Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
1978. december hó értesítő 9. oldal utáni orvosi vizsgálat megállapította - a szemideg sorvadása miatt fokozatosan bekövetkezett a teljes vakság. Ha akkor rendes orvosi kezelést kap. megmenthették volna a látását, de Rákosi börtöneiben ki törődött a rabok egészségével? Ha senki más, de Kürthy Tamás, e nagy emberi tragédia szenvedő alanya megérdemelte volna a könyv szerkesztőjétől, hogy nevét Peyer Károlyé mellett megemlítse a könyvben. Kürthy Tamást a Nemzetőr főszerkesztője (a könyv kiadója) is igen jól ismerte: 1956. után, amikor Kürthynek sikerült szabadföldre jutnia és Nyugat-Németor- szágban letelepednie, Tollas Tibor tolmácsként magával vitte őt egy afrikai előadó körútra. Erről angolnyelvü könyv is jelent meg Tollas szerkesztésében s a könyv többször hivatkozik Kürthy politikai perére s a börtönben történt tragédiájára. Minderről most megfeledkezett vájjon Tollas és nem figyelmeztette barátját, a könyv összeállítóját, hogy a Peyer-pemek szenteljen pár sort a könyvében?... Véletlenül? Aligha! Erre mutat legalább is az, hogy a könyv 9^. oldalán említés történik a magyar kommunista kormány egy 1951. őszi jegyzékére, melyben az Egyesült Államokat megvádolják hét összeesküvési és kémkedési peben való aktiv közreműködéssel. Ez a hét per a következő: Magyar Közösségi összeesküvés, a jobboldali szociáldemokraták és sulyokisták kémkedési ügye, a Mindszenty- összeesküvés, a MAORT-szabotázs, a Standard kémkedés, a Rajk-per és végül a Grősz-össze- esküvés. A kor vizsgálatánál ezt a hét nagy pert nem lehet figyelmen kivül hagyni.Nos ezek közül hat részletesen, nevekkel, leírással szerepel a könyvben, csak egyet hagytak ki a szerkesztők: a Peyer-pert. A következő - 95. - oldalon felsorolást olvashatunk mindazokról az amerikai állampolgárokról és követségi tisztviselőkről, akik valamelyik koholt perben "Kompromittálva" lettek s ezért a magyar hatóságok eljártak ellenük. Pártucatnyi név, csak éppen a Peyer- perben szereplő amerikaiak nevei hiányoznak közülük. Véletlenről tehát szó sem lehet. A könyv összeállítói pontosan ismerték az érintett amerikai állampolgárok neveit is. S mégis megfeledkeztek a Peyer-ügyről... Vájjon miért? Személyi ellenszenvből? Nem tartották Peyert és "bűntársait" jó magyaroknak? Vagy tán kollaboránsoknak vélték őket is, mint Rajkot és társait, akikről megemlítik a könyv utószavában, hogy amikor a Párt kiszolgálása után saját elvtársaik börtönbe zárták őket, megérdemelték sorsukat s ezért nem szerepelhetnek a könyvben. (Ami helyénvaló is.) Akinek Peyer Károly nem volt jó hazafi és aki szerint nem érdemli meg mindannyiunk tiszteletét, aki nem képes felmérni Peyer szerepét és az ellene rendezett per politikai forderejét, az olyan politikai tájékozatlanságról tesz tanúságot, hogy annak nem szabad könyvet szerkesztenie. Legfeljebb szakácskönyvet. Ha pedig netán a Peyer-ügy egyik vagy másik szereplőjével szembeni személyi ellenszenv miatt maradt ki az egész per története a könyvből, a szerkesztők önmaguk állították ki önmagukról a legszomorubb szellemi szegénységi bizonyitványt. Ilyen mulasztásra nincs mentség és nincs magyarázat. Hogy a könyv - felrúgva az időrendi és logikai sorrendet - az un. háborús és népellenes politikai pereket egyszerűen mellőzi és átugorva azokat, bizonytalan Ígéretet tesz, hogy azokkal egy későbbi kötetben "fog foglalkozni" (szegény magyar nyelvünk!) azt mások teszik majd kifogás tárgyává. És teljes joggal. Akiket azokban a perekben meghurcoltak, ugyancsak jogot formálnak arra, hogy említés történjék róluk valahol, egy magyar "Gulag"-ban... Nos ez a "Gulag" messze van Szolzsenyi- tzin müvétől...S most már az is érthetővé válik, miért húzódozott a Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége vezetősége attól, hogy "sponzorálja" a könyvet,, ahogy azt nak szerkesztője szerette volna. A Szövetségnek nem állt módjában ellenőrizni, menynyire teljesek a könyv adatai, igy hát nem is adta a vállakózáshoz a nevét. Helyesen. A felületes munkát végzett szerkesztő dolga pedig, most, hogy - megszívlelve a kritikákat - egy következő kiadásban helyrehozza mulasztásait. Ezt minden börtönt szenvedett volt politikai elitéit nevében elvár juk! Stirling György Montreali tudósítónktól: Montreal magyarságát nagy veszteség érte: Egyed Attila, aki minden jó magyar ügy lelkes támogatója és a helyi magyar közélet motorja volt Nyugat-Kanadában kapott állást és húsz év után el kellett hagyja Montrealt. Egyed Attila két évig viselte a Montreali Magyar Szervezetek Szövetsége elnöki tisztjét, a Szent István Magyar Otthon és Kultur egyesület igazgató tanácsának hét évig volt tagja, továbbá részt vett a Francia-Magyar Kultur Társaság megszervezésében, majd életében is, mint az Igazgató Tanács tagja. Több éven át elnöke volt a helyi szabadság- harcos szervezetnek. Fáradhatatlanul és önzetlenül munkálkodott az egyesületekben a magyar ügyért és az egyenes útról soha le nem tért. Mindig segített,ahol tudott és mindig ott volt, ahol szükség volt reá. Montreal magyarsága sokat vesztett távozásával és sokáig érezni fogja hiányát, meg nem alkuvó magyarságát, lelkesítő biztatásait! Reméljük, hogy Calgary magyarjai között is úgy munkálkodik majd, mint Montrealban tette a Magyar Jövő érdekében! Meghalt Mécs László Mécs László költő életének 89. évében, november 9.-én hajnalban meghalt. 11.-én, szombaton, d.u. 3 órakor temették Pannonhal" mán az Apátságban.
