Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
12. oldal értesítő 1978. december hó történt itt Eszterhás Istvánnal kapcsolatban. Amint tudod, én sokat utazom, levelezek és beszélek minden rendű és rangú Amerikában él5 magyarrral és eddig még soha, egyetlen eggyel sem találkoztam, aki a Kató- likus Magyarok Vasárnapjának valóban olvasó ja, előfizetője lenne és igazán azt tudná mondani, hogy a lap "irányt változtatott" világnézetileg, mióta Eszterhás István nyug dijba ment. Igen sokan vannak, köztük én is - akiknek hiányzik néha egy-egy Eszterhás Írás, még akkor is, ha Sárkány Györgyként, vagy más névvel volt jelezve (hiszen egyre jobban hozzászoktunk huszonhat év alatt, hogy akármilyen név volt egy cikk végén, Stirling Györgytől, vagy Pogány Andrástól eltekintve, a stilus félreismerhetetlenül és kizárólag Eszterhás Istváné volt.) Nos, kedves Jenő, Stirling György ma is ott van és bár Pogány Andrástól nem láttam Írást az utóbbi időben, nem tudom, hogy fog e megint imi, vagy sem, viszont biztos, hogy olyan sok magyar közírónk és szépirodalommal foglalkozó tehetséges magyarnak az írását láttam én is Te is és bárki, aki olvassa a lapot, az utóbbi egy év alatt, a- mennyit sajnos az előző 25 év alatt összesen nem láttunk a Katolikus Vasárnapban. Én úgy érzem, hogy Dengl Miklós, a felelős szerkesztő valóban jó pásztor. Ne felejtsük el kedves Jenő, hogy a jó pásztornak a vállán az egész nyáj felelőssége nyugszik, nemcsak a segédpásztoroké. Nem hiszem, hogy gyanúsítások, suttogó denunciálások sokat használnának Eszterhás Istvánnak, aki végeredményben mást semmit mondani nem tud, minthogy önérzetét sértette az az újságcikk, amelyet - mint ő maga is elismeri - a felelős szerkesztő kizárólag azért és akkor irt meg, mikor és mert realizálta, hogy magánlevélbeli felkérésére Eszterhás István nem hajlandó a laptól elbúcsúzni, a megérdemelt nyugdíjba vonulni. Sajnos, azt hiszem az történt, hogy Eszterhás István az utóbbi években rossz tanácsadókra hallgatott s úgy érzem, ezek a rossz tanácsadók továbbra is szították és lovalták őt, bizony igen értelmetlenül,mert ugye, Eszterhás mindent inkább akart, mint azt, hogy"bizonyos elemek" szőrös markukba röhögjenek és ezzel a könyvével, sajnos mást nem ért el, mint hogy azok az "elemek" szőrös karjukat széttárva - hahotáznak.- Persze a kárörömtől. A csemegét, melyen a nemzeti emigráció ellenségei fognak csámcsogni hónapokig, Eszterhás István tálalta fel. Mond Jenő, gondolod, hogy tényleg ezt akarta? Én, aki Í939 óta ismerem és tisztelem őt, nem hiszem. - Én azt hiszem, hogy az utóbbi pár évben napúkat köréje nyálazó tanácsadói szédítették el a hetvenéves közírót. Adjon neki a jó Isten hosszú,^ békés nyugdíjjogosultságot, nyugdíjas éveket. Megvagyok győződve róla, hogy az amerikai Katolikus Magyarok Vasárnapja a megérdemelt nyugdijat folyósítja hozzá. Sok szeretettel, Szathmáry Lajos LAJOSSY SÁNDOR: „Szólaljatok virrasztók! "A népek múltja arra tanít, hogy életképes csak olyan nemzet lehet, melynek fiai közös veszedelmek idején minden nézeteltérést feledve testvéri egységbe forrnak." Üzenet Erdély ügyében Magyarország írástudóihoz. A föld kerekségén, ha van még egy olyan nép, mint a magyar, akkor nekünk - otthon és emigrációban - meg kell ismernünk valóságos helyzetünket. Ebből az "öngyilkosságig" menő várakozásból ki kell mozdulnunk, mert önvédelemre kötelez jól felfogott saját érdekünk: egyéni és nemzeti létünk, vagy nem létünk kérdése. A "Szólaljatok virrasztók" eljutott hozzám is. Minden szavával egyetértek és az u- tolsó aláíró neve alá kanyaritottam a saját nevem is. Gondolatban pedig mindazokét oda jegyzem, akikről tudom, hogy legszentebb ü- gyük hazánk, népünk sorsa. Jelen esetben Erdély és ott élő testvéreink megmentése! A velük való teljes szolidaritásra az Isten által megalkotott Kárpátmedence egysége és több mint ezeresztendős közös múltúnk szólít fel bennünket. Mert, Erdély - akárcsak országunk többi elszakított része is - éppúgy Magyarország, mint a Nagyalföld vagy a Dunántúl. A székely nép és a hozzánk betelepedett egyéb nemzetiség: a szász, de az oláh is magyar állampolgáraink abban az értelemben, hogy jó és balsorsunkban együtt éltek velünk. Trianon példájára nincs olyan ország a világon, melyet részekre ne lehetne szaggatni. S hogy csak a legnagyobbakat említsem: az óriás Szovjet, Amerika, Kina, India.de Anglia vagy Franciaország is legalább olyan vegyes népességű mint Magyarország. .! Ezért nekünk - népünk sorsa felett virrasztóknak -, szent kötelességünk megszólalnunk és Erdély ügyében a segíteni kész népekhez fordulni. Es ha kell, az ENSz-t is fel kell kémünk, hogy segítsen. Elvégre nem valami törzsecskéknek kell igazságot szolgáltatni, hanem egy nagymultu nép egyesülni kíván elévülhetetlen jogainak figyelembevételével. S e nagy közös ügyünkben az otthoni ko- mány sem hallgathat többé. Úgy, ahogy az Ü- zenet aláírói kimondották: -"Megértjük,hogy az otthoni kormányzatnak a Szovjetunió érdekeihez kell igazodnia, és a szomszédos szocialista országokkal is fenntartani a szolidaritás látszatát, - de amikor magyarságmentésről van szó, akkor az önvédelem ösztöne mindenekelőtt való. Elérkezett az idő, hogy az anyaország is ráébredjen végre magyarságmentő kötelességére." Szólaljatok virrasztók addig, amig nem késő. Az idő sürget, tetteket kíván és cselekednünk kell! S én az Üzenet egyik olvasója, virrasztó társatok, erősítem hangotokat
