Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
ERTESITO 3. oldal 1978. szeptember hó pest "közeledésről" beszél, ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy a szabad országokban élő magyarság szüntesse be "ellenzéki" magatartását és teljes mértékben, fenntartásnéíkül fo gadja el a rendszert, mint a hazai és külföldi magyarság egyedüli, "kizárólagos jogú" képviselőjét. "Ahogy lehet..?" Akik Végvári (Remenyik Sándor) megrázó erejű költeményének ezeket a szavait akarják a "közeledés" mindenesetre tetszetős jelszavául felhasználni, vegyék tudomásul, hogy a vers nem megalkuvást, visszahúzódást, kapitulációt hirdet. Önvédelmi harcra szélit ja a magyart, harcra, melyet meg kell vivni a nemzet életéért minden eszközzel ha kell "foggal és körömmel" ahogy lehet.. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a"közele- dés" gondolatával foglalkozó tervezgetőket — legalább is azokat, akikről az előzőkben megemlékeztünk - a nemzet eljövendő sorsáért való, tiszta magyar lélekből fakadó aggodalom vezeti. Ez a tervezgetés azonban a tehetetlenség tudatában élő, a Hazától való több évtizedes távollétben megfáradt lelkek önmarcangoló töprengése. Veszedelmes ilyen gondolatok kai foglalkozni, mert mint a kiszáradt mezőkön fellobbanó futótűz terjedhetnek el, el hamvasztva mindent. Ezzel pedig a magyar Igazság győzelmében vetett hitünk és reményünk válna a lángok martalékává. A szabadföldi magyarságra súlyos feladatok várnak, melyeket az eddig alkalmazott módszerekkel megoldani nem sikerült. Bebizonyosodott, hogy az "emigrációs politika", kisebb- nagyobb frakciók politizálásának az ideje lejárt és annak további folytatása olyan lejtőre viszi a magyar ügyet, melyen többé megál- lani nem lehet. Tarthatatlan állapot, hogy az emigráció szemétdombjairól magukat legalábbis sasmadámak képzelő, megkopott tollazatú kakasok kukorékolják "egyedül üdvözitő" elgondolásaikat. Józan fejű magyarok már felismerték, hogy a szabadföldi országokban élő magyarság legszorosabb összefogása, együttműködése az egyetlen módja az idegen érdekek rabságába taszitott Nemzet megmentésének. Félreértés ne essék, nem javasoljuk valamilyen "világcsucsszervezet" létrehozását. Ez keresztülvihetetlen. De nem lehetetlen, megvalósítható az egyes kontinenseken élő magyarság legszorosabb összefogása, együttműködése a lényeges, nagy problémák megoldására. Magyarságról, a magyarság összeségéről beszélünk és ebbe az összességbe beletartozik minden magyar, fiatalja, öregje egyaránt! Közömbös, hogy még otthon született-e, avagy külföldön, nem érdekes, hogy mikor távozott Magyarországról. Nem tesz különbséget, hogy politikai, vagy gazdasági okokból vette kezébe a vándorbotot, csak egy a fontos, hogy becsületes, igaz magyar legyen. Olyan magyar, aki szívvel lélekkel kívánja, hogy a magyarok országa valóban Magyarország legyen, ahol a nép szabad akaratából megválasztott kormányzat intézi az ország dolgait. Szabad és független Hazánk gondolatán töprengjünk, tervezgessünk, mindenek felett pedig küzdjünk érte, ha kell, foggal és körömmel, ahogy lehet..! TERJESSZE LAPUNKAT .......................... ................................................... STIRLING GYÖRGY: 30 ÉVE TÖRTÉNT “A Népköztársaság nevében . . Amikor az Ítélethirdetésre került sor, halálos csend támadt a Markó-utcai nagy tanácsteremben. A biróság tagjai feláltak és dr. Jankó Péter, a NOT 1. sz. tanácsának elnöke a kezében tartott papírlapról monoton hangon olvasni kezdte az Ítélet szövegét. "A Népköztársaság nevében a Népbiróságok Országos Tanácsa Ítéletet hirdet a Peyer Károly és társai fellebbezési ügyében. A szökésben lévő elsőrendű vádlott Peyer Károly elsőfokú ítéletét — 10 évi börtönbüntetést - a bíróság helybenhagyja és ugyancsak helyben hagyja a szintén szökésben lévő másod-és harmadrendű vádlottak - Pisky Schmidt Frigyes és Gábor Róbert elsőfokú Ítéleteit, a 15 évi fegyházbüntetést, illetve a halálbüntetést. A kilenc hónapja letartóztatásban levő negyedrendű vádlott Stirling György elsőfokú Ítéletét - három évi börtönt - a biróság hatévi kényszermunka- büntetésre változtatja át, mely ezen Ítélet kihirdetésétől veszi kezdetét..." Dr. Jankó Péter még sokáig olvasott a kezében levő papírról: kitért az ítélet indokolására, hogy a vádlottak a Ü6/VII. törvénycikk 1. és 2. paragrafusa ellen vétettek, amikor megakarták dönteni a demokratikus államrendet és hosszasan indokolta a negyedrendű vádlott több mint kétszeresére való felemelését. De mintha nagyon távolról érkeztek volna ezek a szavak a fülemhez: hogy bizonyítást nyert, mi szerint a negyedrendű vádlott nemcsak az ösz- szeesküvésben vett részt, hanem bűnösnek találtatott a hűtlenség vétkében is. Hogy tevékenysége kimerítette a kémkedés fogalmát, amikor bizalmas értesüléseket adott át olyan amerikai újságíróknak, akik minden kétséget kizáróan az amerikai titkosszolgálat, a CIO tagjai...(A CIA elődje. A szerk.) Ésatöbbi, ésatöbbi. Mondom,mindez nagyon messziről érkezett az agyamig. Mintha elsülyedt volna körülöttem az egész világ, a bírói pulpituson beszélő _ Jankó Péterrel és társaival, az ügyésszel és a védőügyvédekkel, a vádlott társaimmal, a külföldi laptudósitókkal és_a padsorokban szorongó közönséggel együtt. Mély, feneketlen sötétség vett körül, melyből nem volt semerre kilátás, nem látszott kiút vagy fénysugár.Nem ez nem lehet igaz: súlyosbítás, méghozzá ilyen nagy mértékben! Most ordítani kellene, tiltakozni, protestálni, az Istenhez, a nagyvilághoz fellebbezni! Hát lehetséges ez? Igaz lehet ez? Nem ez biztosan valami óriási tévedés, talán csak rossz álom, amiből rögtön felébredek. .. Nem ébredtem fel. Az Ítélet jogerős volt és megváltoztathatatlan. Hat év kényszermunka, a legsúlyosabb büntetésnem, amiből nincs elengedés, nincs negyed, nincs harmad, akármilyen jó magaviseletü is az elitéit. Sőt még az sem biztos, hogy a büntetés leteltekor szabadul a delikvens, mert a törvény lehetőséget ad a háromszori hosszabbításra és külön kell kérni a szabadlábrahelyezést, amit csak ritkán teljesítenek. S ráadásul a kényszermunka kezdő időpontja a jogerőtől számit: ami addig eltelt a az előzetes letartóztatásban, vizsgálati fog-
