Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
1978. december hó ERTESilO 7. oldai suk. Es egy napon meejelent az országban a Vörös Hadsereg;, s a nyomukban felsorakozott kommunisták neki kezdtek gyarmatosítani az országot. Közben azt Ígérték, hogy megvalósít ják ^mindazt , amiben hittünk, de aminek megvalósításához mi - liberálisok, humanisták, demokraták - nem voltunk elég erősek sem eléggé bátrak. Nem teremtettük meg az "emberi Magyarországot..." Hát akkor mit is akarunk'.'... Sokáig vizsgáltuk ezt a különös mérleget. Még azt is megvitattuk, nem azért vagyunk-e csalódottak, igen, kétségbeesettek mert nem a mi osztályunk, a polgári, értelmiségi osztály valósítja meg azt, ami Magyarországon változtatásra beérett? De akár hogyan faggattuk magunkat, a válasz mindig ez volt: a kommunizmust nem fogadhatjuk el társadalmi megoldásnak, mert a kísérlet nem emberszabású és végső céljaiban nem a magyar társadalom, hanem a szovjet imperializmus gyarmatosító céljait szolgálja. A csendes órában, az elhagyott budai vendéglő kertjében, a fülledt nyáréjszakában ezen az estén, amikor utoljára Ízleltem a szülőföld édes izeit - a kenyeret, a húst a gyümölcsöt, a bort - úgy éreztem, elkövetkezett a pillanat, amikor magamtól is minden őszinteséggel megkérdezhetem: mi ennek az irdatlan pernek igazi értelme? Mi a "bol- sevizmus"? Száz éve szövegezték meg a Mani- fesztumot, évtizedek óta parázslik ez a fenyegetés az öntudatban. Most megismertem valamit a valóságból...mi az értelme mindennek? Csak a rémuralom, egy hatalomra és koncra éhes kis csoport erőszakos, kegyetlen, harácsoló terrorja? Lehet, hogy az emberi nyomorúságon tud változtatni ez a rendszer? Barátom azt mondotta, az ő meggyőződése szerint a bolsevizmus igazi tartalmában nem más, mint a szláv imperializmus feltétlen megnyilatkozása: de ez csak előgyuj- tása egy szerepnek, amely most már végzetesen alakot kapott - a kommunizmus lassan, vagy gyorsan túléli szemléletét és gyakorlatát, de itt marad egy korszerűen felkészült nagyhatalom, a szlávok és ezekkel az elkövetkező században számolni kell akkor is, ha egy napon nem lesznek többé kommunisták. Megegyeztünk abban, hogy az orosz nép magára vette a forradalom keresztjét és ennek a nagy áldozatnak van valamilyen értelme a világ számára. Mi lehet ez az "értelem"? A "johannisztikus ember" megjelenése a világszinpadon, ahogy Schubart hiszi, - tehát a nyugati, a "prometheusi", a földi birtoklástól megigézett ember nyomában fellépő, messianisztikus hajlamú keleti ember vállalkozása, aki a világot missziós területnek látja, mint a fehérek a múltban Kamerunt? .. .Vagy az "ultimátum", amit a bolsevizmus jelent a társadalom számára, a szociális igazságtevés ultimátuma?...Közelről láttuk az oroszokat és a kommunistákat, de nem találkoztunk közöttük messianisztikus hajlamú emberrel. És szociális igazságtevés helyett nem hoztak mást, mint a kizsákmányolás újabb formáit. Lehet-e remélni, hogy az "ultimátum" katalizátorként hat Európában és a második világháború után a világszinpadon megjelent két valóságos nagyhatalom - az Egyesült Államok és a Szovjetunió - mellett megteremt egy emberi Európát amely az indisztrializmus és a militarizmus félelmes távlatában rezervációs területe lehet az emberiségnek, bizonyítja, hogy az egész több, mint az egészet alkotó részek összege?...Mindezt elmondottuk és aztán elhallgattunk, mert nem tudtuk a"választ". Az utcasarkon, az éjszakában, elbúcsúztunk. Búcsúra bocsánatot kértünk egymástól: ő azért, mert otthon maradt és én azért, mert elutaztam. # Az Arlberg-expressz kora délután indult Budapestről és éjfél után ért az enns-i hidra. Belépett a fülkébe az orosz katona és kérte az útleveleket. Megvizsgálta a pecséteket, visszaadta az okmányokat, közömbösen becsukta a fülke ajtaját. Az éjszaka csendes volt. A vonat zajtalanul indult. Néhány pillanat múltán elhagytuk a hidat, a csillagos éjszakában utaztunk tovább, egy világ fele ahol nem várt senki. Ebben a pillanatban - életemben először - csakugyan félelmet éreztem. Megértettem, hogy szabad vagyok. Félni kezdtem. "A kommunizmus soha nem volt a nép forradalma. Egy kis vérszomjas, bután teoretikus, szadista értelmiségi csoport, a kivételezettek üzlete volt. A nép - a paraszt, a munkás, az értelmiségi - soha nem érezte a kommunizmust forradalomnak, sem a maga ügyének." Az alábbi Márai könyvek kaphatók az Értesítő könyvosztályán: Napló 19/+5-57 10 doll. 1958-67 12 doll. 1968-75 12 doll. Erősítő 6 doll. Föld,föld! 8 doll. Plusz 50 cent posta és csomagolási költség. Kérjük vásároljon könyveket az Értesítő könyvosztályán. Ezzel az Értesítő fenntartását segíti elő. Az olvasó Írja: Megjegyzés szomorúsággal. Az októberi ünnepély után Washingtonban egy magyar hölgy mondta nekem: "Azért az szégyen és gyalázat, hogy csak ennyien vagyunk itt, hogy sokan már elfelejtették, hogy kiknek a véráldozatán vannak itt. Vagyonokat gyűjtenek, élnek mint a mágnások és annyi becsület nincs bennük, hogy legalább ma eljöttek volna. Az m;nd piszok csibész, sehonnai harácsoló tróger." Az én meg jegyzésem csak annyi: a hölgynek igaza van száz százalékig. Az ilyenek csak névleg magyarok. Dobosi László s.k.
