Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

6. oldal értesítő 1977. szeptember hó Az olvasó iria: Egyike vagyok azoknak a hűséges olvasóknak, akik szeretik és becsülik az Értesitőt, ezt a kis újságot; mert nem söpri a szőnyeg alá a szemetet ahogy sokan szeretnék), hanem nyil- tan, őszintén és főleg bátran megírja az igaz- zat. Tehát ugyanazért, amiért masok-akiknek ilyen vagy olyan vaj van a fején — félnek tol­le és szeretnék belefojtani a szót. Főleg a kommunisták és komcsi szimpatizánsok, mert amiért én leginkább becsülöm az ÉRTESITŐ-t, az következetes kommunistaellenessége, meg nem alkuvó elvhüsége. Most csak azért fogtam tollat, hogy néhány szót szóljak arról a mesterségesen szitott "vi­harról", amit egyesek e körül a lap körül ka­varnak, hogy — a sajtószabadság nagyobb dicső­ségére - megpróbál ják elhallgattatni. Ez a po­hár vizben kavart - és kevert - vihar főleg Wash­ingtonban dúl s igy (mint itteni lakos) sok rész­letet tudok róla. Részleteket, melyek feli kell háborítsanak minden tisztességesen gondol­kozó embert és melyeket szükséges a nyilvános­ság elé tárni, hogy a leleplezett bajkeverők slszégyeljék magukat. Az ÉRTESÍTŐ szerkesztői - nem tudom miért, talán tapintatból — nem viszik a közvélemény fóruma elé az eseményeket és az áskálódok sze­mélyével sem foglalkoznak. Nos most megteszem én, annyira bántják igazságérzetemet a történ­tek. Meg teszem, mint az ÉRTESÍTŐ barátja, elő­fizetője és mint a sajtószabadság rendíthetet­len hive. Ha erről a sajtószabadságról beszélünk, ne­künk magyaroknak elsősorban a 130 év előtti szabadságharc jut eszünkbe, aminek legfőbb követelése a sajtószabadság volt. Petőfiék tud­ták, hogy a szabadság alfája és ómegája az o- lyan sajtó, amit nem korlátoznak cenzorok, nem fenyegetnek hatalmi eszközökkel s amelyik min­dig és mindenkor megírhatja az igazat. De Amerikában élünk, maradjunk hát itt a példákkal.(Főleg mert később úgyis olyanokról lesz szó, akik már inkább érzik magukat ameri­kaiaknak, mint magyarnak: hátha az itteni pél­da érthetőbb számukra.) Az amerikai alkotmány egyik sarkalatos pontja a sajtószabadság, amit mindenek fölött biztosítanak ebben az ország­ban. Nagyon helyesen és számunkra, akik a dik­tatúra szorításából jöttünk ebbe az országba, végtelenül jólesően. No de nem mindenkinek tetszik a szabad saj­tó hangja. Például olyanoknak nem, akiknek van takargatnivalójuk, vagy olyan dolgokba kevered­tek, amikről szeretnék, ha feledésbe merülné­nek. Mint ahogy ma már Washington egész magyar­sága előtt köztudomású, főleg ketten vannak, akiknek rendkívül kényelmetlen az É. nyilt hangja s ezért fenekednek rá. Kik ezek? Az egyik Pásztor László Pitts — burgból s a másik Szabolcsi Mária helyben. S vájjon miért? Pásztor azért, mert az É. nem di­cséri és magasztalja, ahogy ő megszokta, hanem kritikát mond az AMSz-beli gyászos szereplé­se fölött, Szabolcsy pedig egyszerűen szolidá­ris vele. Különös módszerekkel "dolgoznak" ők! A- helyt, ho^y leülnének és Írásban helyreigazí­tást kérnének a laptól (melynek az É. - meg vagyok győződve - készségesen helyt adna), fe nyegetőznek, kommunista kapcsolatokkal gyanú­sítják az É.-t, sőt Pásztor László hihetetlen beképzeltségében még; azt is terjeszti baráti körében, hogy Kádárék pénzelik az É.-t, hogy őt, aki^annyira fontos személyiség Amerikában és akitől annyira félnek a kommunisták (!?), lehetetlenné tegyék. Tudjuk, hogy Pásztornál kevés hiúbb embert hordoz hátán a föld, de az önkritika ekkora hiánya valóban bámulatramél- tó. Szabolcsy Mária ugyanezzel a "módszerrel" él: miközben kommunista hangnak nevezi az É. hangját, ő is fenyegetőzik. Perrel, feljelen­téssel, Azzal, hogy átadja az ügyet (milyen ügyet?) az FBI-nak. Sőt még attól sem riad vissza, hogy az É. egyes szerkesztőinek a mun­kaadóját telefonon felhívja és elpanaszolva bánatát, kérje a rakoncátlan újságíró megfe- gyelmezését. (Talán még elbocsájtását isi..) Ilyen gyerekes és nevetséges viselkedésen csak mosolyogni lehet. Értelmes ember fel sem fogja hogyan juthat idáig sértett hiúságában valaki. Ami pedig az FBI-al való fenyegetést, vagy ügyvéd emlegetését illeti, úgy látszik akármilyen régen élnek Pásztor és Szabolcsy Amerikában, még nem tudják, hogy az FBI nem Gestapo és nem is NKVD, ahol egy feljelentés­re "egyből" elvitték a delikvenst. Az FBI e- lőbb lenyomozza a feljelentés tárgyát és ha az nem helytálló, akkor a feljelentő bizony alaposan megütheti a bokáját. De ugyanígy jár­hat, ha történetesen alaptalanul perel be va­lakit: az is visszafelé sülhet el. Én azt hiszem, Pásztor és Szabolcsy nem gondolták át eléggé a dolgot. Mindkettőjüknek van a múltjában elég, amit nem lenne okos fir­tatni - (Szálasi követség, orosz tolmácskodás, stb., stb.)-, miért ez a nagyhangú fenyegető­zés? Azt képzelik, hogy valaki is komolyan ve­szi, hogy a szerkesztők közül egy is a kom­csikkal cimborái? Ezt csak olyas valaki hihe­ti, aki vagy analfabéta, vagy valami baj van a fejében. Aki nem olvas újságot és nem isme­ri az emigrációs közéletben történteket. Én azt hiszem, ha Pásztor vagy Szabolcsy csak ti­zedannyit tettek vagy Írtak volna a magyarság­ért, mint a szerkesztők közül bármelyik, ma nem állna az emigráció, ahol áll. Sokkal okosabb lenne, ha Pásztor és Sza­bolcsy lelkiismeretvizsgálatot tartanának. Az AMSz igazgatóságában egyre nagyobb számmal me­nedéket találó hídépítők és kommunistaszimpa­tizánsok Pásztor László igazgatósági elnök és Szabolcsy Mária alelnök szárnyai alatt gyüle­keznek és jutnak egyre nagyobb szerephez. Miért? Azért, mert Pásztornak világéletében az volt a munkamódszere, hogy kartotékjaiból - van neki bőven! - kikereste azokat, akiknek saját karrierje egyengetésében hasznát veheti és (legyen az nyilas, kommunista, vagy mind kettő) azokat felkarolja. Kéz kezet mos ala­pon. Szabolcsy Mária is "kommunista hangot" em­leget és FBI-al próbál ijesztgetni. Közben megfeledkezik arról, hogy milyen kellemetlen lenne számára, ha valaki megkapamá, mondjuk, a Beke Imréhez fűződő kapcsolatait. Aki ott volt az AMSz 1977. őszi washingtoni tisztújí­tó közgyűlésén, soha nem fogja elfelejteni, hogy amikor sem Bekének, sem Szabolcsynak nem sikerült alelnökké választatniok magukat (no * ha előtte az egész hazakacsingató gárdát moz­gósították ennek érdekében), Szabolcsy Mária milyen dührohamot kapott. Felborította a sza­vazatokat mutató táblát, földhöz csapta a kré-

Next

/
Thumbnails
Contents