Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-12-01 / 12. szám

1978. december hó értesítő 13. oldal hogy végre mindnyájan összefogva, vállvetve küzdhessünk édes hazánk, Magyarország egye­süléséért! Mert szent igaz, hogy: "Gsonka-Magyarország nem ország, Egész Magyarország menyország!“ És ez nem romantika, irredentizmus vagy revizionizmus többé, hanem valóságos nemze­ti programunk. Magyarország természetes ha­tárai a Kárpátok koszorúja, az Adriai ten­ger és az Alpok nyúlványai. Ebből a megbont­hatatlan egységből soha egy barázdát sem többet: Magyarország a magyaroké! Lapzártakor érkezett: KÉT KONFERENCIA A KULTURCSERÉRÓL. Avagy: kiket hivatott meg Pásztor Lász­ló és Gereben István a State Depart­mentbe.. .V November második felében, véletlenül, egymástól éppen egy hét időbeli eltéréssel, két nyilvános értekezlet is lezajlott Ameri­kában, melynek témája egy és ugyanaz volt: az emigrációban annyit vitatott kulturcsere kérdése. A témát először - fontosságára való te­kintettel - a november 24-26 között tartott országos jelentőségű Cleveland-i Magyar ta­lálkozó tűzte napirendre és a vita résztve­vőiül az alábbi emigrációs közéleti embere­ket jelölte ki a rendezőség: Stirling György vitavezető, valamint Fazakas Ferenc, Haraszti Endre, dr. Kollarits Béla és Nyi- rádi Szabó Imre hozzászólók. A Magyar Találkozó a nyugati magyarság évenként megismétlődő legnagyobb megmozdu­lása, melyre a világ minden részéről sereg­lenek össze az emigrációs élet szellemi és közéleti vezetői s melynek ráadásul az az amerikai város ad mindig otthont, ahol leg­nagyobb tömegben élnek együtt magyarok. Az itt kialakult vélemények tehát általában hűen tükrözik az egész amerikai magyarság véleményét, melyet elhanyagolni bűnös rö­vidlátás bárki részéről is. Nos a konferencia - melyre a nyomtatott meghivók már hetekkel előbb kimentek s ar­ról az egész emigráció jóelőre tudomást sze­rezhetett - igen magas szinvonalon le is zajlott és megállapitásai elvi jelentőségű­ek. (Minderről - a konferencia lefolyásáról és döntéseiről következő számunkban fogunk beszámolni.) Nem sokkal a clevelandi kulturcsere-kon- ferencia előtt (akkor, amikor a Magyar Ta­lálkozó meghivóit már régen szétküldték), nagyhirtelen egy másik konferenciát is ösz- szehivtak a kulturcsere ügyében. Mégpedig Washingtonban, a külügyminisztérium magyar osztályának rendezésében. Ennek időpontja november 17. volt. Nem az lett volna a leglogikusabb,hogy elsősorban azok kapjanak ide meghivót - le­galábbis azok is -, akik egy hét múlva Cleveland-ben a Magyar Találkozón az ameri­kai összmagyarságot reprezentáló összejöve­telen erről a témáról beszélni fognak? Nyil­vánvalóan igen dehát a State Department ame­rikai tisztviselőitől nem lehet kivánni, hogy mindenre kiterjedjen a figyelmük. Ök nem is folynak abba bele, hogy kik jöjjenek el egy-egy ilyen nyilvános értekez­letre, a meghívandók névsorának összeállí­tását mindig olyanokra bizzák, akiket a ma­gyarok közül erre illetékesnek tartanak s akik - az ő elképzelésük (információik) sze­rint alaposan ismerik az emigrációs magyar­ság keresztmetszetét, tudják, hogy kik an­nak szellemi hangadói és ezek közül részre­hajlás nélkül választják ki a meghívásra ajánlottakat. Hogy a State Department naivsága olykor minden képzeletet felülmúl, azt - számta­lan más esettől is - már igen jól tudjuk.De most ismét tanúi lehettünk e naivság követ­kezményeinek. .. Mert mi is történt tulajdonképen? Semmi más, csupán az, hogy az emigrációs magyar­ság küldötteiként olyan hidépitők ültek a State Department értekezletén, mint az Anya­nyelvi Konferenciákat buzgón látogató Sinor Dénes és Értavi József, olyan emberek kap­tak meghivót a konferenciára, mint a Szent Koronát hazaajánlgató Király Béla, Gombos Zoltán és Róna Gizella, és még sokan olya­nok, akik önmagukon kivül az ég világon sen­kit sem képviselnek és a magyar emigrációs élettől előkelőén távoltartják magukat. Hogyan történhetett ez meg? Nos egysze­rűen! Eredetileg az volt a State Department kivánsága, hogy az Amerikai Magyar Szövet­ség képviselőivel folytathasson eszmecserét és Béky Zoltán, az AMSz elnöke meg is bizta Pásztor László igazgatósági elnököt, hogy állitsa össze a meghívandók névsorát, termé­szetesen elsősorban az AMSz tisztviselői kö­zül. Pásztor László a kényelmesebbik megol­dást választotta és az egész ügyet átadta "szabadságharcos" barátjának, Gereben Ist­vánnak, aki - mint az köztudott - igán "be­járatos" a State Department-he. GI aztán össze is állította a névsort, a maga és a State Department szájaize szerint- baráti köréből és az amerikaiak előtt "posszibili- seknek" gondolt személyekből. így született meg az a névsor, mely birtokunkban van s me­lyet következő számunkban teljes egészében közölni fogunk olvasóink okulására. S ugyan akkor fel fogjuk tárni a névsor összeáliitá- sának kulisszatitkait is, a kérdés kíséreté­ben: kit terhel a felelősség, amiért egy i— lyen lista mehetett fel a State Department- be? Budai Pál Az ÉRTESÍTŐ példányszámonként kapható az alábbi könyv- és ujságárusitóknál* Cleveland: Magyar Áruház, Tel: 991-3737 New York: Püski-Corvin, Tel: 879*8893 Toronto: Pannónia Books, Tel: 364—4358 Washington: Watergate Hotel halijában. New Brunswick: Somody könyvesbolt.

Next

/
Thumbnails
Contents