Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-09-01 / 9. szám

1979. szeptember hó értesítő 9. oldal Mondvacsinált "egység" vagy becsületes magyar összefogás? A politikai emigráció egységes állásfog­lalása azzal a rezsimmel szembeni mely szá­műzetésre késztette minden eddigi emigráció központi problémáját illetve igénye volt.Ez magától értetődő tény és ténnyé alakulása nemcsak azzal kapcsolatost hogy "egységben az erő", hanem ezen túlmenőens minden olyan tömeges, politikai emigráció /gondoljunk csak a Rákóczi-emigrációra és a Kossuth- emigrációra/, melyet egy abszolút és minden ellenzéket ellenségnek tekintő önkényuralom kergetett el hazájából, - érthetően es lo­gikusan - önmagát tekintette az odahaza'meg­tiltott politikai ellenzék képviselőinek és - ugyancsak érthetően - úgy vélte, hogy el­lenzéki szerepét kellő súllyal csak akkor lesz képes ellátni, ha legalább az emigrá­cióba szorult tömegeket politikai és társa­dalmi egysegbe tömöriti. A politikai életben igen nagy jelentősé­ge van az "egység" szónak, szimbolikus és gyakorlati értelemben is, - még akkor is, ha nem emigráns, hanem az anyaállamban fo­lyó viszonylatokra gondolunk. Egy-egy poli­tikai párt a párton belüli egységre törek­szik, mert máskülönben nem képes ellátni kormánypárti-, vagy éppen ellenzéki szere­pét. Koalició esetén igen fontos az egység a koalició csoportjai között, különben az a cél, melyre a koalició egyes egységei - ideiglenes, vagy végleges célzattal - szö­vetkeztek, nem lesz elérhető. Egypártrend- szerü, totális diktatúrákban / s ezekre számtalan példát hozott századunk történel­me Hitlertől Szatalin rémuralmáig/ az erő­szakolt, rémitésen és rémületen alapuló "egység" halálos fenyegetéssel fordult min­den egyén, vagy csoport felé, mely bizonyos politikai, nemzeti, társadalmi, vagy kultu­rális feladatot más utón kivánt megoldani. Már ezekből a példákból is látható, hogy az egység" szónak lehet pozitív és negativ ér­telmezése is és mindig egy bizonyos törté­nelmi helyzet az, amely megszabja, hogy az "egységet" morálisnak vagy éppenséggel im­morálisnak kell tartanunk. Megnézve a politikai spektrum túlsó olda­lát! vajon "egységre" gondolt-e Marx Károly mikor 1848-ban kiadott "Kommunista Kiáltvá­nyában" "egyesülésre" szólította fel a vi­lág proletárjait? Egyáltalában nem! Itt is egy viszonylagos kisebbség elképzelhető dik­tatúrájának álma nyilatkozik meg a térdre kényszeritendó többség felett. Egyszerűsít­ve : egyetlen osztály önkényuralmát kívánta a többi társadalmi osztály felett. A Marx- féle "egység" aztán úgy módosult Leninnél, hogy ő már egyetlen politikai párt önkény- uralmává módosította Marx "osztályát". Sztá­lin mégjobban egyszerűsített! ő már a párt­uralmat szűkíti le egy diktatórikus kis cso­port, majd saját személye keretébe. De az "egység" jólhangzó jelszavát, illúzióját ő is állandóan hangoztatta, mert tudta, hogy a tömegekre vonzóerővel hat az egységbe va­ló szólitás. Bárki, aki a legkisebb mértékben is nem ért egyet a diktátor, vagy a diktatórikus kis csoport elveivel, módszereivel, az az "egység" ellenzőjének, ''egvségbontónak^T azaz "ellenségnek" számit s oda lesz ültet­ve a vádlottak padjára az eddigi ellenségek mellé Tehát! a csupán kismértékben, vagy minimál is mértékben eltérő gondolkozásu e- gyén, vagy csoport azonnal afféle "rebellis­nek" lesz minősítve és azonnal megindul az agymosás gépezete, hogy megértesse a "tájé­kozatlanokkal"! az "egységtől" /azaz ^dik­tátor akaratától, politikájától/ eltérő e- gyén, vagy csoport tulajdonképpen "lázadó", aki /amely/ a közös ellenség szolgálatában működik. , ..... Az "egység" nemesen hangzó szava mögött olyan emberek, olyan erőszakos és becstelen kisebbségek húzódhatnak meg, akik /melyek/ csupán jelszónak, lobogójukra irt, félreve­zető frázisnak alkalmazzák ezt az - eredeti­leg igen szép és hasznos - szót. Az "egység szavát frázisként használó erőszakos kisebb­ség számára az "egységesített" tömeg csak a vak eszköz szerepét játsza. Az "egység" a- latt lényegében önmagát érti az "egységgel" játszó frazeológia demagóg művésze. Ő és erőszakos kis uralkodó csoportjai az "egy- ség". Aki merészkedik bármibe is más vélemé­nyen lenni! az "egységbontó". Az "egységbon­tó" pedig nyilvánvalóan "lázadó" és valószi nüleg " az ellenséggel kollaborál." Emigráns egységre - jobbanmondva: a leg­fontosabb, nemzeti célokkal kapcsolatos e- gyetértésre, kooperációra igenis nagy szük­ség van! Nem nevezhető becsületes magyar em­bernek az, aki feladja a nemzeti független­ség elvét. Felrúgja az 1848-as és 1956-os eszméket az, aki nem hisz a szabad válasz­tásban, többpártrendszerben, vagy nem hisz az emberi szabadságjogokban! A probléma nem itt van. A probléma ott kezdődik, mikor va­lamelyik emigráns vezető, vagy emigráns cso­port a saját módszerét, a saját filozófiá­ját tekinti az "egyedül üdvözítőnek". A probléma ott van, mikor az a bizonyos egyén vagy csoport az "egység" nevében, az "egysé­get" szüntelenül hangoztatva, - saját cso­portját, vagy éppenséggel sajátmagát azono­sítja az "egységgel", csoportját, vagy ma­gát tekintve az egység egyedüli jogos képvi­selőjének. "Egy az Isten és Mohammed az 0 prófétája" - hangzott a muzulmánok hires jelmondata. Nos, sajnálatosan mindig akad­nak berkeinkben csoportok és vezetők,melyek /kik/ számára az Istent, vagy az egységet dicsőítő mondatnak nem az első, hanem a má­sodik fele volt a fontos! saját "prófétasá- guk" minduntalan kihangsulyozása. Vajon beszélhet-e bármelyik emigráns ve­zető a "Nemzet nevében"? Vajon elképzelhető e egységes filozófia a mai magyar emigráció berkeiben? Tökéletes "egység" természetesen elkép­zelhetetlen, de igenis elképzelhető a közös nemzeti célok elérése érdekében kialakított emigráns "koalició", azaz ideiglenes együtt- möködés, összefogás! A szorványmagyarság po­litikailag, társadalmilag, gazdaságilag és kulturális szempontból is heterogén, az "egység" viszont homogén magyarságra épül­hetne csak. Az "ideiglenességen" azt kell

Next

/
Thumbnails
Contents