Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

GLORIA VICTIS

ERTESITO

Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.

Tamási Áron

1979. október hó • HUNGARIAN MONTHLY • Szerkeszti: Soós József

STIRLING GYÖRGY:

Események, elvek, emberek

— Forradalmunk huszonharmadik évfordulójára —

Az 1956. október 23. és november 4. közti csodálatos eseményekről, melyek Magyarországon e rövid tizenegy nap alatt lejátszódtak, már számtalan könyv, tanulmány, visszaemlékezés, elemzés, riport és egyéb újságcikk jelent meg szinte a földkerekség minden nyelvén. A magyar forradalom fénye vakító villámlásként hasitott bele az akkori világ szemébe és egy pillanatra elkápráztatott mindenkit: hatása alól senki nem vonhatta ki magát és nem volt az utolsó évszázadnak eseménye, melyről ennyi szépet és jót Írtak volna szerte a glóbuszon, mint a magyar nép forradalmi szabadságharcáról.

Lehet-e ezekután újat mondani azokról a napokról, lehet-e újat, mást Írni, mint amit már mások leírtak előttünk? Ahogy időben távolodunk Ötvenhattól, úgy válik egyre kétségtelenebbé, hogy a magyar forradalom döntő fordulatot jelentett a világpolitikában és történelmi szerepe elvitathatatlan. A csapást, mely Ötvenhat októberében Budapestnél érte a kommunizmust, még a mai napig sem tudta kiheverni a Párt. Budapest volt az oroszok Sztálingrádja: ahogy itt tört meg az addig verhetetlennek hitt német Wehrmacht győzelmi sorozata, úgy a szovjet kolosszus Budapestnél veszített először csatát. Katonailag is, de főkép ideológiai síkon.

Ötvenhat nagysága és jelentősége az évek múlásával egyre nő: történelmi távlatból szemlélve a huszonhárom év előtti eseményeket, azok még tisztább fényben ragyognak előttünk. És tiszta fénnyel tündöklik az áldozat, melyet a forradalommal hozott a magyar nép.

Mert Ötvenhat áldozat volt, véres, kegyetlen áldozat,

EMLÉKEZZÜNK

1956

Október 23

LAJOSSY SÁNDOR:

Virradat

Ez a nyár füllesztően meleg. Az ég kékjét párafelhők homályositják s nap mint nap megnyílnak az ég csatornái. A zivatarokban semmi különös sincs, de a vihar előtti ó- rák nehéz levegőjében a közelgő zivatar előjelei mellett valami más,- valami megfoghatatlan (és talán megmagyarázhatatlan) is lebeg. Egy derengés ez, a jövő titokzatos útjainak szemhatárig előbukkanó fehér mérföldkövei.. .ügy tűnik, hogy e fülledt forróság érlel, s az ország szomorú helyzetét a nagy kibontakozás felé hevíti. Isten malmai lassan őrölnek...Nap,mint nap újabb kicsiségek tolakodnak az a- vas dogmák közé. Az ország életének e csigalassuságu változó grafikonja azonban a pirkadás biztos jele a magyar égen. . .Mi forr? Mi változik? Az uj és szinte pelyhedző állu fiatal generációk még komolyabb összehasonlítást sem tesznek a tegnap és ma között, de annál inkább a ma és holnap között.

Folytatás a 3- oldalon.