Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
1979. szeptember hó értesítő 9. oldal Mondvacsinált "egység" vagy becsületes magyar összefogás? A politikai emigráció egységes állásfoglalása azzal a rezsimmel szembeni mely száműzetésre késztette minden eddigi emigráció központi problémáját illetve igénye volt.Ez magától értetődő tény és ténnyé alakulása nemcsak azzal kapcsolatost hogy "egységben az erő", hanem ezen túlmenőens minden olyan tömeges, politikai emigráció /gondoljunk csak a Rákóczi-emigrációra és a Kossuth- emigrációra/, melyet egy abszolút és minden ellenzéket ellenségnek tekintő önkényuralom kergetett el hazájából, - érthetően es logikusan - önmagát tekintette az odahaza'megtiltott politikai ellenzék képviselőinek és - ugyancsak érthetően - úgy vélte, hogy ellenzéki szerepét kellő súllyal csak akkor lesz képes ellátni, ha legalább az emigrációba szorult tömegeket politikai és társadalmi egysegbe tömöriti. A politikai életben igen nagy jelentősége van az "egység" szónak, szimbolikus és gyakorlati értelemben is, - még akkor is, ha nem emigráns, hanem az anyaállamban folyó viszonylatokra gondolunk. Egy-egy politikai párt a párton belüli egységre törekszik, mert máskülönben nem képes ellátni kormánypárti-, vagy éppen ellenzéki szerepét. Koalició esetén igen fontos az egység a koalició csoportjai között, különben az a cél, melyre a koalició egyes egységei - ideiglenes, vagy végleges célzattal - szövetkeztek, nem lesz elérhető. Egypártrend- szerü, totális diktatúrákban / s ezekre számtalan példát hozott századunk történelme Hitlertől Szatalin rémuralmáig/ az erőszakolt, rémitésen és rémületen alapuló "egység" halálos fenyegetéssel fordult minden egyén, vagy csoport felé, mely bizonyos politikai, nemzeti, társadalmi, vagy kulturális feladatot más utón kivánt megoldani. Már ezekből a példákból is látható, hogy az egység" szónak lehet pozitív és negativ értelmezése is és mindig egy bizonyos történelmi helyzet az, amely megszabja, hogy az "egységet" morálisnak vagy éppenséggel immorálisnak kell tartanunk. Megnézve a politikai spektrum túlsó oldalát! vajon "egységre" gondolt-e Marx Károly mikor 1848-ban kiadott "Kommunista Kiáltványában" "egyesülésre" szólította fel a világ proletárjait? Egyáltalában nem! Itt is egy viszonylagos kisebbség elképzelhető diktatúrájának álma nyilatkozik meg a térdre kényszeritendó többség felett. Egyszerűsítve : egyetlen osztály önkényuralmát kívánta a többi társadalmi osztály felett. A Marx- féle "egység" aztán úgy módosult Leninnél, hogy ő már egyetlen politikai párt önkény- uralmává módosította Marx "osztályát". Sztálin mégjobban egyszerűsített! ő már a párturalmat szűkíti le egy diktatórikus kis csoport, majd saját személye keretébe. De az "egység" jólhangzó jelszavát, illúzióját ő is állandóan hangoztatta, mert tudta, hogy a tömegekre vonzóerővel hat az egységbe való szólitás. Bárki, aki a legkisebb mértékben is nem ért egyet a diktátor, vagy a diktatórikus kis csoport elveivel, módszereivel, az az "egység" ellenzőjének, ''egvségbontónak^T azaz "ellenségnek" számit s oda lesz ültetve a vádlottak padjára az eddigi ellenségek mellé Tehát! a csupán kismértékben, vagy minimál is mértékben eltérő gondolkozásu e- gyén, vagy csoport azonnal afféle "rebellisnek" lesz minősítve és azonnal megindul az agymosás gépezete, hogy megértesse a "tájékozatlanokkal"! az "egységtől" /azaz ^diktátor akaratától, politikájától/ eltérő e- gyén, vagy csoport tulajdonképpen "lázadó", aki /amely/ a közös ellenség szolgálatában működik. , ..... Az "egység" nemesen hangzó szava mögött olyan emberek, olyan erőszakos és becstelen kisebbségek húzódhatnak meg, akik /melyek/ csupán jelszónak, lobogójukra irt, félrevezető frázisnak alkalmazzák ezt az - eredetileg igen szép és hasznos - szót. Az "egység szavát frázisként használó erőszakos kisebbség számára az "egységesített" tömeg csak a vak eszköz szerepét játsza. Az "egység" a- latt lényegében önmagát érti az "egységgel" játszó frazeológia demagóg művésze. Ő és erőszakos kis uralkodó csoportjai az "egy- ség". Aki merészkedik bármibe is más véleményen lenni! az "egységbontó". Az "egységbontó" pedig nyilvánvalóan "lázadó" és valószi nüleg " az ellenséggel kollaborál." Emigráns egységre - jobbanmondva: a legfontosabb, nemzeti célokkal kapcsolatos e- gyetértésre, kooperációra igenis nagy szükség van! Nem nevezhető becsületes magyar embernek az, aki feladja a nemzeti függetlenség elvét. Felrúgja az 1848-as és 1956-os eszméket az, aki nem hisz a szabad választásban, többpártrendszerben, vagy nem hisz az emberi szabadságjogokban! A probléma nem itt van. A probléma ott kezdődik, mikor valamelyik emigráns vezető, vagy emigráns csoport a saját módszerét, a saját filozófiáját tekinti az "egyedül üdvözítőnek". A probléma ott van, mikor az a bizonyos egyén vagy csoport az "egység" nevében, az "egységet" szüntelenül hangoztatva, - saját csoportját, vagy éppenséggel sajátmagát azonosítja az "egységgel", csoportját, vagy magát tekintve az egység egyedüli jogos képviselőjének. "Egy az Isten és Mohammed az 0 prófétája" - hangzott a muzulmánok hires jelmondata. Nos, sajnálatosan mindig akadnak berkeinkben csoportok és vezetők,melyek /kik/ számára az Istent, vagy az egységet dicsőítő mondatnak nem az első, hanem a második fele volt a fontos! saját "prófétasá- guk" minduntalan kihangsulyozása. Vajon beszélhet-e bármelyik emigráns vezető a "Nemzet nevében"? Vajon elképzelhető e egységes filozófia a mai magyar emigráció berkeiben? Tökéletes "egység" természetesen elképzelhetetlen, de igenis elképzelhető a közös nemzeti célok elérése érdekében kialakított emigráns "koalició", azaz ideiglenes együtt- möködés, összefogás! A szorványmagyarság politikailag, társadalmilag, gazdaságilag és kulturális szempontból is heterogén, az "egység" viszont homogén magyarságra épülhetne csak. Az "ideiglenességen" azt kell
