Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-10-01 / 10. szám

1978. október hó

értesítő

3. oldal

Ettől tartott ezekben a napokban Kádár is. És tartott a magyar néptől, mert ha valaki, ő jól tudta; nem áll mögötte senki, csak néhány cinkosa az árulásban és a szovjet fegyveres erő. Épp ezért november á. után még hosszú hetekig, hónapokig nagyon óvatosan beszélt, próbálta elaltatni a bizalmatlanságot és megígért mindent, amit a hozzá akkoriban sűrűn bejáró küldöttségek a magyar nép, a magyar munkásság nevében követeltek. Meghallgatta őket, mert ezekben a napokban kettős hatalom létezett az országban; egyik volt az ő szovjet szuronyokra támaszkodó kormánya, a másikat pedig a munkástanácsok jelentették. Kádárnak tehát taktikáznia kellett, hogy becsapja az ország népét és hogy időt nyerjen. S ez sikerült is neki.

November 11.-én még csak Nagy Imre "gyengeségéről” beszélt, és november 13.-án biztosította a nála járt munkásküldöttséget, hogy Nagy Imrét senki sem korlátozza szabad mozgásában s tőle függ, részt kiván-e venni a politikai életben. Egy nappal később a budapesti munkástanács küldöttsége előtt kijelentette; a forradalomban való részvétel miatt senkit sem érhet bántalom. Hozzátette; a semlegesség nagyon is érthető kivánság, majd biztosította a küldöttség tagjait arról, hogy ő is helyesli a többpárt rendszert és a szabadválasztást. (Megjegyezte ugyan - s ebben az egyben mennyire igazat mondott! hogy "számításba kell vennünk, hogy a választásokon teljes veressé- get szenved a Kommunista Párt...”)

A jugoszláv követségen menedéket nyert Nagy Imrének Kádár János november ló.-án személyes üzenetet küldött, melyben közölte; hajlandó Írásos biztosítékot adni arról, hogy nem esik sem neki, sem társainak semmi bántó- dása, ha elhagyják a követség épületét. November 21.-én saját aláírásával szavatolta Nagy Imréék teljes személyi szabadságát, akik - bízva Ígéretében - 22.-én elhagyták a követség épületét. A többit már tudjuk; az értük küldött autóbusz nem a lakásaikra, hanem a szovjet parancsnokságra vitte utasait, ahol Szeröv tábornok emberei letartóztatták őket. Ugyanúgy, mint 19 nappal előbb Maiétert és társait a tököli szovjet parancsnokságon. Kádár hitszegése folytán Nagy Imre sorsa is meg pecsételődött.

Az ország közvéleményének félrevezetésére Kádár azt közöltette a sajtóban, hogy Nagy Imre és társai a Román Népköztársaság kormányától kértek menedékjogot és önként oda távoztak.

"A közleményt senki sem hitte el. Az elhurcolás ténye, a kommüniké átlátszó s egyben kihívó cinizmusával megtetézve, úgy hatott, mint a villámcsapás. Sok emberrel ez értette meg véglegesen, hogy Kádáréknál mit ér az a- dott szó; amit reggel megígérnek, estére megszegik. S akárcsak a szavuk, sajátkezű aláírásuk is teljesen értéktelen" - Írja ezzel kapcsolatosan Méray Tibor most megjelent kitűnő könyvében, a "Nagy Imre élete és halála" cimü korrajzban. Számos érdekes és mindeddig ismeretlen részletet tudunk meg a könyvből, melyeknek fényében még nagyobbaknak tűnnek a hősök, akik még a szovjet vallatási módszerek hatására sem változtatták meg véleményüket (pedig azzal megmenthették volna életüket!)és még hitványabbaknak látjuk az árulókat, akik hazugságot becstelenségre és aljasságra halmozva adták el az országot és juttatták végül

is bitófára Nagy Imrét és társait.

Kádár még ekkor is szemforgató módon hazudott. November 25.-én egy munkásküldöttségnek ezeket mondotta; "A szóbanforgó autóbusz utasait személyi biztonságuk érdekében nem szállítottuk lakásukra, mert feltételezhető, hogy az országban rejtőzködő ellenforradalmi elemek provokációhoz folyamodnak és megölik Nagy Imrét, hogy aztán a magyar kormányt tegyék felelőssé a gyilkosságért." Másnap, november 26.-án tartott rádióbeszédében pedig igy beszélt Kádár János; "Megígértük, hogy Nagy Imre és barátai irányában nem szándékozunk bírói utón fellépni a múltban elkövetett bűneik miatt. Mi megtartjuk ezt az Ígéretünket ."

Éppúgy nem tartotta meg, mint a többit. Noha már ekkor Nagy Imre "bűneiről" beszél,de még vigyáz a látszatra. Többször és nyomatékosan kijelenti; sem Nagy Imrét, sem az eseményekben résztvetteket nem érheti bántódás,

"nem lesz Nagy Imre-per!" (1957. április k.én külföldi újságíróknak adott nyilatkozata).

Mindezek ellenére 1957. nyarán terrorhullám söpört végig Magyarországon. Kádár elég erősnek érezte már magát s látva, hogy Nyugat teljes közömbösséget tanúsít, levetette az ál arcot. Méray Tibor könyvében olvashatjuk; "A vésztörvényszékek gyorsított ütemben működtek, A halálos Ítéletek száma 2,ooo-2,5oo-ra volt tehető. Az ismert nevű bebörtönzöttek mellett a névtelenek száma több tízezerre rúgott."

Nagy Imre és társai ellen 1958. február 6.-án kezdődött meg a per a Fő utcai börtönben, egy Dr. Radó Zoltán nevű bírósági elnök vezetésével. Az Ítélet ismeretes; Nagy Imrét két társával, Maiéter Pállal és Gimes Miklóssal együtt 1958. junius 15.-én akasztották fel a Gyűjtőfogház udvarán, a per többi vádlottját pedig súlyos börtönbüntetésekkel sújtották. Ä hirt csak másnap, az Ítéletek végrehajtása után közölte a budapesti rádió. A hősök elbuktak, az árulók végleg nyeregben voltak.

Méray Tibor könyvéből megtudjuk; Kádár Já nos és barátai mindvégig a börtönépület egyik szobájában hallgatták a tárgyalást, "cigarettázva, feketézve, iddogálva". (Vajjón eszébe jutott-e akkor Kádárnak egy másik bírósági tárgyalás, amikor Rajkot ítélték halálra,akit 5 "beszélt rá" a beismerő vallomásra - saját érdekében, ,‘i.)

...És mindezek után még ma is akadnak olyanok, akik Kádárt a "magyar történelem nagy államiérfiának", valamiféle Deák Ferencnek tartják, és el akarják felejteni (és felejtetni) árulásait, szószegéseit. Deák Ferenc nem alkudott meg egy idegen hatalommal,^ nem volt magyarországi helytartója az osztrák császárnak és nem tapadt magyar vér a kezeihez. Világos után nem akadt magyar ember, aki a szennyes, véres munkát vállalta volna, aki Haynau helyett magyarokat akasztatott volna. Kádár szemrebbenés nélkül megtette. Még az sem hozható fel hát menségére, hogy az oroszok végezték ki Nagy Imrét. Ezellen épp ő tiltakozott legjobban; a Méray-könyvben olvashatunk utalást arra az interjúra, melyet Kádár 196á. február 19.-én adott a francia "Le Monde" munkatársának. Itt maga mondta el,hogy *a per a Fő-utcában folyt le, magyar bíróság előtt.

Kádár a látszat kedvéért igyekszik _ugy tenni, mintha nem függene minden lépésében