Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
ERTESITO 7. oldal 1978. szeptember hó tát és a törlőrongyot, majd dúlva fulva kirohant a terembőlhogy utána hosszasan sugjon- bugjon Bekével és társaival a követendő taktikán. (Hogy hogyan"állitsák át" az AMSz-t hidé pitő szerepkörre.) És bár Isten malmai lassan őrölnek, előbb utóbb mégis minden kiderül:ime néhány héttel ezelőtt Hajdú Győző "szeretett Ceaucescu elvtárshoz'' irott levele alaposan leleplezi Beke Imrét, mint megbizható "hasznos idiótát", aki a kommunisták malmára hajtja a vizet. Beke Imre és Szabolcsy Mária kapcsolata önkénytelenül eszébe kell jusson mindenkinek: vájjon Szabolcsyról mikor fog kiderülni valami hasonló?... (És ne feledjük:Beke Imre Pásztornál is”jól feküdt": vájjon ott merre és milyen messzire vezettek az "együtt működés" szálai? Talán egészen Ceaucescuig?.) Szabolcsy Mári, most azért van megsértve, mert volt aki szóvátette, hogy egy múltkori az AMSz nyilvános piknikjén nem engedték részt venni az E. egyik szerkesztőjét sőt még tett- legességgel is megfenyegették, ha tilalmuk ellenére ott megjelenik. Szabolcsy Mária nem is tagadja, hogy ez megtörtént és felfogására jellemző, hogy ebben semmi kivetnivalót, semmi antidemokratikusat nem talál. Magatartása viszont némileg érthető, ha meggondoljuk,hogy ahol ez a méltánytalanság történt, az egyben Mária asszony jelenlegi otthona is. Ő, aki arról ismert Washingtonban, hogy éveken át hol itt, hol otf'lakott", most végre állandó lakást talált. Tőle megszokott agresszivitásával most "meghálálja" a háziaknak ezt a szivességét és mindenkit az FBI kezére akar adni, aki méltánytalannak tartja a piknik vendégeinek önkényeskedő "megszűrését" és tetlegességgel való példálózást. Nagy derültséget okozott legutóbb Washingtonban, hogy a Béky püspök születésnapján rendezett "surprise party"-n a "hűséges munkatársak" nevében ő — Szabolcsy Mari úrasszony — adta át az ünnepeltnek a rózsacsokrot, amikor mindenki tudja itt Washingtonban, hogy a köztük levő "hűséges munkatársi" kapcsolat mindennek nevezhető, csak nem "hűségesnek",sem barátságosnak. De a születésnapi rózsacsokor nem pirult el: csak azért mert már piros volt. Meg vagyok győződve arról, hogy az E. szerkesztőit a legkevésbé sem zavarja Pásztor és társnője fenyegetőzése, mégis tartok attól hogy a munkájukban zavarni fogja őket ez az intrikálás. Ezt mi olvasók nagyon fájlalnánk s éppen ezért az É. olvasótábora nevében biztosítani szeretném őket szolidaritásunkról. Mi valamennyien a diktatúra módszerei elől jöttünk el Magyarországról, de egyeseket úgy látszik, annyira megfertőzött a diktatúra (a zöld vagy a vörös?), hogy beidegződőttségüket még ma sem tudják levetkőzni. Mindenki ismeri azt a szomorú statisztikát, hogy a német,majd az orosz megszállás alatt egyetlen országban sem kapott annyi feljelentést a Gestapo, majd az NKVD, mint Magyarországon. Magyar magyar ellen idegen rendőrségre ment besúgni: ha Pásztor és Szabolcsy ezen az utón haladnak, önmagukat zárják ki az emigrációs közösségből. Pásztor soha nem rendelkezett különösebb politikai éleslátással (aki 19üü. őszén Szá- lasi "diplomatájaként" ment a náci Németországba, az vagy gátlástalan karrierista,vagy tökkelütött), de most még neki is be kell látnia, hogy fenyegetőzéssel csak önmagának^árt. Amerika nem zöldinges vagy vörösnyakkendős diktatúra, hanem a szabadság hona és Pásztornak tudnia kell, hogy itt a sajtóval csak a sajtóban lehet vitatkozni. Máskép nem. Ha 6 és Szabolcsy is képtelenek egy valamire való cáfoló Írást összeütni, akkor kérjük, legalább azok munkáját ne zavarják, akik tudnak imi és elmondják, kimondják helyettünk is, amit mi _ gondolunk. És ez az Írás megmarad, Pásztor és Szabolcsy üres handabandázása elszáll, mint a füst. Az E. szerkesztőinek pedig külön külön és együtesen is üzenem: ne hagyják magukat megijeszteni! Úgy tudom többen a szerkesztők közül végigcsináltak eery s mást az életben és ki voltak téve fenyegetéseknek, sőt börtönt is szenvedtek meggyőződésükért. Ilyen hang tehát nem uj számunkra. Kérem, ne veszítsék el kedvüket, hanem Írjanak úgy, mint eddig, olyan őszintén, nyíltan és bátran! Akkor mi régi olvasók továbbra is hűségesek leszünk a laphoz. Befejezésül szeretnék idézni Flórián Tibor egyik legutóbbi Írásából egy részt, mely a jogos kritikáról és az azt elnyomni akaró "kom munistázók"-ról szól: "Evek óta látom, hogy nem mer senki sem, vagy félve mer kritikát gyakorolni a hazájuktól messze vetődött magyarok fölött. Kritikusnál mindig politikai célt szimatolnak. Az igazságos kritikával szemben ez a legkönnyebb védekezési mód: ráfogni például a kritikusra, hogy megakarja bontani az emigráció egységét, és ezzel a kommunisták külföldi megbizottainak malmára hajtja a vizet. A kritikust "kommunista szimpatizáns" "nácibarát", vagy más megbélyegző jelzővel illetni, és a hazugság suttogó propagandájával akadályozni meg, hogy a tárgyilagos és becsületes kritika megkezdje nevelő és gyógyító hatását egy egészséges, emigrációs magyar társadalom kialakítása érdekében." További jó munkát kívánva zárom soraimat Budai Pál s.k. * A szerkesztő megjegyzései. Érthetetlen előttünk Mária asszony pálfor- dulása. 6 volt az egyik legjobb informátorunk. Hogy a régi jó csendőr szakkifejezést használjuk: jó "B"-egyén volt. "B"-egyénnek (bizalmi) hívták a csendőrök azokat a személyeket, akiket portyázás, járőrözés vagy nyomozás alkalmával felkerestek és tőlük híreket, információt kaptak. Érdekes, hogy a cigányok között volt a legtöbb "Bu-egyén. Igaz ott volt rájuk a legnagyobb szükség. (A cigányok persze nem "B"-egyéneknek, hanem besúgóknak hívták őket) Persze őket nem a hazafias érzés vezette,hogy együttműködjenek a csöndérekkel, hanem egy kis meilékszándék is. Mert hát mindenkit érhet baleset és egy egy ló- vagy tyuktolvajlásnál, gondolták nem kapnak nagy verést. Azonkívül, azokat a cigány testvéreiket, akikre megharagudtak alkalmuk volt "bemószerólni". Sőt volt olyan csinos, fiatal cigánylány, aki bizonyos szex-szolgálatok kilátásbahelyezésével ejtette kisértésbe a délceg próbát. De nagyon elkalandoztunk. Maradjunk csak Mári asszonynál. Nem tudjuk, hogy Mári asszony miért akar rajtunk "bosszút" állni. Hisz mindig dicsérőleg irtunk róla. Sokan szemünkre is vetették, hogy olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel néha a lapunkban, amellyekkel nem rendelkezik. Folyt. a 10. oldalon.
