Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
2. oldal értesítő 1978. szeptember hó 3ALTIM0RI értesítő P.O.Box 7^16 Baltimore, MD 2122? Tel. (301) 2h2-5333 GLORIA VICTIS A LEGYŐZŐITEKNEK Szerkeszti: Soós József Munkatársak: Dr. Kollarits Béla, Albany, N.Y. Stirling György, Washington,D.C. Völgyi Gyula, Richmond,VA Előfizetési dij: egy évre 8 dollár J egy listát magyar Írókról, költőkről, művészekről, előadókról, akiket ajánl a kulturcserében való résztvételre". Kívánják továbbá olyan felelős vezetők kijelölését, akik az amerikai kormányon keresztül a "kultur-egyezménnyel kapcsolatosan tárgyalásokat folytathassanak". Minden későbbi félreértés elkerülése céljából^ki- jelentjük, hogy az összejövetelen résztvevők nemzeti szempontból való megbízhatósága nem vitatható, a budapesti rendszerrel való "együttműködés" szándékának gyanújával nem illethetők, Nem, el sem képzelhető, hogy az előzőkben ismertetett rendkívül jószándéku, ugyanakkor a- zonban módfelett naiv tervek készítői Kádárék- kal, vagy a Magyarok Világszövetségével kívánnának egy gyékényen árulni. Nem gondolták meg azonban a tervezgetek, hogy a kommunista rendszerek ellenvéleményt, az úgynevezett "harmadik ut" létjogosultságát nem ismerik el. "Aki nincs velünk,az ellenünk van" hirdette Rákosi Mátyás. Kádár János ezt "diplomatikusabban", találóbban fejezte ki, mondván: "Aki nincs ellenünk, az velünk van". És ez a kádári megállapítás már sokszorosan, sikeresen kiállotta a próbát... A State Departmenthez intézendő "Beadvány" kérdését érdemében vizsgálva, meg kell állapítani, hogy az "Egyezményt" 197? áprilisában kötötték meg. Nem tudjuk, volt-e alkalma akkor az amerikai magyarság képviselőinek nézetei előterjesztésére - az egyezmény azonban hatályba lépett. Ismerve azt az ellenszenvet, amelyet a State Department emigrációnkkal szemben esetről-esetre kimutat, a legcsekélyebb valószínűsége sincs annak, hogy a beadványt most, 1978-ban, jóval több mint egy év elteltével az egyezmény megkötése után figyelembe vegyék.^ Ez nem várható el a jelenlegi adminisztrációtól, amely az Erdélyben folyó magyar irtást, a magyarság elleni szakadatlan jogtiprásokat Magyarország és Románia kormányainak hatáskörébe tartozó egyszerű nemzetiségi ügynek tekinti. Nem remélhetünk segítséget attól az adminisztrációtól, amely az előterjesztett kérelmek és tiltakozások tömegének cinikus semmibevételével a magyar Szent Koronát a budapesti kommunista rendszernek kiszolgáltatta. A beadvány tervezői szerint követelni kell* hogy az itteni nyomdatermékek ugyanolyan vám- kedvezménnyel és alacsony postadijjal mehessenek Magyarországra, anfilyennel a magyarororszá- gi kiadványok jöhetnek az Egyesült Államokba. Szerény nézetünk szerint az "egyoldalúság" nem a vám- és postadijak körül mutatkozik, hanem^ ott, hogy a nemzeti szellemű "nyomdatermékek" egyáltalában nem juthatnak el a hazai olvasókhoz! A tervezgetők saját szervezetüket kívánják azzal a joggal felruházni, hogy állítson össze egy listát azokról a személyekről akiket a kul- turcserében való résztvételre ajánl. Megfelelő szelektálás bizonyára előnyös volna, jogilag és erkölcsileg azonban ilyen szelekció elképzelhetetlen. Es az ilyesféle gondolatokkal való játszadozás könnyen felnyithatja "Pandora szelencéjét"! Elképzelhető-e, hogy az"egyoldalúság" tényének létezését a State Department hajlandó lenne elismerni? Tudjuk, hogy Magyarországon e^y emigráns magyar iró színmüvének előadására készülnek, tudjuk azt is, hogy emigráns költők müveiből néhányat hazai folyóiratok már közöltek. Ezzel a magyar kormány mindig érvelhet, ha a State Department az "egyoldalúság" kérdését firtatná. Szükség esetén hivatkoznának arra, hogy ezeken kivüí '^számos kiváló emigráns tudós, egyetemi tanár és több egyházi személy rendszeresen részt vesz, előadásokat tart ha zai rendezvényeken, konferenciákon". Elmondhatják, hogy legalább két amerikai magyar lelkész fővédnöke az Anyanyelvi Konferenciáknak, hogy már többamerikai és európai tánccsoport, énekkar és előadóművész szerepelt Magyarországon. És ez a State Departmentnek elegendő lesz arra, hogy az^gyoldaluság" vádját szemensze- dett hazugságnak, rágalomnak minősítse. A jelenlegi budapesti kormány kulturális minisztere szerint ők már "közeledtek", további "közeledéssel" az emigráció tartozik. A közeledés természetesen úgy értelmezendő, hogy a "jobboldali emigráció" adja fel ellenzéki szeregét, ismerje el, hogy Kádár Jánossal az élen ok az "emberarcú szocializmus" megteremtői, a Szovjetunió pedig Magyarország nagy barátja és felszabadítója. A miniszter elvtárs nagyon jól tudja, hogy a külföldre szakadt magyarság még a jelenlegi zilált állapotában is veszedelmessé válhatik, mert kormányok és adminisztrációk megváltozhatnak és a világpolitikában jelentős fordulatok történhetnek.Meg- eshetik, hogy a Fehér Ház lakója tanácsadóival és munkatársaival a legközelebbi választások után, két év múlva visszakényszerül a ge- orgiai mogyoró-földekre. Mert bekövetkezhet, hogy az elnöki széket olyan amerikai hazafi foglalja el, aki szembe mer nézni a tényekkel és nem "hinta politikával" akar a döntés elől kitérni. Ismeretessé váltak egy igen jó nevű, nagy- rabecsült közírónknak az elgondolásai is. A- jánlja, hogy az emigráció a hazai rendszerrel szemben tanúsított eddigi "negativ ellenzékiségét" a magyar diaszpóra "építő szellemű ellenzékiségre" váltsa át és igy igyekezzék "ahogy lehet" alapon szolgálni a magyar nemzeti érdekeket és célokat. Javasolja, hogy "magyarságmentés" mottója alatt igyekezzünk "közeledni" és békés eszközökkel kíséreljük meg a budapesti rendszert magyarérdekü politikai vonalvezetésre rábírni. Gyönyörű gondolat, ismerve a- zonban a Moszkva szolgálatában álló rendszer céljait és módszereit, csak azt állapíthatjuk meg, hogy kivihetetlen. Attól a rendszertől, mely országon belül, a saját parlamentjében nem tűr meg ellenzéket (melyet végeredményben ellenőrzése alatt tarthat), nem várható, hogy elfogadja, vagy akár csak meghallgassa az országon (és hatalmi körén) kívüli "ellenzék" véleményét. Ha Buda—
