Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
1979. szeptember hó értesítő 7. oldal Détente — Békés koegzisztencia Az Egyesült Államok külpolitikája visz- szatór'5'ben van a roosevelti elképzelésekhez: stratégiai fölényét elvesztette az o- ■’•'oszokkal szemben, s kétséges, hogy a mai viszonylagos oa^itás az marad-e: népe befelé fordul, saját belső problémái felé, s ez megváltoztatja az ország viszonyát a világ többi részéhez. Nvusrat-Európa biztonsága természetellenes, nem saját erején nyugszik, hanem azokon a katonai^kötelezettségeken, melyeket az Egyesült Államok e földrész védelmére évtizedekkel ezelőtt vállalt: ,ha nem is valószinü, homy az Egyesült Államok e kötelezettségeit formailag máról-holnapra felmondja, az csaknem bizonyosra vehető, hogy készsége ennek minden következménnyel eleget tenni csökkenni fog: Nyugat-Európa a k öl csonkát) ott biztonság kényelmébe annyira beletespedt, jólétének, az életszinvonal naponkénti mániákus emelésének annyira rabja, hogv nem hajlandó ezzel a lehetőséggel s mindazzal, amit ez maga után von, józanul szembenézni. Mindezt világosan kell látni, ha azt akarjuk szemügyre venni, ami bennünket tulajdonképp érdekel: a kelet és nyugat közti tárgyalást, vagy tárgyalás- sorozatot. Mindegy, hogy ez esetenként milyen formát ölt, csúcskonferenciát, zárt ajtók mögött évekig folyó titkos egyezkedést vagy parádés nemzetközi értekezletet több tucat ország részvételével, egy dologban bizonyosak lehetünk: a tárgyalóasztal nyugati oldalán a fentebb összegezett tények ülnek, még akkor is, ha a tévékamerák kormányfőket és diplomatákat fényképeznek. Tárgyalni végsőfokon mindig az erőviszonyok tárgvalnak, mennél nagyobb a tét, annál inkább. Bennük gyökerezik a követelés épp úgy, mint az engedmény, s ők fejeződnek ki egy-egy politikai megoldás formulájában. Ez mindig igy volt, nem valószinü, hogy a jövőben másképp lehet. Békés koegzisztencia - mondják keleten: détente - mondják nyugaton. E kifejezéseket nehéz volna eszméknek nevezni, de valami gondolkozásmódot mégis sejtetnek - ez is ott ül, egymással szemközt, a tárgyaló- asztal két oldalán, valahányszor kelet és nyugat, kicsiben vagy nagyban, egyezkedésbe fog. A békés koegzisztenciát Hruscsov találta ki. Formailag valami olyasmit akart vele mondani, hogy az egymástól eltérő politikai rendszerek végtére miért ne élhetnének békésen egymás mellett. Ez kevéssel Sztálin halála után történt, amikor az u- tódlásból támadt belső viszályok bizonytalanná tették az orosz rezsimet, s attól tartott, hogy a nyugat esetleg iparkodni fog e gyengeséget kihasználni. Ennek elejét venni, ez volt a békés koegzisztencia bevetésének célja. így jellege diplomáéiai- lag főként védekező volt. Hruscsovék jól el is boldogultak vele 195ó-ig. De a magyar forradalom legázolása túl véres volt, túl nagy megütközést és ellenszenvet keltett mindenütt, semhogy akadhatott volna kormány nyugaton, mely a békés koegzisztencia módozatairól tárgyalásba bocsátkozik az oroszokkal. Ez a tartózkcdás azonban mindössze néhány évig tartolt. Eisenhower meghivta Hruscsovot s ezzel a békés koegzisztencia újra szalonképessé kezdett válni. Az oroszok éltek is a számukra javuló légkörrel. A hatvanas évek elejétől kezdve kisebb-nagyobb kihagyásokkal, ismét nagy lendülettel kinálták a békés koegzisztenciát. De ekkor már volt egy lényeges különbség: a mögötte lévő hátsógondolatból eltűnt az aggodalom, s az eredetileg védekező jelleg fokonként ment át támadóba. Az ötvenes években a békés koegzisztencia a status quo - a háború utáni orosz szerzemények - diplomáciai védelmét szolgálta: a hatvanas években ennek már ^ogi elismertetését s u j nemzetközi egyezményekkel véglegesitését. E mellett voltak még részleges - bár nem kevésbé fontos - céljai is. Nyugat-Európában: növelni a biztonság hamis érzetét: Amerikában: elhitetni, hogy meglehet szabadulni a honvédelmi költségek jórészétől, csak nem leli erőltetni az oroszokra oly megalázó stratégiai fölényt, s hogy még a világbéke is lehetséges lehet a kéttagú direktórium - az Egyesült Államok és Oroszország - közös gondoskodása alatt. S ezekhez járultak legújabban a gazdasági célok: nyugati technológiát vásárolni, milliárd dolláros tételekben - hitelre. Gondosabb vizsgálat után tehát a békés koegzisztencia, bár nem azt jelenti, amit formailag mond, elég konkrét törekvéseket foglal magába. S ami még ennél is fontosabb: e célok nem k ípeznek végcélt* Csak az adott történelmi kö'ülmények közt kivihetőnek látszó törekvések ezek. Esetleges megvalósulásuk után újak állítódnak föl, nagyobb igényűek, szintén az akkor a- dott történelmi helyzetnek megfelelően.így az egésznek világosan haladvány jellege van. "Fejlődés" ez, értelmét és belső logikáját attól a nagyobb politikai perspektívától kapja, mely végsőfokon a marxizmus- leninizmus credojából ered. A détente mögött nincs ilyen credo - mondhatnék, szerencsére: de hiányzik belőle a növekvő célok haladványa is, az a mindig többre törekvő dinamizmus, mely az o- rosz békés koegzisztenciának ma már legfőbb jegye. A détente mögött azonban igy is van gondolkozásmód: ez se nem több, se nem kevesebb, mint amit a szó szótári jelentése jelez: az enyhülés és a megnyugvás keresése. A nyugat magatartása a második világháború óta alapjában védekező volt. Ez jutott kifejezési'8 a kontainment formulájában is. Ami ezen túlmutatni látszott, láttuk jobbára szólam volt csupán. De e védekező magatartás mégis ellenállást jelentett, a katonai biztonság megteremtésében eleinte erőfeszitést s esetenként ha tározott politikai fellépést. A kelet és nyugat viszonyában az ötvenes évek során, s olykor később is, ebből fakadt a feszültség s támadt egy-két kritikus helyzet - ez keresztelődött el hideg háborúnak. A detente ezt váltaná fel enyhüléssel és megnyugvással. A védekező magatartás ezzel persze mitsem változik, csak kirívóbb lesz: a biztonságot erőfeszités és határozott fellé
