Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
4. oldal értesítő 1978. szeptember hó ságban, illetve az elsőfokú Ítélettel, az mind elveszett... Pedig mennyire vártuk a fellebbviteli tárgyalást! Mennyire reménykedtünk, hogy szabadulunk,^ vagy legalábbis szemmel belátható időre mérséklik az Ítéletet! Mennyire biztattak az ügyvédek, hogy minden lehetőt megtettek érdekünkben és nem kell félni! Legrosszabb esetben jóváhagyják az elsőfokú Ítéletet, de valószínűbb a csökkentés. Hát bizony az ügyvédek alaposan melléfogtak, vagy egyszerűen csak hitegettek bennünket, hogy érdemessé váljanak a honoráriumra. De az is lehet, hogy tényleg mindent megbróbáltak, csakhát akkor nem a jog uralkodott az igazságszolgáltatásban, hanem a bosszú, a megtorlás szelleme. És az ítéleteket nem a bíróságok, nem a tanácsvezető bírák hozták, hanem az ÁVH vezetői, Péter Gáborék. A bírósági tárgyalások nem voltak mások, mint üres formalitások, vagy inkább komédiák. A Peyer-ügy esetében ez különösképen állt, akárcsak minden nagyobb összeesküvési pernél. A Peyer-Ö8szeesküvés volt a második nagy ösz- szeesküvési per a népi demokrácia életében.Az elsőt, az u.n. Magyar Közösségi-ügyet 19^6/4? fordulóján "leplezték le" és 19^7. tavaszán tárgyalták olyan külsőségek közt és olyan sajtókoncert kíséretében, melyek nyilvánvalóvá tették a célt: megfélemlíteni mindazokat, akik a "nép hatalma ellen törnek". Vagyis azokat, akik ellenszegülnek a kommunista hatalmi törekvéseknek és útjában állnak Rákosiék terveinek. Ezután következett - 19^7. őszén - a Peyer- ügy. Ennek a megfélemlítésen kívül még egy célja volt; megtörni a jobboldali szociáldemokraták gerincét és előkészíteni a talajt a két munkáspárt akkor már tervbe vett egyesítéséhez. De uj szin volt a Peyer összeesküvésben, hogy egy nemzetközi viszonylatban jólismert és nagyrabecsült politikus neve köré építették fel a vádiratot, ugyanakkor pedig belekevertek az ügyben számos amerikai újságírót, diplomatát, követség! alkalmazottat is. Ezek közül többeket - pld. McCormackot is - e ger kapcsán utasították ki Magyarországról. Első eset volt a háború óta, hogy a "szövetségesek” egyikével nyíltan újat húzott a rendszert ekkor kezdte tele szájjal szidni az amerikaiakat a magyar országi sajtó, hogy a viszony a két ország közt végül is egészen elmérgesedjék a következő nagy per, az 19^8. karácsonyán kirobbantott Mindszenty ügy kapcsán. De ekkor még csak 19^8. augusztusát irtunk. A Peyer per fellebviteli tárgyalása folyt ekkor a NOT előtt és a lapok újabb hecckampányba kezdtek az Egyesült Államok ellen. Ez az irányított kórus már az elsőfokú tárgyalás i- dején - 19^8. februárjában - telekürtülte a világot az amerikaiak "bűneivel” és a fantáziadúsan kiszínezett vádirat részleteivel. Az 1997. őszi budapesti lapokból kiderült, hogy az amerikaiak újságíróknak álcázott kémeket tartottak Magyarországon, akik a követségi alkalmaz ottakkal együtt (itt került először a sajtóba Koczak István neve, hogy pár hónappal később a Mindszenty perben még jobban meghurcolják személyét) jólszervezett magyar hírszerző hálózatot építettek ki maguknak a fővárosban. Néhány idézet az akkori lapok cikkeiből. "Amerikei újságíró vitte külföldre a budapesti kémszolgálat jelentéseit", “Rérahirhad- járat az amerikai sajtóban Magyarország ellen" “Peyer képviselő jelöltje a kémszolgálat vezetője" és hogy a negyedrendű vádlottat se hagyjuk ki a sorból - "Stirling György irta a cikkeket a hazug hírközpont számára." Mint később még számos, azonos kaptafára, moszkvai recept szerint lefolytatott hasonló kémkedési és összeesküvési pereknek, a Peyer- ügynek is az volt az elsődleges célja, hogy megfélemlítse az embereket és elvegye kedvüket a külföldiekkel való minden barátkozástól. Példát statuálni, elterelni a figyelmet a gyötrő gondoktól, illetve a nyugati imperialistákat okolni mindenért, de mindenek fölött bosszút állni és kiirtani az értelmiséget: e- zek voltak azok a célok, melyekért a kommunisták ezeket a kirakatpereket rendezték. Időről- időre mindig-mindig újabbat, hogy a "Permanens forradalomban" ne legyen megállás, hogy a polgár soha ne érezhesse biztonságban magát. A Peyer-ügynél különösen kilovagoltak a kommunisták minden lehetőséget, mely számukra abban rejlett. Külpolitikai céljuk az volt, hogy "leleplezzék" az imperialistákkal együtt működő jobboldali szociáldemokrácia "hazaáruló üzelmeit". De Rákosiék öngólt lőttek ezzel. Mert a szétkürtőlt bünlajstromot senki nem hitte el. Peyer nemzetközi tekintélytől övezett nevének me^hurcolása nagyobb port vert fel a világsajtóban, mint gondolták volna. A nyugati szocdem pártok, az akkor kormányon levő angol munkáspárttól kezdve a szomszédos Ausztria szociáldemokrata vezetőiig, sorra felemelték szavukat a terrormódszerek ellen. És erős tiltakozást váltott ki a per amerikai részről is, mert abban a háború óta elsőizben több amerikai állampolgár is érdekelve volt. Egy közülük vádlottként állt a bíróság előtt, többektől pedig a magyar állam megvonta a tartózkodási engedélyt. A magyar amerikai viszony egyre ingább közeledett a mélyponthoz, mely alig fél év múlva érkezett el, Mindszenty letartóztatásakor. Belpolitikai céljaikat már inkább elérték a Peyer-perrel. A Rákosi féle szalámitaktika jegyében sikerült kikapcsolniok egy tapasztalat ellenzéki politikust, akinek éppen a munkások közt volt nagy befolyása. Peyer emigrációba kényszerült s a vezető nélkül maradt jobboldali szociáldemokraták nem voltak képesek ellentállni a kommunista nyomásnak és a Marosán-féle árulók könnyűszerrel keresztül tudták vinni az egyesülést. A fordulat Éve, 19^8. nyarán felszámolták az önálló szociáldemokrata pártot és ezzel lényegében meg is szűnt a demokratikus többpártrendszer hazánkban. Rákosiék teljesen uraivá váltak a helyzetnek és azt csináltak a szerencsétlen országgal, amit akartak. A Peyer-per szabaddá tette ugyan az utat a kommunista párt diktatúrájához, de a nyugati közvélemény előtt leleplezte a rendszert. Peyer Károly volt az első olyan név a rendszer áldozatai közt, akire nem lehetett rámondani, hogy fasiszta, hiszen több mint három évtizedes nemzetközi politikai múlt állt mögötte. A nyugati újságírók, akik az u.n. háborús bűnösök elleni pereket közömbösen hallgatták végig, most egyszerre célozgatni kezdtek az ÁVH módszereire és rádöbbentek, hogy a terror tobzódik Magyarországon. Az elsőfokú tárgyalásra nemcsak az amerikai követség küldte el megfigyelőjét - Koczak Istvánt-, de teljes számban képviseltették magukat a nagy világlapok és a nyugati hírügynökségek is. Az elsőfokú tárgyalás azonban elég balul
