Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
4. oldal értesítő 1978. december hó STIRLING GYÖRGY: Három évtizede történt Emlékezzünk Mindszenty hercegprímás letartóztatására! Karácsonykor lesz harminc esztendeje annak, hoery a kommunisták elhurcolták az esztergomi prímási palotából Mindszenty Józsefet! A hercegprímás letartóztatása a végső és egyben legszomorubb eseménye volt annak a folyamatnak, mely Magyarország teljes bol- sevizálásához vezetett. 1948.-at a Fordulat Éveként, a maradéktalan hatalomátvétel éveként tartják számon a kommunista történetírók. És hogy ez bekövetkezhetett, ahhoz ekkor már csak a katolikus egyházzal és annak hajthatatlan fejével kellett leszámolniok a kommunistáknak. Ez is bekövetkezett!... S amikor az ellenállás utolsó vezéregyénisége, Mindszenty József mögött becsapódott a börtön ajtó, a terroruralom győzelmi tort ült: már semmi és senki nem akadályozhatta meg Rákosiékat sötét céljaik végrehajtásában. A hatalmi harc 1945. elejétől folyt a Moszkva által irányított kommunista párt és az az ország népe,a demokratikus többség közt. Amikor április 9.-én az utolsó négyzetméternyi magyar föld is a szovjet hordák megszállása alá került, a kommunisták azt hitték, övék a világ, övék az ország! Maguk mögött érezték Moszkva teljes hatalmát és tisztában voltak azzal, hogy Yaltában szovjet érdekkörbe jutott Európának ez a része. S hogy ez igy van, az világosan kitűnt a nyugati hatalmak viselkedéséből, a Szövetséges Ellenőrzőbizottság nyugati tagjainak érdektelenségéből, mellyel első perctől kezdve figyelték és kezelték a magyarországi fejleményeket. Hiába tett hitet a magyar nép két egymásután következő választáson is - 1945-ben és 1947. -ben - a demokrácia eszmélye mellett, hiába utasította el egyértelműen a bolsevizmust, a Kreml el volt tökélve arra, hogy magyarországi ügynökei révén fondorlattal és erőszakkal is megszerzi a hatalmat. Hiába történt meg időközben a békekötés, melytől annyit várt az akkori magyar közvélemény, az orosz csapatok továbbra is az országban maradtak és láthatóan végleges tartózkodásra rendezkedtek be. A Rákosi-féle szalámipolitika minden módon gyöngítette, __ morzsolta a többséget képviselő polgári pártokat és egyre nyíltabban tört arra, hogy bevezesse a szovjet mintájú proletárdiktatúrát . Mivel törvényes eszközökkel Rákosiék nem voltak képesek megbirkózni a jórészt keresztény nemzeti alapon álló demokratikus erőkkel, orosz recept szerint erőszakszerve- zetük, a politikai rendőrség segítségével láttak hozzá terveik megvalósításához. Az ÁVÓ sorra hurcolta el az ellenzéki politikusokat és az 1945-46. évi háborús perek u- tán megkezdődött az un. összeesküvési perek korszaka. A népügyészség az 1946./VII. törvénycikk alapján hazafiak százai ellen emelt vádat és a népbiróságok futószallagon hozták az ítéleteket. A Horthy-rendszer politikai és katonai vezetői után most azokkal teltek meg újra a börtönök, akik az 1945. utáni i- dőkben a becsületes magyar utat keresték és egy nyugati mintájú független, demokratikus Magyarországot akartak építeni a háborús romokon. Rákosiék azt hazudták a világnak és önmaguknak, hogy a magyar nép mellettük van, őket akarja, noha jól tudták, ez nem igaz. Meggyőzhette őket a két országos választás eredménye, melyek viszonylag szabadon zajlottak le és a magyar nép minden rétegének őszinte véleményét tükrözték. A városi polgárságét éppúgy, mint a munkásságét, mely a legélesebben utasította el a kommunizmus minden formáját. A moszkvai garnitúra tehát a magyar társadalom valamennyi alkotóelemével szembetalálta magát s ha teljesíteni a- karta gazdái parancsát, mindet meg kellett törnie. És ez nem is késett sokáig. Még a két választás előtt, 1946. őszén elhatározták Rákosiék, hogy szétrombolják a velük szemben álló legnagyobb pártot, a Kisgazdapártot. Ezzel a polgári többséget és a parasztság zömét egyszerre képviselő politikai e- rőt szándékoztak megsemmisíteni és ez sikerült is nekik. Itt folyamodtak először a sztálini módszerekhez és koholt vádak alapján letartóztatták a párt kulcsembereit, a- kik ellen lefolytatták az első 45. utáni összeesküvési monstre-pert, az un. Magyar Közösségi, vagy más néven Nagy Ferenc-pert. A párt főtitkárát, Kovács Bélát az oroszok hurcolták el. Nagy Ferenc miniszterelnököt pedig lemondásra kényszeritették. A bíróság elé állitottakat kivétel nélkül súlyos börtönbüntetésre ítélték, s egy halálos Ítéletet is hoztak: az összeesküvők közül Donáth György hóhérkézen fejezte be életét. Mindez 194-7. nyarán történt. A polgári és paraszti tömegeket e perrel sikerült legjobb vezetőitől megfoszta- niok és most már könnyűszerrel lehetett kol- laboránsok révén a kommunista járszalagra vinni a Kisgazdapártot. De még komoly ellenállási gócot jelentett a munkásság, melynek szolidaritása mindennél fontosabb volt a rendszer számára, hiszen elsősorban a munkások pártjának hazudta magát.1947-ben azonban még igen erős volt a Szociáldemokrata párt, melynek tömegei és egy-két Marosán- tipusu árulótól eltekintve a vezetői távol áltak a moszkvai elképzelésektől. A szociáldemokraták, akik maguk mögött tudták a magyar munkásság zömét, egy nyugati jellegű munkáspártot tartottak ideáljuknak és hallani sem akartak a diktatúrára törő kommunista párttal való egyesülésről. Rákosiék Programmjában pedig ez szerepelt következőlépésként s hogy ezt keresztül vigyék, azokat a szociáldemokrata vezetőket kellett ki- kapcsolniok, akik ezt legjobban ellenezték. így került sor 194?. őszén, közvetlenül az országgyűlési választások után az un. Peyer perre, a bolsevizálási folyamat második nagy összeesküvési perére. A választá
