Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
6. oldal értesítő 1979. szeptember hó "Örvendetest hogy széles körökben olvasott hetilapjuk is megemlékezett a 200 éve hősi halált halt Kováts Mihály ezredesről, az észak-amerikai polgári forradalom és forradalmi függetlenségi háború legmagasabb rendfokozatu és beosztású magyar hőséről. A cikksorozat Egyesült Államokban élő magyar amatőr szerzőjének számos megállapitása a- zonban az onok szavai szerint is 'nem egy szempontból vitatható' . Hozzá kell még azt is fűznöm, hogy a cikksorozat alapját képező mü nem tartalmaz semmi uj tudományos e- redményt. Sót ez az észak-amerikai közönség- nek szoló életrajz egészében magyarországi kutatásokra épit. Döntően Póka-Pivni Aladár egy élet során feltárt tudományos eredményeit, elsősorban az 193^-^2 között publikált életrajzi adatokat ismétli meg, nem egyszer még az átfogalmazás fáradtságát sem veve, minden hivatkozás nélkül. A szerző számos adatot pontatlanul vett át Póka-Pivny Aladártól. Sok helyen a történelmi összefüggéseket félre értve, tévesen értelmezi a "kováts Mihály historikusának" tekintett és nevezett kutató által feltárt tényeket. Póka- Pivny Aladár alapvető eredményeinek közlése után is, élete végéig folytatta a Kováts Mihályra vonatkozó kutatást. Számos uj adatát már nem volt módja közölni, ezeket u- jabb hadtörténeti kutatásaim részben megerősítik, részben kiegészítik. A szerző ezeket nem hasznosíthatta, igy Kováts Mihályról a- dott képe túlhaladott. (A kutatás mai állása szerinti életrajzi vázlatot közzétettem a Hadtörténeti közlemények 1979/2. számában) A cikksorozat képanyaga is megjegyzést ki- ván. Kováts Mihály Benjamin Franklinhez intézett latin nyelvű levele négyoldalas, ebből csak az 1. és a k. oldal fényképe szerepelt lapjukban, Kováts Mihályról nem maradt fenn hiteles korabeli ábrázolás, Rasskó Aurél festménye és Takáts Pál szobra a művészi fantázia terméke. Kováts Mihály ezredes örökre beirta nevét nemcsak az amerikai, hanem a magyar hadtörténelembe is. Örömmel fogadunk minden vele kapcsolatos amerikai meg emlékezést, publikációt. Mindenesetre elvárhatjuk, hogy a hazai tudományos eredmények átvételekor pontosságra törekedjenek és főleg, hogy azokra hivatkozzanak." Nem valami hizelgő kritika egy elfogulatlan szaktudós tollából. Eszenyi László "munkája" alig több egyszerű másolásnál - azaz plagizálásnál -, hiszen a forrásmunkára "el felejtett" hivatkozni és néhol még arra sem vett fáradságot, hogy átfogalmazza Póka-Pivny Aladár mondatait. Cseppben a tenger: ebből mindenki képet alkothat a szerző mentalitásáról. Kováts Mihály emlékének ápolása helyes és indokolt, de nem minden áron. Feltétlenül csakis korrekt eszközökkel. Eszenyi László csúfosan felsült, amikor annak reményében utazott Magyarországra, hogy ott valamiféle nagyszabású ünnepség központja lehet. Ez tanulság lehetne számára, de mások számára is. A hazai rendszer szÍvesen fogadja a hozzá törleszkedőket, de szerepelni már nem engedi őket, akárhogyan is vágynak erre. És'ezzel kapcsolatban nem árt leszögezni: semmi kifogás nem lehet az ellen, ha valaki beteg szülei meglátogatására, vagy egyéb fontos családi okok miatt látogat haza. De magamutogatás, szereplés, Magyarok Világszövetségével való barátkozás nem lehet indok, sem felmentés. Ezt azért is szükségesnek tartjuk ismételten hangsúlyozni, mert ebben a hónapban tartja tisztikarválasztó közgyűlését az Amerikai Magyar Szövetség. Egyes hirek szerint Eszenyi László fel akarja használni az alkalmat, hogy újra visszacsempéssze magát az AMSz-be. Nem árt figyelni erre, mert egyszer s mindenkorra elvként kell elfogadni: aki kellő indok nélkül hazajár, nem alkalmas vezetőszerepre az emigrációban. Eszenyi László karcagi vendégszereplése éppúgy kudarc volt, miként az irodalom berkeibe tett kiruccanása sem hozott dicsőséget számára, mert ime leleplezték, hogy i- degen toliakkal ékeskedett. Mindenesetre nem árt, ha rajtatartjuk a szemünket, nehogy ismét emigrációs közéleti szerepléssel próbálja kárpótolni magát az elszenvedett sok fiaskóért. Mondjuk AMSz-vonalon, ahonnét két évvel ezelőtt dicstelenül távoznia kellett. Sem rá, sem vele együtt hazajáro- gató barátaira nincs szükség az AMSz vezetőségében: olyanokra sem, akik pénzzel gondolják megváltani helyüket emigrációs csucssze- replésre. __m A szerkesztő megjegyzése: Eszenyi László a Chicagóban megjelenő Magyar Élet c. lapban irt beszámolójában társait (elvtársait?) is megnevezi. rtNt. Bertalan Imre és Dózsa György a ref. biztositó igazgatói, Puskás Béla főszervező és Nt Király Zoltán passaici lelkipásztor." Mint ismeretes az Amerikai Magyar Szövetség szept. 28-30 között rendezi meg országos közgyűlését Mew York-ban a Magyar Házban, amikor megválasztják az uj tisztikart is. A jelölőbizottság vezetője (és most üljünk le kedves olvasóink, úgy olvassuk tovább) Nt. BERTALAN^IMRE. Feltesszük a kérdést az AMSz-vezetőségének: hogyan lehetséges, hogy az a Bertalan Imre fog személyeket javasolni-jelölni az AMSz uj tisztikarába,^ aki néhány hónapja - a renegát (az ellenséghez átpártoló és ott sem sokra becsült) Eszenyi Lászlóval - felajánlotta együttműködési készségét a hazai kommunista rendszernek. Mivel Nt. Bertalan Imre nem tudta megitélni mit cselekszik, amikor erre az útra lépett, igy alkalmatlanná vált a jelölőbizottsági szerepkörre. Már is vannak olyan hirek, hogy arra alkalmatlan, illetve a hazai rendszerrel cimboráié személyeket akar javasolni az AMSz felső vezetésére. Az aug. 18.-i Intézőbizottság-i ülésen már nyilvánosságra került, hogy Nt. Bertalan Imre lepaktált a hazai rendszerrel. Miért nem vonták meg tőle a bizalmat? Miért nem "mentették fel" tisztségéből? Igaza van Ft. Hites Kristófnak, amikor azt Írja: "az AMSz nevében ma szereplő egyének nem állnak annak a felelősségnek erkölcsi magaslatán, amit az egyetemes magyar érdek és az amerikai magyarság elvár tőlük."
