Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
2. oldal értesítő 1978. december hó BALTiMORi értesítő P.O.Box 7^16 Baltimore, MD 21227 Tel. ( 301) 2*4-2—5333 Szerkeszti: Soós József Munkatársak: Dr. Kollarits Béla, Albany, N.Y. Stirling György, Washington, D.C. Völgyi Gyula, Richmond, VA Előfizetési dij: egy évre 8 dollár GLORIA VICTIS lan kalmárainak harsogó árukinálásával háttérbe szorul és csendes halk szavát elnyeli a piac harsogó lármája. Pedig ott él és óv» irányit és tanit, de csak azok hallják, akik köréje csoportosulnak, nem tülekednek a hasznot Ígérő portékák eladásával és kínálóinak olcsó humorával. Mennyire itt van ma is a műsorok éjjelt és nappalt betöltő formanyelvével, a száműzött bölcselet Szodomái légkörében. Az a piaci lárma, mely őt is övezte. Milyen kevesen tömörülnek köréje, hogy csendes hangját hallják, milyen kevesen cserélik fel az arénák padjait a mezők és rétek magányával? A teátrális vallásosságukat elnyelik a harsogó tapsok. A sportarénák gladiátorainak bibliáiban aligha létezik a magában szállás mélységes misztériuma.Pedig Krisztus jelen van ott is! Csendes hangja ha fel is ébreszti az üvöltöző "derviseket" a magával ragadt megszállott rendre utasítja "oh - Shut your mouth I am busy"! És az alázat és szerény nagy prófétája elcsendesül, vár a magára ébredőre "kopogtass, hogy megnyittassék" és vár a kopogtatásra egy életen át, mig a nagy, az elkerülhetetlen nem kopogtat. Ez pedig mindenkinél előbb vagy utóbb kopogtatni fog. Ó nagy gondolat, mennyire köszönöm néked a számkivetés éveit, amikor a magány nem volt teli lármás idegen szavakkal és a zsivajgó idegenek elzárkóztak előlem.Csak mi, akiket szétszóródva sodor a szél és a sors kegye szerint, vihar vagy szellő emel fel és tesz le: hol kősziklára, hol termékeny talajra. De a kősziklán is van élet és a termékeny talajon, ha jó a gazda, bőséges kalásszá formálhatja a benne levő értékeket. Krisztusok hordozói, vigyétek magatokkal a Nagy Igét, éljetek kősziklán vagy termő buja talajon! Ne engedjétek meghalni a Gondolatot. FLÓRIÁN TIBOR: CSAK A NAPOT A fény árnyékát ne figyeld, csak a napot, az örömöt, mit az éjszaka meghagyott. Meg kell győznöd végre a gyilkos holnapot: félni csak annak kell, ki mindig hallgatott! (A költő, Keserű gyökéren c. verseskötetéből. Megrendelhető ez Értesítő címén) FEKETE ISTVÁN: Karácsonyest A csend az erdőből indult el. Ekkor még kora délután volt. Mire kiért a rétre, ott várta már szürke palástjában a köd, és a falu alatt melléjük lépett a téli délutánok rövid árnyéka: az alkony. A városba már egyszerre értek. Először a külvárosi boltok ablakai csukták le előttük szemüket, de aztán üresek lettek az utcák: a rendőrök a fal mellé húzódtak és hazagondoltak: az állomásról elmentek az u- tolsó vonatok is, és a kaszárnyákban sem hallatszott más, csak a Bóka honvéd tollának sercegése, aki napostizedesi minőségben de teljesen szolgálaton kívüli hangulatban irt a levélpapírra, melynek bal felső sarkában nefelejtcsvirágok között két galamb csó- kolódzott... A csend, a köd és az alkony benéztek az ablakon, aztán ráborultak az egész kaszárnyára. A homályos, hideg folyosókon ekkor mintha léptek koppantak volna, és Bóka honvéd arra gondolt, hogy talán betlehemesek jönnek. De nem jött senki, csak a karácsonyest békessége és vágyakozása lépegetett a hosszú folyosón, a városban, talán az egész világon. Ekkor nyitott be hozzám Pacolai hadnagy feldultan, az ajtót nyitva hagyva és végig robogva szobámon.-Hát ilyet még nem hallottál!-Pacolai, légy szives, tedd be az ajtót.-Hanyatt esel, ha elmondom!-Édes Pacolai, tedd be az ajtót, és ne izgass! Látod,hogy borotválkozom.-Becsukatom ezt a gazembert! Be én, ha száz évig volt is a legényem! Erre már megállt kezemben a borotva, mert nagy dolognak kellett történnie, ha Pacolai ilyesmire vetemedik. Miska ugyanis, Pacolai legénye, nemcsak közönséges tisztilegény volt, hanem ezenfelül egy személyben: anyós, pénztáros, szerelmi futár, gondnok, titkár, szakács, hajtó és - minden. Ha este valahová készültünk, Pacolai először hozzáfordult.-Hogy állunk, Miska?-Sehogy...-De mégis? Miska erre elővette a családi kasszát, kiutalt valami nyavalyás összeget, és "több nap van, mint kolbász"-t morogva otthagyott bennünket.-Holnap kidobom - káromkodott ilyenkor Pacolai, de ezt már senki sem hitte el,mert Pacolai Miska nélkül nem élhetett. De ennél többet is mert Miska! Amikor a szomszéd erdőben csináltunk egy nagy összejövetelt az előléptetések örömére, Miska lekésetté Pacolaival a vonatot, aminek következtében Pacolai nem vett részt abban az általános lecsukásban sem, mely a kirándulás következménye lett. Mi másnap fejfájósan ődöngtünk a gyakorlótéren, gyomrunk és erszényünk üresen émelygett, Pacolai pedig üdén nyikorgatta vadonatúj csizmáját.-Hallom, jól mulattatok...-Jól! - néztünk rá sötéten, és majd
