Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
GLORIA VICTIS értesítő Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron 1979. február hó • CRUSADER FOR HUMAN RIGHTS • Megjelenik havonta STIRLING GYÖRGY: Ft. Szépe László dr. ‘ ‘ Cola-diplomáciával a kommunizmus ellen” Amikor néhány évvel ezelőtt a Pepsi-Cola gyár "betört" a szovjet piacra és a Lewi-Strauss farmernadrágok mellett az addig: kapitalista italnak bélyegzett a- merikai üditő nedű is polgárjogot nyert a Vasfüggöny mögötti országokban, az optimisták uj korszak hajnaláról ábrándoztak. Mig a Pepsi-Cola gyár főrészvényeseit a várható nagy biznisz lehetősége lelkesítette,addig a külpolitikai madárjósok messzemenő reményeket fűztek ahhoz a tényhez, hogy Brezsnyevék számos nyugati exportcikk előtt felhúzták a sorompót és az amerikai behatolás e formájától várták a diktatúrák elpol- gáriasodását, a szovjet agresszivitás megszelidülését. Röviden: miután a Szovjetunió és a kommunista világ megerősödése miatt végleg el kellett vetni a fegyveres felszabaditás lehetőségét, az amerikai politika a blue-jeans, a rock-muzsika és főleg a Cola-diplomá- cia útjára lépett és abba a hitbe ringatta magát,hogy ezeknek az exportcikkeknek a segítségével megbonthatja a bolsevizmus egységét, fellazíthatja a keleti biokban uralkodó ideológiai fegyelmet és ezzel a taktikával végül is annyira alapjaiban ássa alá a Vasfüggöny mögötti rendszereket, hogy azok érett gyümölcsként fognak lepottvanni Moszkva korhadó fájáról. Sz a Cola-diplomácia elmélete, melyet naiv nyugati teoretikusok állítottak fel az Íróasztal mellett s odáig mentek, hogy ettől a módszertől még magának a Szovjetuniónak is a meggyöngülését, ideológiai fellazulását remélték. Colával a diktatúrák ellen! - jelszóvá vált és a leigázott kis népeket ezzel a csodaszerrel, csodaelmélettel "etették", hogy nyugodtabban Magyar főparancs Nagy eszméknek, vallásoknak és é- letképes nemzeteknek mindig volt és van jelszavuk, főparancsuk, amely összetartotta és irányította őket. Tudjuk a kereszténység jelszavát^ főparancsát: Szeresd az Istent, szeresd felebarátodat! - Ismerjük az Izlám főimáját: Allah nagy és Mohamed a prófétája. - Amerikának is megvolt a jelszavas In God we Trust. És amig hitt ebben, addig nagy nemzet volt.. . Amelyik népnek, népcsoportnak nincs egy lelkesítő, irányitó jelszava, főparancsa, az hamar szétesik, elmorzsolódik. Olyan mint az az ember, akinek nincs életcélja s nem tudja, merre tartson. Ha ma körülnézünk a mi magyar e- migrációnkban, magunkról is sajnálatosan ezt kellene megállapítanunk, hogy közös jelszó nélkül lévén szétmorzsolódunk. Célunk ugyan meglenne, a keresztény magyarság megmentése, a haza szabadsága, de mintha ezt a szent, nagy célt rossz utakon, helytelen eszközökkel keresnénk. Érvényes ez a megállapitás a régi emigrációra, érvényes a 45-ösre, Ü-8-as- ra és 56-osra is. /Folytatás a 3* oldalon./
