Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
6. oldal értesítő 1978. március hó rését. így azt hiszem, nem is annyira elemi osztályos tiszta jeles bizonyítványomnak,mint inkább az ő szorgalmas tanulásának köszönhettem, hogy engem minden felvételi vizsga nélkül felvettek az iskola növendékei közé. Hozzá kell, hogy fűzzem, az iskolának csupán egy-egy osztálya volt s lévén a Lipótvárosban a növendékeknek kevesebb mint fele tartozott csak a keresztény felekezetüek közé s igy nem volt könnyű oda bejutni. Az előbb említett tényt azután különösen a zsidóünnepek alkalmával meg is éreztük, mert azokban a napokban bizony egy órán két szekundát is beszedhettünk, mivel a tanulási anyagban nélkülük nem mehettünk előre s igy igen sok idő jutott a feleltetősekre. Az első iskola napok egyik nagy eseménye volt az ültetési sorrend. Nem tudom minek köszönhettem, hogy a nevem volt már ismerős, vagy hogy az alacsonyabb növésüek közé tartoztam, a középső sor első padja lett kijelölve helyemnek, amit a nyolc év leforgása alatt meg is tartottam. Társaim eleinte igen boldogok voltak, hogy nem ők kerültek oda, közvet lenül a tanárok szeme elé, de rövidesen rájöttek, hogy a legjobb helyek egyike volt, mert pont oda nem nézték a tanárok. Átnéztek a fejünk fölött, hogy az egész osztályt szemmel tudjuk tartani s igy mi az első padokban a legtöbbször nyitott könyvvel az asztalunkon, felelhettünk. Az első osztályfőnökünk, Dr. Varga Sándor rendes tanár volt, legalább is igy mutatkoz- zott be. Őszintén szólva már nem emlékszem, mi volt a különbség a rendes vagy rendetlen vagy rendkívüli tanár között. Természetesen, csak rövid napok kellettek s máris megtanultuk a felsősöktől a tanár ur "rendes" nevét, ami "Muzigo" volt. Ha jól emlékszem, onnan ragadt rá a név, hogy mint felvidéki (tót) származású, a mozi szót rauzigónak mondta. Igen ó- vatosan kellett viszont használnunk ezt a kedves nevet, mivel fiacskája, Kálmánka is ott ült közöttünk az első padok egyikében. A taná- nár ur főtudománya a természetrajz volt, de tanított földrajzot, kémiát, magyart sőt esetenként a számtan órát is helyettesítette. S itt történt az első baj. A számtan tanárunk beteg lett s neki kellett helyettesítenie. Kapóra jött a pámappal előbb irt dolgozatok javítása s mivel az egyik nagyobb szorzási feladatot többen helytelenül oldották meg, felirta a táblára 8 hozzáfogott annak megoldásához. Igen ám, de a számolásba valahol hiba csúszott mire egyszerre mintegy negyven kéz emelkedett a magasba. S elhangzott az Ítélet. "Tanár ur hibát tetszett csinálni! " Mire ő fölényesen, sajátos tájszólásával, csak ennyit válaszolt "Szánt szándékkal tetem, észreveszitek e! " s erre gyors mozdulattal letörölte a táblát s elkezdte újra az egész műveletet. Nem volt szerencséje ezúttal sem. Valahogy újabb hiba csúszott a számításba s a negyven kéz most már még hevesebben emelkedett a magasba. A válasz most már erősen belepirulva, de ugyanaz volt. "Szánt szándékkal tetem..."Most már mérgesen törölte le a táblát, hogy újból felírja a feladatot, Ezt kellő gonddal meg is tette majd hirtelen megfordulva megszólalt. "Kálmánka gyere folytassad! " A“8zant szándékkal tetem,.."viszont az é- vek folyamán többször is megismétlődött. így mikor a kémia óráján a káliumot tanította s vizes kézzel hozzá ért s jól megégette a kezét. Repült a kés, amivel vágni akarta, de mint mondotta. "Szánt szándékkal tetem, hogy lássátok, milyen veszélyes kezelni a káliumot'.' Úgyszintén, mikor a katedrán papír közé tette s az valahogy lángot fogott s nagy ijedtében az osztálykönyvvel csapkodta a tüzet, azt is csak "szánt szándékkal". Másik igen kedves mondása volt a "váratlanul ért nem vart meglepe tés". Ezt minden évben a névnapján hallottuk. Ugyanis megtanultuk már az első évben, hogy i- gen kifizetődő összeadni egypár fillért s venni egy cserép vagy csokor virágot a tanárurak névnapjára, mert ezért cserébe azon az órán nem fenyegetett a feleltetés veszélye. A virág átadása után minden esztendőben Varga tanár úrtól hallhattuk a megszokott beszédet, mely igy kezdődött. "Fiuk, igazan váratlanul ért ez a nem vart meglepetés..."De akkor már nem tudtuk, vagy nem akartuk, visszatartani a nevetést, mire ő belepirulva nagy hirtelenséggel kifutott az osztályból, az ajtóban egy pillanatra megállva bekiabált. "Kalmanka, hozzad az ajándékot!" (A következő számunkban folytatjuk. ) ARCKÉPCSARNOK Nagy Ferenc.., A Szent Korona körüli vita során felháborító módon ismét felbukkant Nagy Ferenc volt miniszterelnök neve. A magyar belpolitikával intenziven foglalkozó honfitársainknak nem kell külön bemutatnunk a magyar történelem dicstelen időszakának ezen kontroverziális figuráját, de az uj nemzedék tagjainak és azoknak, akik nem foglalkoznak behatóan a magyar közélet kulissza titkainak kutatásával elkeli mondanunk erről a végzet küldötte politikusról egyet mást. Idézet Dr. SULYOK DEZSŐ. Két éjszaka nappal nélkül cimü munkájából.(211. oldal) "...A kommunista program szerint következett Nagy Ferenc kilövése. Eljött az óra, amikor arra a struccra indult a vadászat, aki eddig a homokba dugta a fejét és úgy tett, mintha nem látná a számumot. Itt sem volt nehéz ellenfél, aránylag vele lehetett legkönnyebben végezni. Mikor szerencsétlen Kovács Béla a fogságban agyongyötörve bevallotta, hogy "együtt esküdtek össze Nagy Ferenccel",Rákosi figyelmeztette Nagy Ferencet, kérjen üdülési szabadságot, mert idegei szemmel láthatóan^ meg vannak viselve. Nagy Ferenc erre feleségével együtt kiment Svájcba, hogy az"ottani mezőgazdasági termelési módszereket tanulmányozza". Kint tartózkodása idején a figyelmes o- rosz hatóságok megküldték Rákosinak, a minisz terelnök helyettesének azokat a félórával e- lőbb vele együtt megfogalmazott jegyzőkönyveket, melyekben a vallomások alap ján kiderül , hogy az "összeesküvésben" az eddigieken felül Nagy Ferenc miniszterelnök, Gyöngyösi külügyminiszter és Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke is érdekelve vannak. így a technika csodája, a végtelen csavar az összeesküvési bünügy ime eljutott a magasabb régiókig, már a legmagasabb kormányté
