Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7-8. szám
4. oldal értesítő 1977. jul.-au; a “könyv” konzekvensen és ismételten “szeretve tisztelt ősz barátunk” elnevezéssel illet, hány "megtérésen” esett át, amíg legszélesebb antiszemitizmustól eljutott a — Nemzeti Bizottmányig? Helyes, “megtértek”, amíg be nem bizonyították, hogy “véglegesen megtértek” és nemzetellenes bűnök nem terhelik lelkűket, ne “ve- zérkedjenek”. De mi ad jogot egy “halálos ellenállónak”, hazánk legsúlyosabb küzdelmei idején honvédelmünket hitvány módon szabotálónak arra, hogy dicső Szabadságharcunk áldozatos hőseinek, 1956 szabadságharcosainak vezére szerepében tömjéneztesse magát? Érdekes és jellemző szavak: ", . . dr. Fábián Béla figyelmeztetett minket, hogy Amerikában csak két névvel lehet magyar érdekekért harcolni: az egyik Mindszenty József neve, a másik a magyar szabadságharcosoké. Ezért koncentráltuk erőfeszítéseinket a szabadságharcos emlék- ünnepélyek köré.” Fábián Béla figyelmeztetése termékeny talajra hullott . . . Feltűnő hiányossága a “A Világszövetség vázlatos történetének, hogy az 1958—1961 közötti időszakról még “vázlatosan” sem szól. Mélyen hallgat, pedig azokban a “hiányzó években” történt egy és más. Vagy talán éppen ezért? A “vázlatos meséskönyv” ékesen szólóan bemutatja, hogy miként lehet “az igazat, a teljes igazat, semmi mást, mint az igazat” elferdíteni, valótlanságokkal megtűzdelni, kihagyásokkal megcsonkítani. A gyanútlan, jóhiszemű magyar így talán elhiszi, hogy az elmúlt két évtizedet nemzeti emigrációnk mély álomba merülve töltötte. Kutyuló Andrisék bezzeg virrasztottak. A lezajlott nagy események kapcsán — csak néhányat említve — a Szent Korona ügye, Erdély és az emberi jogok kérdése, a Mindszenty ügyek, a Sonnenfeldt doktrína, stb. csak ők cselekedtek. Ezt akarja a “sajtótermék” elhitetni. Arról nem beszél, hogy amíg ők ide-oda hőbörögtek, önmagukat dicsőítő cikkeket írtak, addig a nemzeti emigráció dolgozott. A további tartalom: kérkedés báli sikerekkel és különböző ünnepélyekkel, amelyeken — hogy is lehetne másképp — “övék a dicsőség”. A sok-sok öndicsérő mellveregetés koronája: Rumsfeld honvédelmi miniszter beszámolt Pogány Andrásnak az Egyesült Államok haderejének jelenlegi állapotáról és támogatását kérte, hogy a haderők készültségét a Kongresszus tétovázás; ellenére is fenn lehessen tartani. Nevezzük tehá nevén a gyereket jó budapestiesen: link hadova süket duma! A legerősebb nagyítóüveggel sem lehet meg találni a választ a “fizetett Kádár ügynököl rágalmazók és hazudozók vádaskodásaira” Vádakat mellébeszéléssel, kérkedéssel, haland zsával megdönteni nem lehet. Amit már réger megkellett volna tenni: a kezükre jutott közpén zekkel elszámolni, hiteltérdemlően megcáfolni hogy vezetőségi tagjaik között van olyan egyén aki az ÁVH szolgálatában állt, hitelt érdemlőéi megcáfolni, hogy akadt közöttük olyan, aki ma gyár vízumokkal üzérkedett, igazolni, hogy diák ösztöndíjra, árvízkárosultak segélyezésére stb gyűjtött összegek hiánytalanul rendeltetési he lyükre jutottak. Ezt kellett volna tenniük. A válasz, a bizonyítás elől igen rozzant elme állapotra mutató kifogással tértek ki. Nem akar nak válaszukkal meg nem érdemelt nyilvánossá got adni azt meg nem érdemlő elemeknek, mon dották. Ök a hallgatást választották. És ezze bűnösségüket immár visszavonhatatlanul beis merték! Ondicséret és lebecsülés . . . Kérkedéssel é: mások munkájának semmibevételével kíséreltél meg magukat tisztára mosni. Fölényeskedve nagyképűen kijelentették: “ítéljen mindenk megcáfolhatatlan tények alapján!”. Mik ezek ; megcáfolhatatlan tények: az évek során soroza tosan elkövetett tetteik, üzelmeik, a szenny és pi szók, mellyel meggyalázták 1956 emlékét és ; Szabadságharc hőseit, akik utolsó leheletükif küzdöttek, hogy Hazánk szabad és függetler legyen. Zavarokat idéznek fel az emigrációban magyart magyarral állítanak szembe és fondor latos manőverekkel meghiúsítják az emigráció egységét. Tények, megcáfolhatatlan tények anyag visszaéléseik, terrorisztikus cselekményeik, té nyék, megcáfolhatatlan tények az ellenük emel' vádak. ítéljen tehát mindenki a megcáfoihatatla: tények alapján! A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA igazságot. Egy ilyenfajta könyv olyasmi, mint egy tanúvallomás. Márpedig mi a tanúskodás leglényegesebb kelléke? Az igazat, a teljes Igazat, semmi mást, mint az Igazat kell a tanúskodónak elmondani. Ennélfogva a bizonyos tények elhallgatásával, vagy az igazság “kicifrázásával és korrigálásával” tett tanúskodás hamis tanúvallomásnak minősül. Érdemben ez a “sajtótermék” semmitmondó, üres és átlátszó hencegéssel összefércelt tákolmány. De néhanapján még a szemétdombon is lehet találni hasznavehető dolgokat. így ennek az “írásmünek” a lapjain, főként a sorok között találhat a figyelmes olvasó "megcáfolhatatlan tényeket, melyek alapján ítélhet". “. . . szükségét éreztük annak, hogy újra számot vessünk magunkkal és szemügyre vegyük: mit is végeztünk mi, Október menekültjei az elmúlt két évtized során?” Ezekkel a szavakkal vezeti be a továbbiakat Kutyuló Andris, a "Világszövetség” nagyérdemű elnöke. Legyen meg az akarata: vegyük szemügyre! “Igyekeztünk magasra tartani a háromszínű lyukas zászlót a leglehetetlenebb és legnehezebb körülmények között is.” Magasra tartották bizony, még meg is lobogtatták — főként aprócska-nagyobbacska “fund raising” akciók lebonyolítása érdekében. Egyébként leginkább csak takaróztak vele. És a továbbiak során: “. . . anyagi bázisunkat saját zsebünkből és a széles nagyközönség támogatásából teremtettük elő”. Nos ebben már van valamicske igazság is. De elegendő lett volna talán annyit mondani: anyagi bázisunkat a széles nagyközönség zsebéből teremtettük elő . . . Ennyi bizonyára elég az "Előszóból”, vessünk tehát most egy röpke pillantást a továbbiakra. “1957—1958 ... Az első évek zűrzavarát, belső harcait és egyenetlenségét az okozta, hogy a nyugati világ, de különösképpen az Egyesült Államok hivatalosai, intézményei és lapjai túlságos előszeretetet nyilvánítottak azok iránt, akik ugyan szintén a Szabadságharc résztvevői és menekültjei voltak, de a kommunizmusból kiábrándult magyarországi kommunista értelmiség köréhez tartoztak. Ez rányomta bélyegét az első szabadságharcos szervezkedés jellegére is, ami viszont a menekültek óriási többsége számára elfogadhatatlan volt. Nem megtért bűnösöket akartunk az élvonalban látni, hanem azokat, akik az elnyomatás éveiben foggal-körömmel, néma ellenállással, vagy a börtönök rabjaként küzdöttek minden ellen, ami magyartalan, kommunista, szovjet és orosz volt. Nem voltunk hajlandók eltűrni, hogy a megtértek vezessék Ötvenhat népét a szabad világban.” Egyszóval a “megtértek” küzdhettek Budapest utcáin fegyverrel a kezükben, “foggal-körömmel”, onthatták vérüket és áldozhatták életüket a küzdelemben “minden ellen, ami magyartalan, kommunista, szovjet és orosz volt”. Utána lehettek a “börtönök rabjai”, mehettek a kádári bitófák alá, vagy messze Szibériába meghalni . . . Egy bizonyos: Kutyuló Andris, Gereben István és néhány nagyhangú társuk nem volt a "megtértek” sorai között, amikor ezek Magyarország szabadságáért elkeseredetten harcoltak. A "megtértek” ügyében egy kérdés a perdöntő: “megtérésük” előtt vétkeztek-e Magyar- ország és népe ellen? Ha nem követtek el bűnöket a Nemzet ellen, szóljanak mellettük az Írás szavai: "Vigadnod és örvendezned kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott; és elveszett és megtaláltatott’'. Csak úgy példaként: dr. Eckhardt Tibor, akit STIRLING GYÖRGY: "WASHINGTONI POSTA" Lapunk munkatáesa, Stirling György hatodik éve irga WASHING* TONI POSTA cimü rovatát az egyik legrégibb és legtekintélyesebb szabadföldi magyar újságban, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, mely ugyanakkor, hogy az egyetlen magyarnyelvű katolikus hetilap az egész világon, közismerten a magyar nemzeti érzés leg- hübb ápolója és a nemzeti emigráció eszményeinek legkövetkezetesebb szószólója. A lap május l.i számában megjelent WASHINGTONI POSTÁ-ból vettük át az alábbi részletet, mert az abban foglaltak megszivlelendők sok "hidépi- tő" honfitársunk számára... A cikk első része olyan magyarokról szól, akik a kommunizmus elől menekültek el hazájukból, mert felismerték a kommunista rendszer lényegét és saját bőrükön tapasztalták* abban élni nei lehet. Majd igy folytatódik a WASHINGTONI POSTA! Ezért az egyetlen lehetséges mellei döntöttek: megszakítottak minden kapcsolaté ezzel a számukra elviselhetetlen társadalmi renc szerrel, azaz, magyarul: inkább a menekültsoi sot, a hazától távoli életet választották, ahol lej alább szabadon élhetnek. S mindketten még m is hűek elveikhez: nem tartanak semmiféle kap csolatot a hazai rendszerrel, nem parolázna annak képviselőivel. Nem úgy, mint mások. — Mert vannak szé számmal, akik „rugalmasabban” gondolkodna! és ilyen vagy olyan okból ma már sok minder átértékeltek abból, amit vallottak ezelőtt 20—3 évvel, amikor eljöttek otthonról. Sok bátorítás kapnak Kádáréktól s ez egyre merészebbeké te szí őket. Itt van például mindjárt az a blooming toni professzor, Sinor Dénes is, aki már annyi szór vitézkedett otthon az anyanyelvi konferen ciákon, s akinek viselt dolgairól már jó néhány
