Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
1978. .március hó EHTLSITO 5. oldal lizmu8t maguk a magyarázkodók is mesterségesnek, nem a nép által hordozott és teremtett képződménynek tekintik. Ha nem vágna minden hiba és minden kritika elevenbe, ha tehát a mai viszonyoknak, megoldásoknak nem lenne kényszer jellegük, hanem a nép akarata hordozná, védené, ha a lakosság magáénak érezné az intézkedéseket, egyszóval, ha demokratikus alapokon nyugodnának, nem kellene félni a hibáktól, a hibák bevallásától, nem kellene minduntalan megmondani, hogy mit hogyan értsünk. A demokráciában nincs szükség "magyarázó hivatalra", a lakosság nagyon jól tudhatja, hogy miként működik az állam, nincs kit okolnia, az élet közös ügy, maga választotta a kormányon levő pártot, és ha nem tetszik a politikája, hát majd legközelebb másra adja a szavazatát. . Sok lélektani jelenséggel összefügg a magyarázkodás kényszere. A lakosság kezdetben lealázónak érzi, hogy mindent elakarnak fogadtatni vele. Kialakul a nemzeti kiskorúság tudata. Iskolássá válik az élet, az ország, mely fölött ott leng a na§y mutaóujj és zeng a ta- nitó ur magyarázkodó szava. S éppen mert állandóan hangzik valamiféle értelmezés, egy idő múlva érdektelenné válik, a valóság felett lebegő felépitménnyé, melynek nincs köze az é- lethez, melyre nem kell, de nem is lehet figyelni. És következnek a vállránditások, a sokat felpanaszolt közöny, a befelé fordulás, a politikátlanság, az ifjúság kiábrándultsága, kiégettsége és a cinizmusnak nevezett magatartás is. Ha addig magyaráznak, mig a hibából nem lesz hiba, mig a mulasztásról kitudódik, hogy nem volt mulasztás, a hiány nem hiány, a rossz tervezés az jó tervezés, az antidemokratikus a demokratikus, akkor hamis világ alakul ki, a tényéktől elrugaszkodott magyarázat halmaz, az elvakitás olyan ideológiai rétege, melyre Marx bizonyára azt mondta volna, "ópium a népnek". (kr) /MAGYAR HÍRADÓ, 1010 Wien.Köllnerhofgasse 5/13 r ©ö puöaptót Hungarian Restaurant presents • 703-Z/. with your delicious dinner— 3 SHOWS: Tues., Wed., Thurs. 4 SHOWS: Fri., Sat., beginning at 8:30 p.m. The CELEBRATION angers at the 0LB BUDAPEST "The Best of Ail Possible Worlds" enjoy Light Opera, Broadway music and dandng evenings entertainment charge $2 Fri-Sat $3 Dinner, without entertainment fee, on the lower level with our popular Gypsy orchestra! OLD BUDAPEST is located on Route 50 West, 4 miles West off Beltway. 703 273 2800 10101 Lee Highway. Fairfax. Va. 703 591 2800 1 VÖLGYI GYULA: Tanár urak bocsánatot kérek A napokban az egyik magyar újságban rövid egy soros hir jelent meg. "Vajthó László irodalomtörténész, iró és müforditó 90 éves korában Kecskeméten elhunyt." A rövid egy sor olvasása, több oldalas emléket idézett fel bennem. Visszavitt a huszas és harmincas évekbe a Berzsenyi Dániel Reál- gimnázium padjába, ahol a katedrán Vajthó László magyar és német szakos tanárunk öntötte belénk a magyar irodalom szeretetét és művészetét. 5 volt talán az egyetlen tanárunk, akinek a természetes diákköri komiszkodások és huncutkodások mellett még csak becenevet sem adtunk. Érdekes ember volt. Ugyanakkor, amikor az előadását tartotta vagy feleltetett bennünket, a másik énjével az irodalom álomvilágában járt. Tartotta az előadást s közben meg meg állt, hogy el ne veszitse gondolatainak fonalát, mely valószinüleg igen távol járt a szóval előadott Írók és költők életrajzi adataitól vagy azok munkásságaitól. Csodáltuk ezért a tehetségéért, amivel egyszerre két fonalat tudott úgy szőni, hogy azok össze- nem kuszálódtak. Természetesen, csibészkedéseinket és apró komiszságainkat ő sem kerülhette el, de türelme és kiváló emberszeretete sohasem hagyta, hogy indulatait felénk kimutassa. Fiatal másodikos gimnazista lehettem, amikor egyik óráján a hátam mögött ülő társam valami jó viccet susogott a fülembe. Nehéz volt visszatar- tanom a hangos nevetést s igy kétkezemet kellett az arcom elé helyezni, hogy a botrányt elkerüljem. Vajthó tanár ur előadását tartotta s mint mindig, gondolata ki tudja merre járván, mereven nézett felénk, mire mellettem ülő hoci barátom felállt s "pléh pofával" jelentette. "Tanár ur kérem a Völgyi rosszul érzi magát!" A tanár ur erre rögtön kiadta az u- tasitást, hogy kisérjen ki a folyosóra. Nehéz pillanatok voltak mindkettőnknek mig megillető nagy komolysággal kiértünk az osztályból. Tíz perc sem telt el s szólt az óra végét jelző csengő. A tanár ur első útja hozzám vezetett megérdeklődvén, hogy jobban érzem e magam, majd odavezetett a péksüteményt árusitó pedellushoz, ahol vásárolt részemre egy vajas kiflit s biztatott, hogy csak fogadjam el, mert biztos éhes voltam s attól lettem rósz- szül. Az évek folyamán megpróbált minél több tudományt belénk önteni, hogy mennyire sikerült a jó Isten tudja. Tanítványai szétszóródtak a nagy világba s hogy ki követte az ő példáját, ki tudja? Negyvenöt esztendeje nem hallottam felőle, csak most, az egy sort. De ez az egy sor felelevenítette bennem a nyolc év emlékét. S ha már az emlékeknél tartunk...Tanár urak bocsánatot kérek, ha az emlékeimet, melyek néha talán neveletlen csinytevések is voltak, felelevenítem. Mire elvégeztem elemi iskolai tanulmányaimat, két idősebb bátyám már a Markó utcai Berzsenyi Dániel Reálgimnázium növendékei voltak. Az idősebb utolsó éveit gyötörte, mig a másik nagy szorgalommal a hatodik osztály egyik kiváló tanulójaként vívta ki tanárainak elisme
