Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
2. oldal értesítő 1978. október baltimori értesítő P.O.Box ?9l6 Baltimore, MD 2122? Tel. (301) 292-5333 Szerkeszti: Soós József Munkatársak: Dr. Kollarits Béla. Albany, N.Y. Stirling György, Washington, D.C. Völgyi Gyula, Richmond, VA Előfizetési dij: egy évre 8 dollár r GLORIA V1CT1S L DICSŐSÉG LEGYÓZOTTTKNEIt kész volt mec is védeni a nép által kivivott szabadságot, kész volt tettekkel is bizonyítani hűségét. Amikor egyre fenyegetőbbnek mutatkozott a veszély, hogy az első veresség után az országból már kitakarodóban levő szovjet tankok újra visszatérnek, hogy eltiporják a magyar szabadságot, ez az ember készen áll a harcra és szinte magából kikelve vágja oda a szovjet nagykövetnek: "Ha a maguk tankjai bejönnek, én lemegyek az utcára és puszta kezemmel fogok verekedni ellenük!” Ugyanez az ember néhány hónappal később, 1957. március 27.-én igy beszél: "Az ellenforradalmi támadás sikere mégis döntően a Nagy Imre-féle renegát csoport belső árulása miatt következett be. Ez a csoport a hibák elleni harc ürügyén nemcsak belülről bomlasztotta a pártot, de szövetkezett a reakció fekete erőivel is. Nacionalizmus szitásával, a szabadság és demokrácia reakciós elferditésével ők szállították az ellenforradalom számára az i- deológoai fegyvereket. Ők szítottak eszmei zavart bizonyos rétegek - pl. az egyetemi ifjúság - soraiban és áruló tevékenységükkel a döntő pillanatban megbénították a szocializmushoz hü tömegek akcióképességét." Ezek a valótlanságok Moszkvában hangzottak el, ahová Kádár János - mert az 5 szájából jöttek mindezek a szavak: az első rádió nyilatkozata éppúgy, mint a harcias kijelentés, majd az "ellenforradalmat" és a "renegát Nagy Imre-csoportot" emlegető denunciállás - alig öt hónap múlva elzarándokolt, hogy megköszönje a tovarisoknak a "testvéri segitség nyújtást". Hogy megköszönje a szovjet tankok sortüzeit, amelyektől lángbaborult és porba- hullott Budapest, az ország fővárosa és melyek nyomán ezrek és ezrek pusztultak el a magyar fiatalok legjobbjai közül, olyanok, akik valóban szinte puszta kézzel szálltak szembe a vöröscsillagos acélszörnyetegekkel. Kádár János nem szállt szembe velük,ahogy nagy hangon Ígérte: minek is tette volna ezt, hiszen 5 hivta be őket! 2^ órával az ismertetett rádiónyilatkozat után átment az oroszokhoz és elárulva minisztertársait uj kormányt alakított, melynek első intézkedése volt behívni az orosz csapatokat. Kádár maga dicsekedett ezzel 1959. december 7.-én, amikor Hruscsov kíséretében a ma Szovjetunióhoz tartozó Ungváron járt: "Három évvel ezelőtt én már voltam ezen a vidéken. Azért jöttünk ide,hogy testvéri segítséget kérjünk a szovjet néptől. Megkaptuk - és hála ennek a segítségnek, legyőztük az ellenforradalmat." "Hála ennek a segítségnek" - mondta Kádár János három évvel a magyar szabadság vérbefoj- tása után, amikor már nemcsak a legyilkolt és Szibériába deportált magyar fiatalok haláláért volt felelős, de már Nagy Imre vére is a kezéhez tapadt. Azé a Nagy Imréé, aki megnyitotta előtte a börtönajtót a Hákosi-terror idején s aki a forradalom legfényesebb napjaiban maca mellé vette miniszternek. S akinek október 30.-án elmondott és az uj kormány megalakulását bejelentő beszéde után ő, Kádár János állt a rádió mikrofonja elé, hogy a következő hűségnyilatkozatot tegye: "A mély felelőségtől áthatva kijelentem, hogy ezekben a kérdésekben, amelyekben a minisztertanács elnöksége ma határozott, a Magyar Dolgozók Pártja elnökségének minden egyes tagja egyetért. En a magam részéről is kijelenthetem, hogy az e- lőttem szóló Nagy Imrével teljes mértékben egyetértek!" Tehát személyszerint is egyetértett Kádár a meghirdetett kormányprogrammal, egyetértett a forradalom célkitűzéseivel és mégis, már a- lig három hónap múlva, 1957. február 2.-án már igy nyilatkozott a salgótarjáni bányászok előtti "Nagy Imre és társai igenis szították a fegyveres támadást a Magyar Népköztársaság ellen és a forradalmi erők megmozdulása után is védelmezték az ellenforradalom ügyét." (Kádár a "forradalmi erők" alatt itt nyilván a szovjet csapatokat értette, mert mást nem érthetett: ugyan miféle más erő mozdult meg az általa "ellenforradalomnak"nevezett és a teljes magyar népet egyesitő szabadságharc ellen) És Kádár János ezeknek az erőknek segítségével, s ezek oltalma alatt alakította meg november 3.-án - tehát két nappal az elsején elmondott rádióbeszéde után - azt a "forradalmi munkás-paraszt kormányt", mely az orosz tankok után bejött az országba és a törvényes Nagy Imre-kormányt "árulónak" nyilvánítva átvette a hatalmat. Kádár János ennek a kormánynak aktiv tagjaként ment át november 2.-án az oroszokhoz, hogy elárulja Nagy Imrét, elárulja a forradalom ügyét és elárulja a magyar népet, November 1.-én, csütörtökön este elmondta nagy beszédét a rádióban, mint az uj "magyar forradalmi munkás-paraszt kormány" miniszterelnöke szólaljon meg a szolnoki rádió hullámhosszán. Egy olyan kormány vezetőjeként mely a szovjet fegyverek kegyéből került hatalomra, és melynek egész neve csupa hazugság volt: nem volt magyar - hiszen szovjet érdekeket képviselt -, nem volt forradalmi - hiszen a nép forradalmának eltiprásával jött létre - nem volt munkás - hiszen a munkások fegyverrel harcoltak ellene - és a parasztsághoz sem volt semmi köze. November ^.-én, a magyar történelem egyik leggyászosabbb napján, az árulok tehát a hatalom birtokába kerültek, hogy leszámoljanak a hősökkel, akik a forradalom ügyét győzelemre vitték s akik most, a teljes reménytelenség óráiban is megpróbálták menteni a menthetőt. Az ifjúság, a nemzetőrség kezében még fegyver volt, a munkástanácsok még működtek és az i- rók, újságírók is éppoly aktivan dolgoztak, mint amikor hónapokkal előbb Írásaikkal megindították azt a szellemi mozgalmat, azt az erjedést, mely végül a forradalomba torkolt. Az orosz csapatok rázúdultak az országra, a katonai túlerő feltartóztathatatlan volt, Nagy Imrének menekülnie kellett, a Kádár-kormány pedig készségesen kiszolgálta Moszkva érdekeit: a remény mégis élt mindenkiben. Hogy Nyugat nem fogja mindezt tétlenül nézni és nem hagyja magára Magyarországot.