar el is pusztultak, szétbomlottak. MiértV - Azt hiszem, a válasz erre az, hogy a Nagy Cél helyett inkább túlságosan a saját magunk kis emigrációs csoportunknak, vagy egyéni elgondolásainknak előrejutását, dicsőségét tekintettük. És ha ez a mi elgondolásunk nem egyezett meg a másik magyar felfogásával, akkor egymás ellen fordultunk s megfeledkeztünk a közös Nagy Célról. Ahelyett, hogy a magyarság Ellensége ellen harcoltunk volna, egymás ellen vitézkedtünk és acsarkodtunk. Ennek a viselkedésünknek, természetesen, megvan a lélektani magyarázata. Könnyebb, kényelmesebb egymással vitázni, mint alapos felkészültséggel, bátorsággal az Ellenséggel küzdeni. Úgy csináltuk, mint az a férj akit a munkahelyén nyomnak, kihasználnak,lenéznek itt az idegenben, de ott szólni nem mer vagy nem is tud megfelelő nyelvtudással s ezért amikor hazajön a családba, ott feleségén, gyermekein tölti ki haragját. Ez a gyönge ember elégtétele. Hasonlóképpen cselekedtünk emigrációs é- letünkben a Nagy Célt illetően. Mivel a nyelvtudás és szellemi felkészültség hiánya miatt az itteni politikai életben és társadalmi körünkben a magyar eszméért kellőképpen kiállni nem voltunk képesek, ezért tehetetlenségünkben egymást próbáltuk meggyőz^ ni, kioktatni és saját egyéni elgondolásainkba befogni. így burjánzott fel a sok-sok egyesület, klub, mely annyira külön utakon járt, hogy képtelen volt kifelé nagy eredményt felmutatni. - Volt és van köztük sok nemes, jószándéku kezdeményezés, de akad köztük gyenge gitt-egylet is. És nagyon sajnálatos, hogy ennek az egymás elleni szélmalom-harcnak az újságjainkban is nyilvános teret adunk a veszekedések leközlésével. Ilyenkor eszembejutnak a déli népek városai, ahol az ablakokból a közeli oszlophoz kötél feszül ki és azon teregetik ki szárítani az asszonyok az alsóruhákat.De ők már kimosva mutogatják. - Szomorú, hogy újságjainkban még szükség van Nyilatkozatok és Ellennyilatkozatok közlésére. Nem kár a drága papirosért és nyomdáért? Nincs elég mondani valónk az Ellenségről? Legfőbb ideje lenne, ha a nagy cél érdekében elfelejtenénk egyéni kis sérelmeinket s inkább összehangolnánk terveinket, munkánkat és kéz a kézben küzdenénk a keresztény magyarság szabadságáért. Ehhez egy magyar Főparancsra, egy magyar jelmondatra lenne szükségünk, amely mindig figyelmeztetne minket a Nagy Célra. - A regi lovagkorban volt egy nagy jelszó: Treuga Dei. - Isten fegyverszüneti békéje. Amikor a közös nagy veszély idején minden egyéni párbaj tilos volt.- A történelem folyamán, közös nagy veszélyben, többször alakultak Véd- és Dac-szövetségek a közös Ellenség ellen. - A'rmi történelmünkben a török veszély idején irta Zrínyi, a költő a Török áfium Elleni Orvosság könyvében hires jelszavát: NE BÁNTSD A MAGYART! Mi lenne, ha mi hontalan magyarok is ehhez a jelmondathoz igazodnánk egymás között s elfogadnánk Főparancsnak: NE BÁNTSD A MAGYART! Az ÉRTESÍTŐ kapható az alábbi könyv- és u j ságáru s it óknál: New Brunswick: Somody könyvesbolt(8Á6-8877) Washington: A Watergate Hotel halijában. New York: Püski-Corvin. Tel: 879-8893 Cleveland: Magyar Áruház, Tel: 991-3737 Toronto: Pannónia Books, Tel: 36Á-9-358 Kedves Olvasónk! Kérjük, legyen a munkatársunk. Terjessze lapunkat! Hívja fel barátai és ismerősei figyelmét az ÉRTESITŐ-re!
