Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

2. oldal értesítő 1978. szeptember hó 3ALTIM0RI értesítő P.O.Box 7^16 Baltimore, MD 2122? Tel. (301) 2h2-5333 GLORIA VICTIS A LEGYŐZŐITEKNEK Szerkeszti: Soós József Munkatársak: Dr. Kollarits Béla, Albany, N.Y. Stirling György, Washington,D.C. Völgyi Gyula, Richmond,VA Előfizetési dij: egy évre 8 dollár J egy listát magyar Írókról, költőkről, művészek­ről, előadókról, akiket ajánl a kulturcserében való résztvételre". Kívánják továbbá olyan fe­lelős vezetők kijelölését, akik az amerikai kormányon keresztül a "kultur-egyezménnyel kap­csolatosan tárgyalásokat folytathassanak". Min­den későbbi félreértés elkerülése céljából^ki- jelentjük, hogy az összejövetelen résztvevők nemzeti szempontból való megbízhatósága nem vi­tatható, a budapesti rendszerrel való "együtt­működés" szándékának gyanújával nem illethetők, Nem, el sem képzelhető, hogy az előzőkben is­mertetett rendkívül jószándéku, ugyanakkor a- zonban módfelett naiv tervek készítői Kádárék- kal, vagy a Magyarok Világszövetségével kíván­nának egy gyékényen árulni. Nem gondolták meg azonban a tervezgetek, hogy a kommunista rend­szerek ellenvéleményt, az úgynevezett "harma­dik ut" létjogosultságát nem ismerik el. "Aki nincs velünk,az ellenünk van" hirdette Rákosi Mátyás. Kádár János ezt "diplomatikusabban", találóbban fejezte ki, mondván: "Aki nincs el­lenünk, az velünk van". És ez a kádári megál­lapítás már sokszorosan, sikeresen kiállotta a próbát... A State Departmenthez intézendő "Beadvány" kérdését érdemében vizsgálva, meg kell állapí­tani, hogy az "Egyezményt" 197? áprilisában kö­tötték meg. Nem tudjuk, volt-e alkalma akkor az amerikai magyarság képviselőinek nézetei előterjesztésére - az egyezmény azonban hatály­ba lépett. Ismerve azt az ellenszenvet, ame­lyet a State Department emigrációnkkal szemben esetről-esetre kimutat, a legcsekélyebb való­színűsége sincs annak, hogy a beadványt most, 1978-ban, jóval több mint egy év elteltével az egyezmény megkötése után figyelembe vegyék.^ Ez nem várható el a jelenlegi adminisztrációtól, amely az Erdélyben folyó magyar irtást, a ma­gyarság elleni szakadatlan jogtiprásokat Ma­gyarország és Románia kormányainak hatásköré­be tartozó egyszerű nemzetiségi ügynek tekinti. Nem remélhetünk segítséget attól az adminisz­trációtól, amely az előterjesztett kérelmek és tiltakozások tömegének cinikus semmibevételé­vel a magyar Szent Koronát a budapesti kommu­nista rendszernek kiszolgáltatta. A beadvány tervezői szerint követelni kell* hogy az itteni nyomdatermékek ugyanolyan vám- kedvezménnyel és alacsony postadijjal mehesse­nek Magyarországra, anfilyennel a magyarororszá- gi kiadványok jöhetnek az Egyesült Államokba. Szerény nézetünk szerint az "egyoldalúság" nem a vám- és postadijak körül mutatkozik, hanem^ ott, hogy a nemzeti szellemű "nyomdatermékek" egyáltalában nem juthatnak el a hazai olvasók­hoz! A tervezgetők saját szervezetüket kívánják azzal a joggal felruházni, hogy állítson össze egy listát azokról a személyekről akiket a kul- turcserében való résztvételre ajánl. Megfelelő szelektálás bizonyára előnyös volna, jogilag és erkölcsileg azonban ilyen szelekció elkép­zelhetetlen. Es az ilyesféle gondolatokkal va­ló játszadozás könnyen felnyithatja "Pandora szelencéjét"! Elképzelhető-e, hogy az"egyoldalúság" té­nyének létezését a State Department hajlandó lenne elismerni? Tudjuk, hogy Magyarországon e^y emigráns magyar iró színmüvének előadására készülnek, tudjuk azt is, hogy emigráns költők müveiből néhányat hazai folyóiratok már közöl­tek. Ezzel a magyar kormány mindig érvelhet, ha a State Department az "egyoldalúság" kérdé­sét firtatná. Szükség esetén hivatkoznának ar­ra, hogy ezeken kivüí '^számos kiváló emigráns tudós, egyetemi tanár és több egyházi személy rendszeresen részt vesz, előadásokat tart ha zai rendezvényeken, konferenciákon". Elmond­hatják, hogy legalább két amerikai magyar lel­kész fővédnöke az Anyanyelvi Konferenciáknak, hogy már többamerikai és európai tánccsoport, énekkar és előadóművész szerepelt Magyarorszá­gon. És ez a State Departmentnek elegendő lesz arra, hogy az^gyoldaluság" vádját szemensze- dett hazugságnak, rágalomnak minősítse. A jelenlegi budapesti kormány kulturális minisztere szerint ők már "közeledtek", továb­bi "közeledéssel" az emigráció tartozik. A kö­zeledés természetesen úgy értelmezendő, hogy a "jobboldali emigráció" adja fel ellenzéki szeregét, ismerje el, hogy Kádár Jánossal az élen ok az "emberarcú szocializmus" megterem­tői, a Szovjetunió pedig Magyarország nagy ba­rátja és felszabadítója. A miniszter elvtárs nagyon jól tudja, hogy a külföldre szakadt ma­gyarság még a jelenlegi zilált állapotában is veszedelmessé válhatik, mert kormányok és ad­minisztrációk megváltozhatnak és a világpoli­tikában jelentős fordulatok történhetnek.Meg- eshetik, hogy a Fehér Ház lakója tanácsadói­val és munkatársaival a legközelebbi választá­sok után, két év múlva visszakényszerül a ge- orgiai mogyoró-földekre. Mert bekövetkezhet, hogy az elnöki széket olyan amerikai hazafi foglalja el, aki szembe mer nézni a tényekkel és nem "hinta politikával" akar a döntés elől kitérni. Ismeretessé váltak egy igen jó nevű, nagy- rabecsült közírónknak az elgondolásai is. A- jánlja, hogy az emigráció a hazai rendszerrel szemben tanúsított eddigi "negativ ellenzékisé­gét" a magyar diaszpóra "építő szellemű ellen­zékiségre" váltsa át és igy igyekezzék "ahogy lehet" alapon szolgálni a magyar nemzeti érde­keket és célokat. Javasolja, hogy "magyarság­mentés" mottója alatt igyekezzünk "közeledni" és békés eszközökkel kíséreljük meg a budapes­ti rendszert magyarérdekü politikai vonalveze­tésre rábírni. Gyönyörű gondolat, ismerve a- zonban a Moszkva szolgálatában álló rendszer céljait és módszereit, csak azt állapíthatjuk meg, hogy kivihetetlen. Attól a rendszertől, mely országon belül, a saját parlamentjében nem tűr meg ellenzéket (melyet végeredményben ellenőrzése alatt tart­hat), nem várható, hogy elfogadja, vagy akár csak meghallgassa az országon (és hatalmi kö­rén) kívüli "ellenzék" véleményét. Ha Buda—

Next

/
Thumbnails
Contents