Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
oldal ÉRTESÍTŐ 1979. október hó nekik kedves...A rossz hireket könnyedén és céltudatosan hazugságnak minősitik, mert nem akarják letörni a harci szellemet. Talpon van az ország! A kommunisták innen is, onnan is megfutnak, elbújnak, szétszélednek a szélrózsa minden irányába. Itt-ott hamis aljas akciókkal próbálnak visszavágni és visszatérni helyeikre, de a forradalmi ifjúság mindenütt éberen áll a vártán. * A szabadságharc kavarulatában lassanként megjelentek a kibontakozáshoz vezető útjelzők...Valami uj, valami csodás, szinte meny- nyei orgonazsongásként ható két szó repült útjára,i szállt szájról-szájra, házról-házra városról-városras semleges Magyarország... Annyira uj, annyira boldogságot rejtő, any- nyira örömteljes, hogy senki sem akarja elhinni. Semleges Magyarország. . . ! Ismételgetik az emberek, tanulgatják, be- cézgetik, simogatják e két szót. Kimondják es könnyeik hullnak, örömkönnyeik... Egy nemzet zokog. S ez a zokogás felrázza a még alvókat, a kishitüeket, kiket változatlanul zavar a guerillaszerü összecsapások meg-megismétlődő zaja, az orosz csapatok jelenlete. A nagy celt mostmár ezek is látják, de úgy érzik: elérhetetlen... A merengőket megrázza az uj hir: a csizmás istent lerángatták talpazatáról! Darabjaira zúzták az otromba óriást! Felépül a Regnum Marianum és nincs többé Sztálin-szo- bor! Nincs többé "apánk"! S jön az újabb hir, még lelkesitőbb, még szebb: az orosz csapatok kivonulnak a fővárosból! Az emberek kitódulnak az utcákra, főútvonalakra, hogy lássák a"csodát".. .Senki sem hisz a saját szemének, pedig látják, amint a "döglött oroszlánok" végig húznak az utakon, félelmetesen morajló hernyótalpakon. Egyikük-másikuk még "barátságos" búcsút is int feléjük, de amit közben mondanak, azt nem birja el a nyomdafesték. Felengednek az ökölbeszorult kezek és a sarokba kerülnek a "Molotov-coctail"-ok. Csak menjetek! Minél meszebbre! Haza! Haza! Híreteket se akarjuk hallani többé! Hajnalodik Magyarország felett. Uj nemzeti ünnep születik e napok szentté tételére! Örömujjongásba úszik az ország! A "semleges Magyarország".. .Tavasz született az őszben. Mámoros a nép...Jobb lesz végre sorsunk!... Éljen Nagy Imre! .. .Győzött a szabadságharc! T. Dombrády Dóra "ŐRKŐ" cimü kitűnő munkája az emierációs könyvkiadás egyik újabb nagy értéke! A kötet az ismert,^ népszerű ÍT-ónő több mint negyven szebbnél-szebb novelláját, hosszabb-rövidebb elbeszélését tartalmazza. Ezek egy része hazaröpiti lelkünket az otthoni tájakra, az Írónő szülőföldjére, az Crkő-hegy, Sepsiszentgyörgy szépséges környékére. Megrendelhető az ÉRTESÍTŐ cimén. Ára 9 dollár. »Győrött felálitották Borsos Miklós "Bartók emlékére" c. szobrát. A mintegy másfélméteres müvet a Bart ók-utcában, egy vízmedence szélén helyezték el. Mégegyszer és utoljára Charlestonról A magyar emigrációnak és különösképen a sajtónak fontosabb dolga is van, mint hogy hónapokon át rágódjon azon: ,győzelem volt-e Charlestonban vagy kudarc'.' £s minek szaporítsuk most már a szót azon, hogy miért nem sikerültek a charlestoni ünnepségek úgy, a- hogy sikerülniök kellett volnaV Ebben a kérdésben már sokan elmondták a véleményüket és a történtekből - hibákból és mulasztások ból - mindenki levonhatja a tanulságot a jövőre. Tanulság viszont bőven van. Elsősorban az, hogy amatőrmódra nem lehet sikeres országos megmozdulásokat rendezni. A másik tanulság: nem vagyunk olyan sokan, hogy megengedhetnénk magunknak azt a luxust, hogy egyszerre, egyidőben kétfelé is rendezzünk reprezentatív ünnepségeket. Illene végre eljutnunk oda, hogy a magyarság összeségét érintő közös ügy érdekében személyi szempontokat félretéve együtt tudjunk dolgozni. A charlestoni kudarc oka elsősorban abban keresendő, hogy nem fogtunk össze a siker érdekében, sőt szétforgácsoltuk erőinket. Az egyidőben való kettős rendezés jóvátehetetlen hiba volt és ezen nem változtat semmiféle utólagos nyilatkozat. Két nyilatkozat is napvilágot látott,- mindkettő aláírás nélkül '-, melyben az érintettek próbálják megmagyarázni a történteket, de nem sok eredménnyel. Az első nyilatkozat támadással védekező agresszív hangja, minősíthetetlen gorombáskodása és a szabad véleménynyilvánítás jogát kétségbevonó tendenciája miatt kívánkozik a szemétkosárba, mig a másodikkal kezdetleges fogalmazása, primitiv és együ- gyü, önmagának ellentmondó érvelése miatt kár foglalkozni. Az AMSz érintett helyi vezetőségi tagjainak nem névtelen nyilatkozatokkal kellene próbálkozniok fehérre magyarázni a feketét, hanem őszintén bekellene látniok, hogy hibák és mulasztások történtek. Ezzel sokkal inkább megvédenék az AMSz tekintélyét,mint magyarázkodással és többet használnának a jó közösségi szellem kialakulásának. Amire a jövő munkája érdekében feltétlenül szükség van, különben nem fogunk semmire sem jutni. És befejezésül - a teljes igazság érdekében - még valamit szeretnék itt most leszögezni, ami a Charlestonnal foglalkozó eddigi Írásokból sajnálatosan kimaradt. Az AMSz vezetőségéből egyedül dr. Nádas János, az intézőbizottság elnöke látta előre, hogy az egyidejű washingtoni vacsora-rendezés kárára lesz a charlestoni ünnepségsorozatnak és ezt a véleményét nem is titkolta. Távol is maradt a washingtoni vacsorától. Az előkészítés stádiumában ft. György Árpád és dr. Füry Lajos is otthagyták a vacsora rendezőbizottságát. A vacsora mégis lezajlott. Szépen, sikeresen. Csak éppen Charleston is, Washington is sikerülhetett volna még jobban is, ha nem egyidőben rendezik a kettőt. Stirling György