Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
1978. december hó értesítő 3. oldal rosszul lettünk» amikor tízóraira kolbászt és bort rendelt. - Bort! mondta kajánul, és csettintett melléje. És aznap, a rendkívül i zavaros kihallgatás után Pacolai - állítólag - homlokon csókolta Miskát» és őrangyalának nevezte... ...és most lecsukatja.-Csak csukasd le. Pác, nagyon szemtelen volt már. Pacolai csak legyintett.-Emlékszel a kőgáti erdőre! Sokat meséltem róla.-Valamire emlékszem» de akkor még nem voltál katona.-Nem, sorozás előtt volt. Nagybátyám ott a főerdész. Mint diák minden szabadságom ott töltöttem» és szabadon puskázhattam az erdőben. Most van négy éve, karácsonykor is ott voltam, és teheneket hajkurásztunk. Lőttem is kettőt, aztán hazaküldtem a kocsit. Egyedül bolyongtam tovább, mert csodálatos szép volt az erdő, lassan esni kezdett a hó, és én észre sem vettem, már kiértem a határra, hol kétméteres drótkerítés zárta le a mi erdőnket a szomszéd községitől . Itt aztán megálltam. Mindjobban esett a hő, és abban a süppedő ünnepi csendben jó volt nem mozdulni. Egyszer csak megfordult velem a világ. A drót mellett, az egyik bokor mögül kiviláglik egy alak. Vállán keresztbevetve egy óriási bak.. Mire magamhoz tértem, már fenn volt a kéri. esen. Irtózatosan felháborodtam. Drillingekben golyó és sörét. Agyon nem lőnettera, de annyi időm volt még, hogy kicseréltem . patront ma.dár- sör ét tel..« éppen a vastag ;.zét mutatta fe j. em 9oo-Szóval megtorpedóztad. Pacolai megakadt az előadásban, és mérgesen nézett rám.-Hogy érted ezt!-Ez finoman van mondva, iu egy najót fenékbe lőnek. Mát igen. Az alak odp'*apott vircmko- dot ;» és eltűnt a t lső o3 .álon, ...scbb már bántott az eset- Nagybátya., csunyár leszidott, de hiába érdeklőd ün.. jegy 5tol, csendőröktől, or ásnál, nem nai..at^zut'' semmi, hogy valakit meglőttek volna...-Elhi1 :ztad, Pa óim. r.ő£r- ez nálad... most u •’Ott u **« K gy hazajövök vara.clanu.., iVuska az én ..io ,d sálamban mosdik.,.-A fogkefédet is használja,.. h; ez hozzá tartozik zavaros ex5adósodhoz.-Az nem igaz! Szóváa szidom, m. t a bokrot, hogy most már irgalmatlanul elzavarom, amikor úgyis látom, hogy a háta csupa himlő- hely, vagy mi a fene...még valami betegséget kapok tőle. "Nem himlő ez hadnagy ur - mondja Miska bünbánattal csak belém lőtt egy marha a kügáti erdőns a hadnagy urnak^elmondhatom Úgy volt az, hogy fogtam egy őzikét..." "Fogtad!" "Puskával, tetszik tudni, aztán amikor mászok át a dróton, csak durr! Úgy meglütt a nyavalyás, hogy csak lefordultam. A sógorom egész szent karácsony napján bicskázta ki a sok sörétet, de még most is van bennem egy csomó. Valami vendég gyerek volt a főerdészeknél. Hát az volt. De ne adja az Isten, hogy a kezembe kerüljön, mert kitekerem a nyakát, mint a cigány az ürgéét..," Pacolai csúnyán felindult elbeszélés közben. Vékony ádámcsutkája sűrűn szaladgált fel és aló. A végén megállt előttem,és úgy kiabált, hogy odébb húzódtam.-Ne ordits, Pacolai! Végeredményben nem téged lőttek meg...-Te is ezt mondod! - ámult ei.-Hát még ki mondta!-Miska. Amikor megfogtam a gégéjét,hogy én voltam, aki meglőttem, és én tekerem ki a nyakát, mint az ürgéét, mert az ilyen alávaló, gazember vadorzó mást nem érdemel - csak hápogott, és amikor otthagytam, azt morogta, hogy úgy kiabálok, mintha 6 lőtt volna meg engem. Pláne hátulról...Hát a törvény az kutya!!-És most!-Becsukatom! Ott zöldül meg a büdös!-Igazad van, de légyszives a nadrágomról leszállni, nem azért vasaltattam. - Pacolai ugyanis annyira belelovalta magát az elbeszélésbe, hogy utána fáradtan végigdőlt ágyamon, hol nadrágom volt kikészítve. Aztán kimentünk a városba, mert hivatalosak voltunk valahova, ahol karácsonyfa volt, otthon volt, két kékszemü kislány volt, akik feledtették velünk, hogy a mi otthonunk messze van, s hogy mikor lát juk, azt csak a jó Isten tudja. És mikor ellobbantak a gyertyák, éjféli misére mentünk. Öregesen padba ültünk, lehajtottuk fejünket a Gyermek előtt, aki massze-messze valamikor ezen a napon született. Az orgonaszó halk simogatása a szivünkbe kúszott, és távoli álmokat bontoga- tott, amikor nekünk is lesz karácsonyfánk, otthonunk, talán - kékszemü feleségünk..» Odakünt meg szép csendesen hullani kezdett a hó. Csendes volt a város. A villanylérapák árván dideregtek, az ablakok álmosan htmyo- rogtak, és régen elmentek már az utolsó vonatok is, halk dobogással nagy, fehér mezők felé. Hallgató homály borult a kaszárnyára is csak Pacolai szobájában volt valami enyhe világosság. És amikor benyitottunk, nagyon szivén ütött bennünket valami, mert Miska akkor gyújtotta meg a csillagszórót egy ár«» va kis karácsonyfán. Aztán csak állt, nézett bennünket, s nem szólt egy szót se. De mi se!... Pacolai hangosan krákogott, kardját felesleges zörgéssel csatolta le, és végül csak ennyit mondott %-Te...te...Miska... Es a csend, a köd s a karácsony éjszakájának bársonyos békéje benéztek az ablakon. Fekete István? Bózsakunyhó /370 old. kv. $3.90 Koppányi aga testamentuma /200 old. fv. 2.25 Kittemberger Kálmán élete /320 old. fv. 2.75 36 c posta.Megrendelhető az Értesitő cimén.
