Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
10. oldal értesítő 1978. december hó DR. KOLLARITS BÉLA: ’’Szüle nem zokog holt magzat felett. . Évek óta "nagyszerű hirek" érkeznek Magyarországról! Virul a gazdaság, gyarapodik a nép. A rothadó kapitalizmus átka, a munka- nélküliség ismeretlen fogalom a mai magyar életben. Hatalmas ütemben folyik az építkezés, mint a gomba eső után, szaporodnak az uj otthonok, házak, lakások. Az utakon automobilok végeláthatatlan sorai robognak, az üzletek polcai roskadoznak a szebbnél is szebb árucikkek bőséges választéka alatt, a piacokon mindent megkaphat a magyar, ami szem-szájnak ingere. Szülőhazánk a szocialista gazdálkodás csodája, a sziciális termelésből fakadó jólét élő valósága... Ezt hirdetik, zúgják, harsonázzák Budapest hivatalos kiküldöttei, ama bizonyos hazakacsingatók, konferenciázók, üzletelők: a kádári ötödik hadoszlop aktivistái. A nagy jólétről áradoznak azok a hazalátogatók, akiknek kellemes cigányzene mellett a magyar konyhaművészet remekeit és finom magyar borokat élvezve, nem akadt idejük, hogy az otthoni élet mélyére nézzenek. A réglátott, vagy ujonan szerzett cimborákkal és a mindenütt jelenlevő "könnyű lányokkal” neonfényes mulatókban dorbézolva nem látták meg a magyar égboltozatot elboritó vészterhes fellegeket. A szabadföldön élő magyarság egy része hitelt adott a Magyarországról érkező híreszteléseknek. A nép jól él, az annyiszor elparentált parasztság egyebet már nem tudván kezdeni az igényeit messze meghaladó jövedelmével, diszes kerítésekre és sírboltok vásárlására költi pénzét. Az otthoni rokonok és barátok nem nélkülöznek, az állam még arról is gondoskodik, hogy a dolgozók kényelmes üdülőkben, a legjobb ellátásban részesülve pihenjék ki fáradalmaikat. Mert Magyarországon az államigazgatás legfőbb gondja a lakosság jóléte. És ime, a rendszer gondoskodása még a külországi magyarságra is kiterjed. Legjobb tudósait, művészeit küldi ki, hogy a Szülőhazától távolélő magyarság anyanyelvét megőrizve a magyar kultúrát élvezhesse, magyarságtudatát megerősítse. A felületesen gondolkozó ezt el is fogadja. A nemzet jövőjét illető aeályait eloszlatták a hazai hirek, kiküldöttek és a magyarországi rendszerrel állandó kapcsolatokat tartó "haladó szellemű kulturmunkások" Újabban azonban másféle hirek is érkeznek Magyarországról. Tényekkel, hiteles adatokkal alátámasztott tudósítások, melyek kendőzetlenül feltárják, a magyarság létét fenyegető veszedelmeket, előidézik a nemzet halál rémét. És ezt kulturmaszlagokkal, népjóléti tündérmesékkel álcázni, elrejteni nem lehet. Amerikai, európai és szabadföldi magyar újságírók számolnak be a Magyarországon már népbetegségnek nevezhető alkoholizmusról, a az öngyilkosságok megdöbbentően magas számáról, a népességszaporulat katasztrofális csökkenéséről. (1977-ben mindössze kS.ooo) Rendkívül magas a csecsemőhalandóság - 10 ezer újszülöttből 330 hal meg egy éves korának a betöltése előtt. A népszaporodás kérdésével foglalkozik Sisa István "Harmadik Trianon felé" cimü cikkében. (Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1978. okt. 22.) Statisztikai adatokkal megerősítve mutatja be a hirhedt abortuszrendeletnek - melynek következményeként közel 4 millió magzatot pusztítottak el Magyarországon -, a már mutatkozó tragikus következményeit: a fiatalok csekély számát szembeállítva a nyugdíjasok, a közeltartásra szoruló öregek emelkedő számával. Magyarországon több a 65 éven felüli öreg, mint a 15 éven aluli fiatal! Megállapítja Sisa István hogy a magyar kormányt csak a jelen érdekli a magyarság jövőjével nem törődik: "Mindez- ideig sem koncepciót, sem bátorságot, de még hajlandóságot sem mutatott egy nagyszabású magyarságmentésre, aminőt a helyzet megkövetel. Az Erdélyben élethalál harcát vívó magyarság ügyében eddig nemcsak nyilvános tiltakozást, de még segélykiálltást sem mert Budapest megkockáztatni, sőt a nép előtt titkolja a nemzetet fenyegető veszedelmeket. - Es milyen magatartást tanúsit maga a nép?" "Sajnos, amit odahaza látunk, súlyos kortünetekre vall. Valami súlyos betegség kell gyötörje azt a népet, ahol embermilliók egyre riasztóbb mértékben alkoholba ölik bánatukat, vagy abban keresnek feledést: ahol a nép sírkövekre többet áldoz, mint bölcsőkre: és ahol az anyák nem akarnak elegendő gyermeket szülni a nemzet túlélésének biztosítására." "Mentőakciók, átfogó intézkedések egészsorára lenne szükség, hogy a nemzeti önrombolás útjára sodort népünk a megújhodás felé forduljon. Ezek között legkézenfekvőbb a még most is érvényes abortusztörvény eltörlése, miután az elmúlt évben is még 90 ezer leendő kismagyar életét oltották ki, ami több mint a kétszerese a lakosság multévi szaporodásának." A továbbiak során Sisa rámutat azokra az okokra, melyek közvetlen okai az elszomorító magyarországi helyzetnek és ismerte» ti azokat az intézkedéseket, amelyeket a nemzet érdekében a kormánynak haladéktalanul megtenni kötelessége volna. "Mindezek azonban lényegükben adminisztratív intézkedések lennének, amelyek a nem zeti 'malaise', az önsorvasztás legrejtet-• tebb gyökeréig még mindig nem hatoltak le.- A 'csak azért is!' - 'csak azért se!' szélsőségeire hajlamos népünk most ez utóbbit hordozza lelkében - mintegy tudatalatti válaszként nemzeti érzelmeinek elfojtására. Áldozatokat hozni a vörös csillagos nemzetköziség érdekében egyáltalán nem, vagy csak immel-ámmal hajlandó. Amiért viszont kész lenne tűrni, szenvedni, dolgozni és a haza épülésére gyermeket szülni, annak az ideál-
