Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
ERTESITO 1979. szeptember hó 10. oldal értenünk, hogy az összefogás csak a nemzeti célok /függetlenség, szabad választás, emberi szabadságjogok, stb./ eléréséig érvényes. Szabad országban, demokratikus szervezkedési, választási viszonyok között, többpártrendszerrel párosult parlamentarizmus körül ményei között - már érvényét kell veszítse az összefogás. Akkor már a magyar népnek magának kell eldöntenie, hogy melyik politikai párt, melyik politikai vezető az, melyik politikai, gazdasági, társadalmi filozófia az, melybe bizalmát helyezi. A többi,- a leszavazott - csoportoknak, egyéneknek, filozófiáknak ellenzékbe kell vonulniok és esetleges sorsukra várniok. E gondolat szem- elótt tartása is megvilágítja, hogy mennyire abszurd, ha közülünk bárki is a "magyar egység" nevében hivalkodik. A mai magyar e- migrációnak nem volt kimagasló nemzeti vezéralakja, mint pl. a Rákóczi-emigrációnak vagy a Kossuth-emigrációnak. Nagy Imrét egy spontán nemzeti felkelés hulláma dobta a forradalom felszínére. 1956 októbere a leg- kölönbözőbb politikai filozófiáju s az időszerű nemzeti érdek elérése miatt összefogó csoportok küzdelme jegyében került a magyar történelembe. Kiemelkedő tekintélyű, tudásu emigráns vezetőink nemzeti függetlenségünk érdekében kifejtett küzdelme dicséretreméltó, de legtöbbjük elég bölcs volt ahhoz, hogy ne említse önmagát, mint az "egység", vagy a nemzet egyetlen jogosult szószólóját, mert jól tudták, hogy a Nemzet erre nekik /sem otthon, sem idekint az idegenben/ mandátumot nem adott s mert tudták azt is, hogy oktalanság volna a nemlétező "magyar egység" illúziójába kapaszkodni. Sokkal ésszerűbb es valósabb a nemzeti függetlenségre vágyó magyar csoportok összefogását, kooperációját hirdetni, abban bízni!__________ _______ "Az emigrációs politika ma nem lehet sem párt- sem napi politika, mert ezekben a kérdésékben nem tudunk közös nevezőre jutni".- Írja Zs.A. a torontoi Magyar Életben. "Azokat az alapigazságokat kell hirdetni, amelyekkel minden magyar /aki nem árulója nemzetének/ egyetért, politikai és világnézeti különbség nélkül, mint amilyen a szovjet járom elleni küzdelem és az igazságtalanul elszakított országrészeinkhez formált ^ ........ Wass Albert, emigrációnk "szent öregje" bátran kiáll a kontinentális magyar federá- ciók létjogosultsága mellett, de méltányosan elismeri, hogy közös, nagy céljaink mellett - természetesen - vannak köztünk véleménykülönbségek* az erőltetett illuzórikus "egység" helyett tehát jobb módszer a becsületes emberek összetartása. "Csupán a szervezett tömeg tapos nyomot", - Írja a "Magyar Életben" megjelent "Októberi tükör" c. cikkében. "Az egyén kötelessége, hogy szerves részévé váljon a csoportnak, melyhez tartozik. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden amerikai magyar, amennyiben valóban magyar, cselekvő tagja kell legyen az amerikai magyarok szövetségének és minden^ kanadai magyar a kanadai magyarok szövetségének. .. Nincsen olyan család a világon, melynek keretén belül ne lennének időnként civódások, vélemény-különbségek. Azért a család mégis család marad és összetart a külső világgal szemben. Ugyanígy, a nemzeten belüli véleménykülönbségek sem szabad ellenségeskedést eredményezzenek és gyülöle tét teremjenek." Tehát: Wass Albert is elismeri a véleménykülönbségek jogosultságát s a legfőbb nemzeti célok közös elérésének törhetetlen hirdetése mellett, keserűen fordul azok ellen, akik minden - némileg ellenkező véleményű - magyar testvérben máris "ellenséget", "egységbontót" látnak. Ezt a realitást igen tragikusan fogja fel Orbán Ferenc a kaliforniai "Uj Világ" főszerkesztője "Nekünk Mohács kell?" c. e- gyik cikkében "...csak elesettségünkben tudunk egymásra találni...Elfelejtettük és elfelejtettek azt az eszmet, az összetartozas- nak azt az érzését, amely az alatt a három hét alatt, 1956-ban a világ magyarjait ösz- szefogta.. Ady szavaival élve, de kérdőjellel a mondat végén kérdezzük: nekünk Mohács kell?... " Az emigráns problémát természetesen 5 is azokban az idekinti fiókdiktátorokban látja akik önmagukat azonositva az"egységgel" ellenséggé, egységbontóvá deklarálnak minden emberfiát, akik nem akarnak bólogatójános- ként táborukba szegődni. "Hát mi már sohasem tudunk annyira felnőni, hogy ne csak veszekedni, hanem vitatkozni is tudjunk? Hogy közös dolgainkat meg is tudjuk vitatni,mint ahogy az egy kulturnép fiaihoz illene?" A választ erre a kétségbeesett felkiálltásra minden olyan emigráns magyar tudja, aki nem csak önző-egyéni, hanem szervezeti életet is él: egyes öncsinálta vezérekkel nem lehet vitatkozni, hiszen őket - mint Jean de' Arc-ot - "Isteni szózat vezényli". Nekik csak engedelmeskedni lehet, mert különben kiközösítik az ellenvéleménnyel merészkedőt az "intézményből". Fényes Mária, a Californiai Magyarság szerkesztőnője ezt a szomorú emigráns realitást a következőképpen fejezi ki lapjában: "Aki hozzájuk /azaz a fentemlitett vezetőkhöz/ tartozik annak előírják, hogy kivel é- rintkezzen, kinek a meghívását fogadja el, vagy utasítsa vissza, kivel álljon szóba, ...vita esetén kinek a pártjára álljon, kinek a rendezvényét pártolja, vagy szabotálja,., ha a klikkbe, vagy az intézménybe bevett személy nem engedelmeskedik, akkor megfenyegetik. .. "Fényes Mária felismeri, hogy az ilyen "intézmény" vezetőit már régen nem a kommunista elnyomás alatt lévő magyarság felszabadítása izgatja. Ők már az ő végleges kis idekinti önkényuralmukat építgetik, Emigráns diktátorok csak addig léteznek mig van aki megtűri őket. Igen gyakran éppen azok, akik az "egység1 frazeológiájával saját fejük köré akarnak babérkoszorút fonni és a velük ellenkezőket "egységbontónak" kikiáltani, - éppen azok felelősek elsősorban az emigráció sajnálatos széteséséért. Szabad emberként értünk Nyugatra, szabad Hazának otthoni megszületéséért imádkozunk, harcolunk s mindezt nem azért csináljuk, hogy kenetteljes, idekinti kis autokraták hasát hizlaljuk, önkényüket vállaljuk, "egység-akaratának" palástját tiszteletteljesen utána-hordozzuk.
