Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
6. oldal értesítő 1978. december hó MARAI SÁNDOR: Itt eszembe jut egy hozzám közel álló m^sik példa is. A 2. világháború után a külföldön élő közép- és kelet—európai s ázsiai irók megszervezték és hivatalosan elismertették a Száműzött írók PEN Klub-ját, mint önálló testületet. /Több mint két évtizede magamis vezetőségi tagja vagyok/ Egy lengyel írónő - akinek a nevét most nem említem - ennek a testületnek alapitó tagjai közé tartozott. Pár évvel a testület működésének megkezdése után az Írónő kapcsolatot vett föl egy otthoni lengyel kiadóvállalattal. mely rövidesen ki is adta regényét. Az eset után a Száműzött írók PEN Klubja vezetőségi ülést tartott, majd a tagoknak kérdőíveket küldött szét. Az eredmény: a többség véleménye szerint a lengyel írónő -azzal a ténnyel, hogy az otthoni rendszer kiadóvállalata megjelentette regényét - megszűnt emigráns iró lenni és ezzel automatikusan kiiktatta magát a Száműzött írók PEN Klub-jából. Világosan ki kell mondanunk, hogy azok, akik a párbeszédet sürgetik, elfelejtenek valamit. Mi a magyar határ átlépése után nem szűntünk meg közösségben élni a magyar nemzettel. Természetesen vannak közöttünk fokozatok a jólértesültség terén. Sokan vagyunk azonban olyanok, akiknél sem a jól-^ értesültség, sem a politikán felül álló tárgyilagosság nem hiányzik. Ha valaki nemcsak anyanyelvében él és nemcsak a napi hírek tükrében látja népének sorsát, hanem emigrációja alatt nem lépett ki Magyarország lelki teréből és népének történelmét a világnak mind a négy táján magában hordozta, az tulajdonképpen minden nap párbeszédben él nemzetével. Akik csak most akarnak párbeszédet kezdeni, azok elkéstek, vagy olyanok, akikben a befogadó országok iránti túlzott lelkesedésükben elhalkult a magyar öntudat, vagy nem is volt sohasem és nemzetköziségük gyö- kértelenségét a szépen hangzó "világpolgár" szóval takargatják. Magyar utunk építésében nekünk olyanokra van szükségünk, akik állandóban párbeszédben éltek és élnek a nemzetünkkel. Akik olyan erős gyökérszálakkal kötődnek a magyarsághoz, hogy New Yorkban, Clevelandban, Kaliforniában, Kanadában, vagy Délameriká- ban, Európában, Afrikában, vagy Ausztráliában is magukban hordozzák a fejlődő nemzetet. Akik igy tartanak párbeszédet a nemzettel, azoknak a beszélgetése sohasem egyoldalú. A nemzet már sokszor felelt. Nemcsak a 45-03 és 4-7-es választással és nemcsak 56-ban, hanem felelni fog a jövőben is mind azoknak, akik - minden politika fölött - a nemzetben hisznek! New Milford - Erdőszállás Meghalt Béky Zoltán püspök Lapzártakor kaptuk a szomorú hirt,hogy dr. Béky Zoltán ref. püspök, az AMSz. orsz. elnöke nov. 25-ről 26-ra virradó éjjel szívattak következtében meghalt. Temetése nov. 29.-én volt Trentonban. Megértettem, hogy szabad vagyok Az utolsó hazai esték egyikén találkoztam egy emberrel, aki szellemi munkaterületen kiváló müveket alkotott és tudtam, hogy sokmindenről, ami otthon és a világban történik, úgy gondolkozik mint én. Egy budai vendéglőben vacsoráztunk. Természetesen ez az ember is tudta - mint a Rendszer, mint minden ismerősöm, akivel ebben az időben találkozásom volt - hogy nem irodalmi kéjutra indulok, hanem az önkéntes számkivetettség- be: ebben az időben már nem akadt józan ité- letü ember odahaza - kommunista sem - aki feltételezte, hogy valaki, aki tagadja a Rendszer jogosultságát, visszatér külföldről, ha egyszer túljutott az országhatáron. Ez a barátom most, a bucsuzás csendes órájában, keserű hangon kezdett beszélni. Nem hibáztatta, hogy elmegyek. Ő is úgy vélekedett egy rendszerben, amely már nemcsak a szabad beszédet és a szabad írást, de a szabad hallgatást is tiltja, egy Írónak állást kell foglalnia. Ami őt illeti - igy mondotta - bízik abban, hogy el tud rejtőzni a laboratóriumi munka spanyolfala mögött, nem kell megszólalnia: ezért otthon marad. Ez az ember éppen úgy elutasította a nemzeti szocializmust, mint a kommunizmust és most megdöbbenéssel szemlélte a polarizációs rögeszme kivirágzását. Ahogyan néhány év előtt a társadalom vezető rétegeinek rög- eszmélye volt, hogy a bolsevizmussal szemben nincsen más védekezés, csak a fasizmus, úgy hirdették most a kommunista társadalom vezető személyiségei, hogy a - szerintük - újraéledő "imperialista-fasiszta" veszély- lyel szemben nincs más védekezés, csak a bolsevizmus.- Mégis - mondotta a barátom - vizsgáljuk meg egyszer, minden következménnyel, mi történt ezekben az években, igazában, Magyarországon? .. .Sokan voltunk, akik úgy vélekedtünk a múltban, hogy Magyarország társadalmi és gazdasági berendezkedése, szellemi világképe megérett a gyökeres változásra Mi "polgári humanisták" nem tudtuk ezt a meggyőződésünket megfelelő hangsúllyal világgá kiáltani, mert az ember, aki egy szenvedélyesen meghasonlott korszakban az "emberi mérték"-et hirdeti, mindig elégedetlen séget vált ki: a"közép" - még az aristotele- si "közép" embere is - a jobboldaliak számá ra mindig baloldali, a baloldaliak számára gyanús jobboldali marad...De igaz, hogy mi "polgári humanisták" sokmindent akartunk: egy méltányos és értelmes földreformot, a- meiy - a reáladózás kényszerítő törvényeivel - megszünteti a magyar társadalom mélyében erjedő ur-cseléd helyzetet: akartuk a munkásvédő szocializmusnak azokat a változatait, amelyek Nyugaton már megvalósultak: akartunk a hierarchikus "úri Magyarország" helyében egy emberi Magyarországot. Mindezt akartuk, de nem voltunk elég erősek és következetesek, hogy szándékainkat megvalósít
