Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
8. oldal értesítő 1978. december hó Szándékos történelemhamisítás vagy felületesség? /Egy most megjelent dokumentumkötet margójára./ Nemrégiben azt olvastam a Nemzetőr-ben, hogy "megjelent a magyar Gulag!" A cikk nem Szolzsenyitzin világhirü könyvének magyar forditásáról szólt, hanem egy önálló munkáról, bizonyos szakmai körökben eléggé ismeretlen nevű Fehérváry István "Börtönvilág Magyarországion" cimü könyvéről. Kíváncsian vettem kezemben a kötetet, melyet egy Phila delphia melletti magyar nyomdában nyomtak, de kiadóként a müncheni Nemzetőr neve szerepel a címoldalon. Mondom, kíváncsian lapoztam bele a könyvbe, mert érdekelt, hogy milyen magyar mü érdekelte a megtiszteltetést, hogy összehasonlítsák a Nóbel-dijas Gulag-gal és főleg kiváncsi voltam a magyar Szolzsenyitzin- re. Mert ha a könyv a Guíag mértékével mérhető, akkor az Írója nyilván Szolzsenyitzin kvalitásokkal rendelkezik... El kell ismerni, hogy a hangyaszorgalommal összegyűjtött nevek és adatok imponálóak, de tiszteletreméltó az igyekezet és a célkitűzés is. A könyv t.i. emléket akart állítani mindazoknak, akiket 1945. után Magyarországon politikai perekben elitéltek, akik ilyen ügyekben börtönt szenvedtek és elsősorban azoknak, akiket halálra Ítéltek és kivégeztek. Ezt a célt azonban kellő fel- készültség nélkül próbálta megvalósítani a könyv összeállítója, ami nagy kár, mert az összegyűjtött anyag különb keretet és a témához méltóbb publikálást érdemelt volna. Nem akarunk gáncsoskodni és kákán is csomót keresni, de ha a stílusbeli fogyatékosságokat nem is tesszük szóvá, némely hiányosságra rá kell mutatnunk. Mert egy ilyen dokumentum jellegű összeállításnak, mely^va- laha még forrásmunkául szolgálhat a jövő történészeinek, elsősorban teljességre kell törekednie. Hiába tartalmaz száz vagy százötven adatot, ha valami fontos kimarad belő le, az végzetesen lerontja a könyv értékét és kétségessé teszi a hitelét. Egy hiányzó adat döntőbben esik latba,, mint minden ami bennevan. És ebben a könyvben rögtön az első^oldalakon hiányosságot fedeztünk fel. Amiből joggal feltételezheti bárki, hogy még többet is találna, ha keresne, vagy jobban u- tánanézne. Aki valamennyire is foglakozott a 45. utáni politikával és csak felületesen is ismeri az akkori nagyobb politikai pereket, annak okvetlenül hallania kellett az un. Peyer—perről, vagy ahogy a kommunisták neveztek* a Peyer- összeesküvésről. Nemcsak a per jelentősége miatt, de Peyer Károly miatt is, akinél nemzetközi viszonylatban ismertebb megbecsültebb magyar politikus aligha volt 1920. és 1956. között. De a Peyer-per - ki tud ja,miért'.' - kimaradt a könyvből. Abból a kötetből, mely a 45. utáni politikai perek történetét gyűjtötte össze, olyan részletességgel, hogy még un. bokorugró-perek (tiltott határátlépési ügyek) is helyet kaptak benne. A Peyer-összeesküvési és kémkedési ügyet 1947. őszén "leplezte le" az ÁVÓ, I998. tavaszán kerültek népbiróság elé a vádlottak - számszerint tizennégyen - és az ügyben egy halálos Ítélet, egy tizenötéves és több kisebb börtönbüntetés született. Elítéltek a perben egy amerikai állampolgárságú követségi tisztviselőt és kiutasítottak Magyarországról két amerikai újságírót, köztük John McCormick-ot, a New York Times világszerte ismert tudósítóját. Ezekben a hetekben Peyer nevétől volt hangos a nemzetközi sajtó és nem akadt olyan nagy sajtóiroda melynek riportere ne ült volna ott a tárgyaláson. És ez megismétlődött pár hónap múlva 1948. őszén, amikor Jankó Péter elnökletével a NOT tárgyalta másodfokon az ügyet és jogerőre emelte az Ítéleteket. A Peyer-per időrendben a második nagy politikai per volt 45. után Magyarországon, de a Magyar Közösségi (Nagy Ferenc-féle) összeesküvési per után súlyban is másodikként tartják számon azok, akik ezeknek az időknak döntő politikai fordulataival foglalkoznak. T.i. a Peyer-per volt hivatva előkészíteni a talajt a két munkáspárt egyesüléséhez. A perrel eltörték a jobboldali, nemzethü szociáldemokrácia gerincét s ezután már könnyen megvalósíthatták a teljes kommunista hatalomátvételt. 1948. volt a Fordulat Éve! A pernek természetes óriási nemzetközi viszhangja támadt: Peyer Károlyra nem mondhatták Hákosiék, hogy fasiszta, hiszen 45.- ben Mauthausenból került haza, de első pillanattól kezdve fenték rá a fogukat, mert a régi munkásmozgalmi politikus, akinél jobban kevesen ismerték a bolsevizmus igazi arcát és akinek óriási tekintélye volt a magyar munkások közt, soha nem egyezkedett a kommunistákkal! Kemény ellenzéki álláspontot vallott és ezért kellett elsők közt áldozatul esnie a kommunista terrornak. Csodával határos módon tudott csak megmenekülni a népbiróság elől, mely 15 évi Ítéletet mért rá távollétében. Emigrációban élt 1956 -ban bekövetkezett haláláig és ezalatt az idő alatt a szabadföldi magyarság egyik legaktívabb és legbefolyásosabb vezetője volt. A Peyer-pernek van még egy tragikus epizódja, amiért különöskép megérdemelte volna hogy belekerüljön abba a könyvbe, mely - állítólag - a 45. utáni politikai elitéltek szenvedéseit akarta megörökíteni. A per negyedrendű vádlottja, Kürthy Tamás vegyész- mérnök, aki az "összeesküvésben" a tolmács szerepét töltötte be a Peyer-csoport és az amerikai újságírók között és 5 éves kény<- szermunka-itéletet kapott, a börtönben elveszítette a legdrágábbat, a s^zemevilágát. E sorok írója, mint "bűntársa" mellette volt 1950. nyarán a Szegedi Csillagbörtön- ben, amikor egyik napról a másikra gyöngülni kezdett a látása és - mint a szabadulás
