Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
1978. december hó értesítő 5. oldal sokon a kommunistáknak újra meg kellett győződniük arról, hogy még a munkásság sem áll mellettük, ezért határozták el sürgősen, hogy megfosszák hivatott vezetőitől az országnak ezt a harmadik és számukra talán legfontosabb társadalmi osztályát« A Peyer- összeesküvéssél, ill. kémkedési perrel lapunk más helyén már hosszabban foglalkozunk igy itt most csak annyit jegyzünk meg, hogy a háború utáni tragikus idők e nemzetközileg is nagy viszhangot keltett politikai e- seményére ugyancsak három kerek évtized távlatából tekintünk ma visszás a Peyer-ügy végső akkordját jelentő felsőbirósági (NOT) tárgyalásra 19^8. őszén, tehát éppen harminc évvel ezelőtt került sor. Ekkor mondták ki a halálos Ítéletet a magyarországi szociáldemokrata párt felett, mely akkor már árulók prédája lett, akik beterelték az igazi vezetők nélkül maradt magyar munkásságot a bolsevisták karámjába. Miután a Peyer-perrel megszűnt a magyar szociáldemokrácia, már csak egyetlen erő állt ellent a kommunista térhódításnak: a katolikus egyház. Az Egyházzal első perctől kezdve szembenállt a marxista-leninista ideológiát valló kommunista párt és - ha tagadta is - nyilvánvaló volt, hogy tervei közt szerepel a vallás teljes felszámolása. Az egyház élére azonban ezekben a nehéz időkben olyan ember került, aki kemény ellenfélnek bizonyult. 19^5.-ben Mindszenty József lett az esztergomi érsek és az első pillanatra sem hagyott kétséget affelől, hogy a végsőkig fogja védelmezni a katolikus egyház jogait, a keresztény, nemzeti magyar hagyományokat . Fákosiék eleinte kénytelenek voltak óvatosabb taktikát folytatni és hogy elaltassák a bizalmatlanságot, nemcsak visszafogták az ateista propagandát, de az Egyházzal való un. megegyezés szükségességét hangoztatták. Mindszenty azonban hajthatatlan maradt és nem volt hajlandó sem engedményekre sem kompromisszumokra. Amikor az egyházi iskolák államosításának erőszakos keresztül hajszolásakor - 19^8. nyarán - a Hercegprímás majdnem meghiúsította a kommunisták mesterkedéseit, Moszkva elhatározta, hogy a nyílt terror eszközéhez nyúl és eltávolítja az útból az ellenzék akkor már egyedüli látható vezérét, a nemzeti ellenállás megtestesítőjét, Mindszenty Józsefet. Ez volt a Fordulat Évének utolsó tragikus fordulata, a kommunisták müvének betetőzése: a polgárság és a parasztság, valamint a nemzethü munkásság megfélemlítése, hivatott vezetőitől való megfosztása után most a legnagyobb ellenfél, a katolikus egyház végzetes meggyöngitése, vezetőjének likvidálása következett. És 19^8. december 26.-án az ÁVÓ pribékjei betörnek az esztergomi palotába és börtönbe hurcolják Magyarország hercegprímását. Ami ezután jött, arra mindannyian jól emlékszünk. De Mindszenty Józsefet meghurcolhatták a bíróság előtt, elítélhették, majd egy párnapos rövid szabadság után újra fogságra, száműzetésbe kényszerithették, hogy végül is élete legnagyobb keresztjével vállán hazájától távol kelljen meghalnia.de nem törhették meg sohasem* Es a magyar kato- licizmus fölött nem tudott győzedelmeskedni az istentelen kommunizmus. A magyar Egyház még ma is él, aminthogy él és fáklyaként világit a mártir bíboros emléke, mig a perc- emberkék nyomtalanul tűnnek el a történelem süllyesztőjében. Az ő áldozatos élete, amig magyar lesz e földön, mindig példaként fog lebegni előttünk, utódaink előtt. És ez ad nekünk erőt 19^8. karácsonyán, amikor kerek harminc esztendő távlatából tekintünk vissza a nagy perek és a teljes kommunista hatalomátvétel éveire, Mindszenty József mártiromságának kezdetére. FLÓRIÁN TIBOR: Párbeszéd a nemzettel Egyre növekszik a száma azoknak a magyaroknak, akik azt hangoztatják, hogy a"változott időknek" megfelelő magatartást kell tanúsítanunk. Vagyis - szerintük - minél szélesebb síkon kell megindítanunk a párbeszédet az"otthoniakkal" és ezalatt nem annyira a nemzetet, mint inkább a rendszert értik. Ezzel elárulják, hogy három évtized után sem gyógyultak ki tévedésükből: /a jellegzetesen magyar betegségből/ ma is politikai kát egóriákban gondolkodnak. Nézetük szerint ugyanis a rendszer - az adott körülmények között - az elérhető legtöbbet és legjobbat nyújt ja a nemzetnek. Azt úgy látszik mindegyikük elfelejtette, vagy elakarja felejteni, hogy ezt a "legtöbbet és legjobbat" az 56-os fölkelésnek és áldozattételnek köszönheti a nemzet. A párbeszéd szabad földön élő erőszako- lói odáig jutottak tévedésükben, hogy mara- disággal, vagy önfejű "makacssággal" - a- kárcsak nagy Tanunkat, Mindszentit - vádolják azokat, akik nem értenek velük egyet. Úgy látszik teljesen megfeledkeztek arról, hogy Kossuth "makacsságának" volt köszönhető Deák Ferenc egyezkedési kísérletének sikere Ferenc Józseffel. A külső nyomás megszűnésével eggyel kevesebb ok kényszeríti a rendszert arra, hogy az elvi kérdésekben való állandó és változatlan határozottsága mellett /ki meri tagadni, hogy ez igy van! / a kisebb dolgokban "lazítson", vagy legalább a "lazitás" látszatát adja. A párbeszéd külföldi követelői mikor fogják megérteni, hogy aki nem ért velük e- gyet, az nem"maradi"? Csupán nem tart ja befejezettnek, sem reménytelennek a küzdelmet - amiről ők már lemondtak, vagy amit talán nem is akartak - népünk sorsának jobbrafor- ditásáért, a magyar nemzet függetlenségéért. Föltehetjük a kérdést, hogy Thomas Manrt- nak volt-e igaza, amikor a hitlerizmus győzelmei idején sem volt hajlandó párbeszédet kezdeni a rendszerrel, vagy azoknak a new yorki német tüntetőknek, akik a "változott idők" parancsát hangoztatva a párbeszédet és az egyezkedést sürgették?
