Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
1979. október hó ERTESITC 3. oidal ni. így alakult át a "szabadságra hazajáró politikai emigráns" amerikai hétköznapjaiban óvatos, majd hallgatag emigránssá. Aki nem hall, nem lát és főleg nem beszél. Nem hallja meg a hazaiak panaszait, szeme csukva marad a hibák előtt és dehogy is mond ő- szinte véleményt! S amit mond, önmaga megnyugtatására is mondja: nem is olyan rossz ma már az élet odahaza! Az emberek elégedettek és ha választásra kerülne a sor, Mindenki Kádárra szavazna. Gyermeteg önáltatás és vakság a tények előtt. Dehát igaz: hogy is kívánhatnánk egy hazajárótól, hogy észrevegye az érem másik oldalát is? Hogy ki merje mondani nyiltan: amig Magyarországon szovjet csapatok vannak amig nem lehet önálló magyar politikáról beszélni, addig az ottani jólét és viszonylagos megelégedettség csak mások kénye-kedvé- től függő látszat jólét, a teljes kiszolgáltatottságban a még rosszabbal összehasonlítva relative emberibb állapot. Melynél jobbról, szabadabbról az évtizedek óta megfélemlített, megnyomorított, igényeikben megnyirbált hazaiak nem is álmodozhatnak - jelen körülmények közt. De mi, akiknek tudnunk kell, mik a szabadság, a szabad élet ismérvei, lelkendezhetünk-e a Moszkvából engedélyezett és Kádár által végrehajtott lazításokon, a Bákosi-terrorhoz képest kétségtelen könnyítéseken? A hazajárogatók zöme abban az időben hagyta el az országot, amikor még ez a terror dühöngött otthon. S talán ez az oka annak, hogy most ha évek, évtizedek után hazalátogat és más, lényegesen megváltozott állapotokat talál, valóságos eufóriába esik és nem győzi magasztalni a hazai viszonyokat. Honvágyuk, nosztalgiájuk, s a mindent megszépítő messzeség rózsaszínű szemüvegén át láttatja velük Magyarországot, de csak kívülről: mert otthon élni senki sem próbál a hazajárogatók közül. A jólétet - egész kevés kivételtől eltekintve - senki sem akarja megosztani otthoni rokonaival és még a- lig hallottam végleg hazaköltöző emigránsról. Akinek döntését nehezen tudom megérteni ugyan, de tisztelem: ez legalább őszinte egyértelmű és félreérthetetlen színvallás.. Kétirányú folyamatnak vagyunk tehát tanúi: az évek múltával egyre inkább nemesedik Ötvenhat eszménye, másrészről annak menekültjei lépésről-lépésre távolodnak ettől az eszménytől. Mert azt tartják: lehet azt csodálni, tisztelni, de azt már nem kívánhatja senki, hogy a gyakorlati életben mereven ragaszkodjanak az elvekhez. Elvek végkiáru- sitása folyik világszerte, hódit a "pragmatikus” gondolkodás, miért éppen a magyar emigráció legyen kivétel?...A megalkuvás kifizetődőbb, mint a "konokság"... Elvégre kinek használ, ha fejjel megyünk a falnak? Kinek használnak a hősi áldozatok, az oktalan makacsság?...Akik ilyeneket kérdeznek, egyről megfeledkeznek: ha nem lett volna Ötvenhat hősi kiállása, talán értelmetlennek tűnő áldozatvállalása, akkor Magyarországon még annyira sem lenne elviselhető az élet, mint amilyen most. De azt se felejtsék el soha, hogy Ötvenhat követelései még távolról sem teljesültek: s amíg otthon szabad választást mellőző párturalom van, amig szovjet csapatok tartják megszállva az országot, addig nem lehetünk hűtlenek a 23 év előtt megfogalmazott elvekhez és az eszményekhez, melyekért a forradalmi szabadság- harc hősei és vértanúi életüket adták. jLflju>-fljuuuuLfi.fl,B.pj.ft a a am.» aaJLftjULH.a.n a iulji-SlslslslsljlSl VÍGADAT. Folytatás az 1. oldalról. Számukra félhomályba burkolt a múlt, amely hamis történelemcsinálók hamis szavain é- pült és nem nyújtott mást a népnek, mint hazug szavakban hazug értelmeket. Országé- pitésről szólt a rege és valójában szétzúzást, rombolást, züllesztést jelentett. Kitelepítés. .. a kulákság letörése...osztályidegenek felszámolása.. .államosítás, tömegmészárlás, termelőszövetkezetekbe való kény- szerités...fáklyás felvonulások a tarfejü "nemzethős", Hákosi Mátyás dicsőítésére... a A vihar közeledik. Budapest egy megbolygatott méhkashoz hasonlít. Az általános helyzet mostohasága füti a kedélyeket, indulatba sodorja a népet. Senki sem gondol komoly belpolitikai eseményekre, legkevésbé forradalomra, de a levegőben ott lebeg valami megfoghatatlan, valami alaktalan kifejezője a bekövetkezendő eseményeknek. Valaminek történnie kell, mert meggátolhatatlan, feszülő erők működnek közre. Csordultig telt a pohár és szabadságra vágyik az ország apraja nagyja. Ha egyáltalán van kezdeményezés, az az ifjúság kezében összpontosul. Az idősek csak amolyan tanácsadó szerepet töltenek be. Ki gátolhatja meg a kikeletet, ha annak ideje jő? Október 23.-a van. Szokatlan meleg. Az emberek felöltő nélkül járnak az utcán. Visszajött az öregasszonyok nyara - mondogatják egymásnak A Dunapartnál már tömegbe verődött csoportokban haladnak az emberek. Innen-onnan felharsog egy-egy mikrofon, s a hang nyugalomra int mindenkit. Az utcáról egyre hangosabb kiáltások törnek át a csukott ablakokon. Budapest megmozdult. . . * A Széna téren front állapot van két nap óta. A Móricz Zsigmond körtéren is áll a harc. Kiégett házak, üszkös falak, szétlőtt tankok, pozdorjává roncsolt jármüvek, hullák mindenfelé. A gépfegyverek hol itt, hol ott kattognak fel. Vér, könny, szenvedés költözött Buda csendes kerületeibe is, akár csak Pesten, ahol hatványozott méretekben orgiázik a pokol. A két városrészt ideiglenesen elvágták egymástól. Az események egyre közelebb viszik a nagy forradalmat a kibontakozáshoz. A rádió kissé zavarosan adja hireit, közli az olykor ellentétes utasításokat. A nép külföldi segítségről suttog, idegen beavatkozásról, Nyugat akcióba lépéséről. A hai— cok szüneteiben adódik röpke időre alkalom, hogy a szállingózó hireket megbeszéljék az emberek és elfogadják belőlük azt, ami
