Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
14. oldal értesítő NEGYEDI SZABÓ MARGIT: ELMÉLKEDÉS Magunkról és jövónkről Csaknem mindannyiunkban két ember lakik. Ha az elmélkedés utján eljutottunk a kétkedés legszélső határára, megejt bennünket a női öntudat ösztönös bizakodása a szépben és a jóban, amely kettévágja számunkra a csomót. íme ez az oka annak, hogy a nő tartja életben a vallást ezen a világon. A szép és erényes nő az a délibáb, mely tavakkal füz- fasorokkal népesiti be erkölcsi életünk kietlen sivatagát. A nő vezet bennünket az ö- rök forráshoz, melynek tükrében Isten nézi magát. A múlt kedves volt lelkemnek, tehát szeretettel beszélek róla. Szeretem a múltat, de irigylem a jövőt. Mit nem adnák érte, ha lopva belepillanthatnánk egy könyvbe, melyből az elemi iskolás gyermekek fognak tanulni száz év múlva! A magunk Ízlése, a magunk előítéletei kedvéért nem szabad útját állanunk annak, amit a mi korunk cselekszik. Megcselekszi nélkülünk is, és valószínűleg igaza van. A világ bizonyos amerikaiosodás felé halad, amely bántja tulfinomult eszméinket, amely azonban, ha egyszer tulleszünk a jelen pillanat krízisein, valószínűleg nem lesz rosszabb, mint a régi rend, mert talán meghozza az emberi szellem felszabadulását és haladását. Az a társadalom, melyben az egyéni kiválóságot kevésre becsülik, melyben a tehetségnek és a szellemnek nincs értékjelzése, az ilyen társadalom nem lehet kedvünkre. Az emberiség célja, a szellem fejleszté- se. - Az egyik ember hite, vagy vélekedése nem kötheti gúzsba a másiknak gondolkodását Még jó sokáig úgy lesz, hogy a hazugság a- ratja a közönség tapsait, de a szabadon hirdetett igazságnak van egy nagy erőssége* az igazság megmarad, a hamis igazság egyre változik és megbukik. A szabadság is olyan, mint az igazság* úgyszólván senki sem szereti önmagáért, és mégis a lehetetlen végletekről mindig újra vissza-sodródunk hozzá. Ne féljünk a világosságtól! Azzal, hogy növelni igyekszünk az igazságok kincsesházát, folytatóivá válunk eleinknek, akik szerették a jót és az igazat abban a formájában, amint azt a maguk korában kapták. Amit teszünk, amivé lettünk, az mind évszázados munka eredménye. Hitemben akkor érzem magamat legerősebbnek, ha a régiek hitének csodáira gondolok... Népművészeti kiállítás Washingtonban. A Mindszenty Társaság vásárral és kultúrműsorral összekötött őszi népművészeti kiállítása már több mint egy évtizede hagyományos társadalmi eseménye az amerikai főváros magyarságának. Népszerűségét bizonyít 1978. december hó ja, hogy esztendőről-esztendőre többen látogatják és gyönyörködnek a magyar cserepek, szőttesek és térítők szingazdaságában, a motívumok változatos szépségében. Mindig nagy sikere van a közbeiktatott rövid műsornak, mit ahogy közkedveltségnek örvendenek azok a kitűnő magyaros ételek is, melyeket a helyi magyar vendéglősök és háziasszonyok áldozatosságából fogyaszthatnak az egésznapos- kiállitás látogatói. Az idei kiállítás november 5.-én, vasárnap 11 órakor nyílt meg a washingtoni ferences zárda Pilgrim Halijában. A megjelent vendégeket elsőnek Völgyi Gyula, a Mindszenty Társaság elnöke köszöntötte magyar nyelven, majd angolul Mrs. Cinnamon Flynn ismertette a kiállítás részleteit. A közönség e- zután megismerkedett az egyes kiállítók asztalaival, melyek dús választékot mutattak be a magyar iparművészetek alkotásaiból. Sok látogatója volt a könyves asztaloknak is, ahol az emigrációs könyvkiadás legszebb termékeivel találkozhattak a betű kedvelői. Nehéz lenne mindazokat elsorolni, akik közreműködtek a kiállítás sikeréért és résztvettek a közös munkában. Mégis ki kell emelnünk a kiállítók közül Berger Ildikót, aki gyönyörű kerámiáival szerepelt, Dr. Győrffy Petemét, aki az erdélyi kiállítást rendezte és Dr. Wagner Ferencnét, aki főleg népviseleteket bemutató babák öltöztetésével járult hozzá a sikerhez. A kiállítás általános megrendezéséért a Völgyi-, a Spilen- berg- és a Józsa-család tagjait illeti dicséret elsősorban, de kevés lenne a hely felsorolni azokat a Washingtonból és környékéről érkezett magyar háziasszonyokat, akik a terem feldíszítésénél és a konyha körül segédkeztek. Ábrahám Lajos cserkészparancsnok kis- cserkészei is kivették részüket a közös munkából, de a műsorban is szépen szerepeltek. A programm során a közönség megtapsolta a Kalocsa táncegyüttes fellépését és nem kapott kevesebb tapsot a vendégszereplő lengyel tánccsoport sem. Meg kell állapítani, hogy a közönség közt többségben voltak az amerikaiak, ami nagyon jó, mert a kiállítás legfőbb célja, hogy az idegen érdeklődőknek adjunk ízelítőt népi hagyományaink gazdagságából, alkotó művészetünk páratlan kincseiből. Feltűnően sok fiatal, másod- sőt harmadgenerációs fiatalt láttunk a kiállításon. A fiatalok érdeklődése a magyar hagyományok, a magyar népművészeti alkotások iránt igen biztató, mert azt jelenti, hogy él bennük a származástudat. Mindent összevéve, a kiállítás méltónak bizonyult a rendező egyesület névadójának, Mindszenty Józsefnek emlékéhez. ________________________________ S.Gy. A washingtoni Mindszenty Szabadegyetem novemberi előadását Simon B. László tartotta, aki "A világ civilizációjának magyar alkotói" címmel a magyar szellemi élet azon kiválóságairól beszélt, akik alkotásaikkal, életük munkájával gazdagították az emberiséget, hozzájárultak a világcivilizáció megte
