Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-10-01 / 10. szám

2. oldal értesítő 1978. október baltimori értesítő P.O.Box ?9l6 Baltimore, MD 2122? Tel. (301) 292-5333 Szerkeszti: Soós József Munkatársak: Dr. Kollarits Béla. Albany, N.Y. Stirling György, Washington, D.C. Völgyi Gyula, Richmond, VA Előfizetési dij: egy évre 8 dollár r GLORIA V1CT1S L DICSŐSÉG LEGYÓZOTTTKNEIt kész volt mec is védeni a nép által kivivott szabadságot, kész volt tettekkel is bizonyíta­ni hűségét. Amikor egyre fenyegetőbbnek mutat­kozott a veszély, hogy az első veresség után az országból már kitakarodóban levő szovjet tankok újra visszatérnek, hogy eltiporják a magyar szabadságot, ez az ember készen áll a harcra és szinte magából kikelve vágja oda a szovjet nagykövetnek: "Ha a maguk tankjai be­jönnek, én lemegyek az utcára és puszta kezem­mel fogok verekedni ellenük!” Ugyanez az ember néhány hónappal később, 1957. március 27.-én igy beszél: "Az ellenfor­radalmi támadás sikere mégis döntően a Nagy Imre-féle renegát csoport belső árulása miatt következett be. Ez a csoport a hibák elleni harc ürügyén nemcsak belülről bomlasztotta a pártot, de szövetkezett a reakció fekete erő­ivel is. Nacionalizmus szitásával, a szabad­ság és demokrácia reakciós elferditésével ők szállították az ellenforradalom számára az i- deológoai fegyvereket. Ők szítottak eszmei za­vart bizonyos rétegek - pl. az egyetemi ifjú­ság - soraiban és áruló tevékenységükkel a döntő pillanatban megbénították a szocializ­mushoz hü tömegek akcióképességét." Ezek a valótlanságok Moszkvában hangzot­tak el, ahová Kádár János - mert az 5 szájá­ból jöttek mindezek a szavak: az első rádió nyilatkozata éppúgy, mint a harcias kijelen­tés, majd az "ellenforradalmat" és a "renegát Nagy Imre-csoportot" emlegető denunciállás - alig öt hónap múlva elzarándokolt, hogy megkö­szönje a tovarisoknak a "testvéri segitség nyújtást". Hogy megköszönje a szovjet tankok sortüzeit, amelyektől lángbaborult és porba- hullott Budapest, az ország fővárosa és me­lyek nyomán ezrek és ezrek pusztultak el a ma­gyar fiatalok legjobbjai közül, olyanok, akik valóban szinte puszta kézzel szálltak szembe a vöröscsillagos acélszörnyetegekkel. Kádár János nem szállt szembe velük,ahogy nagy hangon Ígérte: minek is tette volna ezt, hiszen 5 hivta be őket! 2^ órával az ismerte­tett rádiónyilatkozat után átment az oroszok­hoz és elárulva minisztertársait uj kormányt alakított, melynek első intézkedése volt be­hívni az orosz csapatokat. Kádár maga dicseke­dett ezzel 1959. december 7.-én, amikor Hrus­csov kíséretében a ma Szovjetunióhoz tartozó Ungváron járt: "Három évvel ezelőtt én már voltam ezen a vidéken. Azért jöttünk ide,hogy testvéri segítséget kérjünk a szovjet néptől. Megkaptuk - és hála ennek a segítségnek, le­győztük az ellenforradalmat." "Hála ennek a segítségnek" - mondta Kádár János három évvel a magyar szabadság vérbefoj- tása után, amikor már nemcsak a legyilkolt és Szibériába deportált magyar fiatalok halálá­ért volt felelős, de már Nagy Imre vére is a kezéhez tapadt. Azé a Nagy Imréé, aki megnyi­totta előtte a börtönajtót a Hákosi-terror idején s aki a forradalom legfényesebb napjai­ban maca mellé vette miniszternek. S akinek október 30.-án elmondott és az uj kormány meg­alakulását bejelentő beszéde után ő, Kádár Já­nos állt a rádió mikrofonja elé, hogy a követ­kező hűségnyilatkozatot tegye: "A mély felelő­ségtől áthatva kijelentem, hogy ezekben a kér­désekben, amelyekben a minisztertanács elnök­sége ma határozott, a Magyar Dolgozók Pártja elnökségének minden egyes tagja egyetért. En a magam részéről is kijelenthetem, hogy az e- lőttem szóló Nagy Imrével teljes mértékben egyetértek!" Tehát személyszerint is egyetértett Kádár a meghirdetett kormányprogrammal, egyetértett a forradalom célkitűzéseivel és mégis, már a- lig három hónap múlva, 1957. február 2.-án már igy nyilatkozott a salgótarjáni bányászok előtti "Nagy Imre és társai igenis szították a fegyveres támadást a Magyar Népköztársaság ellen és a forradalmi erők megmozdulása után is védelmezték az ellenforradalom ügyét." (Ká­dár a "forradalmi erők" alatt itt nyilván a szovjet csapatokat értette, mert mást nem ért­hetett: ugyan miféle más erő mozdult meg az általa "ellenforradalomnak"nevezett és a tel­jes magyar népet egyesitő szabadságharc ellen) És Kádár János ezeknek az erőknek segítsé­gével, s ezek oltalma alatt alakította meg no­vember 3.-án - tehát két nappal az elsején el­mondott rádióbeszéde után - azt a "forradalmi munkás-paraszt kormányt", mely az orosz tan­kok után bejött az országba és a törvényes Nagy Imre-kormányt "árulónak" nyilvánítva át­vette a hatalmat. Kádár János ennek a kormány­nak aktiv tagjaként ment át november 2.-án az oroszokhoz, hogy elárulja Nagy Imrét, elárul­ja a forradalom ügyét és elárulja a magyar né­pet, November 1.-én, csütörtökön este elmond­ta nagy beszédét a rádióban, mint az uj "ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kormány" mi­niszterelnöke szólaljon meg a szolnoki rádió hullámhosszán. Egy olyan kormány vezetőjeként mely a szovjet fegyverek kegyéből került hata­lomra, és melynek egész neve csupa hazugság volt: nem volt magyar - hiszen szovjet érdeke­ket képviselt -, nem volt forradalmi - hiszen a nép forradalmának eltiprásával jött létre - nem volt munkás - hiszen a munkások fegyver­rel harcoltak ellene - és a parasztsághoz sem volt semmi köze. November ^.-én, a magyar történelem egyik leggyászosabbb napján, az árulok tehát a hata­lom birtokába kerültek, hogy leszámoljanak a hősökkel, akik a forradalom ügyét győzelemre vitték s akik most, a teljes reménytelenség óráiban is megpróbálták menteni a menthetőt. Az ifjúság, a nemzetőrség kezében még fegyver volt, a munkástanácsok még működtek és az i- rók, újságírók is éppoly aktivan dolgoztak, mint amikor hónapokkal előbb Írásaikkal megin­dították azt a szellemi mozgalmat, azt az er­jedést, mely végül a forradalomba torkolt. Az orosz csapatok rázúdultak az országra, a kato­nai túlerő feltartóztathatatlan volt, Nagy Im­rének menekülnie kellett, a Kádár-kormány pe­dig készségesen kiszolgálta Moszkva érdekeit: a remény mégis élt mindenkiben. Hogy Nyugat nem fogja mindezt tétlenül nézni és nem hagy­ja magára Magyarországot.

Next

/
Thumbnails
Contents