Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7-8. szám
1977. jul.-aug. értesítő 5. oldal TRANSYLVANIAN WORLD FEDERATION ERDÉLYI VILÁGSZÖVETSÉG FELHÍVÁS! A MAGYARSÁG ÖNVÉDELMÉNEK szolgálatában kérünk minden tapasztalt, vagy hallott magyar ellenes discriminációt az Erdélyi Világszövetséggel (Transylvanian World Federation) közölni. Címek: U.S.A.: T.W.F., 1450 Grace Ave., Cleveland, Ohio 44107. DÉL-AMERIKA: T.W.F., Caixa Postal: 606, 09700 Sao Bernando do Campo, SP.-Brasil. AUSTRALIA: T.W.F., 110 Riversdale Rd., Hawthorn., Vic. 3122/Melb. AFRIKA: T.W.F., Posbus/P. O. Box 9318, Johannesburg, South-Africa. CANADA: T.W.F., 710-52nd Avenue, S.W., Calgary, Alberta, T2V 0B5. EURÓPA: T.W.F., Weiherweg 6, 5911 Lochau, Austria. Pártolja hirdetőinket MEGJELENT: Kisjókai Erzsébet negyedik könyve, címe: MAGYAROK KIRÁLYNÉJA. ERZSÉBET. Megrendelhető az írónőnél: Kisjókai Erzsébet Tesselschade laan 6, Hilversum, Holland, Europe. Ára három dollár, hajópostával. MÓZSI FERENC: Alulírott, ezennel kijelentem: megtagadom minden nem versben tett ígéretem. A Földet mintázom, agy-agból formálok sima rücsköket. Lefésülöm az erdők haját, elboronálom a mezők sorsát. Bevetem ezzel-azzal a talajt, hogy egykor kikeljen megilletődöttségem . .. Elfelejtett Nyelvek Dallama táncol toliamon. Örökös perben az énnel betű-bizonyitom földhöztartozó ember-vallásom. A mondanivaló szerkesztésében eljutottam helyzetünk ábrándos meghatározásáig. Már nincs visszakozz! Alleg-l-óriás álmaink virrasztóm. Szúr a szótlanság. Fojtogat a felelősség. Az Élet Mozijában sziszifuszi játék műélvezetes kintornái. Nadir és Zenit. A Vágy Lágerében hasonlatok hadifoglya lettem. Hol hibáztuk el? Megástam már versvermem, magam estem bele. Így kerültem földközelbe. Nem tudok túljutni a Valóságon. Nélkületek. Vészmorze a Világ. SEGÍTSETEK!!! A pszichikai poézis minden eszközét felhasználva: gyógyítani szeretnék. Golgotába gubózott fájdalmunk kifeszíttetett a Kor Keresztjére. Az imazsámolyt kifújta a Szél alólunk. Létrétszömyedve, zsoltárba kapaszkodva, égő csipkebokrok árnyékában imádkozom. Ki fizeti meg le nem irt verseimet? A Rontás Szelét érzem. A líra levitáiként kell felemelnünk szavunk. Bekötött szemmel időtlen időket élek. Versvisszafojtva, szinszerelmesen bolyongok az Irodalom Tengerén. Vitorlázva kérdőre vonom a közönyt. Már megértem miért lettek képmutatók az Írástudók. Képlékeny képzelettel, állandó lira lesben állva gyomlálom a Felelőtlenség Virágait. A Fantázia Fellegéből, dúdolva a Lét Labirintusában landolok. Nagy útra vállalkoztam: expedíciót vezetni Elégiába. Szekundumokba szorítva figyelem életünk. Megpróbálok toliammal ablakot vágni a Földre és kitalálni valamit a tájból. Valamivel többet annál ami a konvencionális geográfiai pacsmagot jellemzi. Morális morfológiát szeretnék. Szin-patikus szó-szinesztézissel.... A sikeres első kötet után (A képzelet kertjeiben, Los Angeles, 1974 — elfogyott), elkészült a legújabb 160 oldalas versválogatás (6x9 inch nagyságban), Juhász István illusztrációival. Ára postaköltséggel együtt (kérésre dedikálással) vászonkötésben 9 dollár, bőrkötésben 12 dollár — mindkettő művészi borítólappal.-AL Lcreózljére Mindsxenty bíboros emlékére eklógák pásztori remegését érzem hontalan hangulat hexamétereit lóbálom a líra elemtelen lámpásával próbálom közelebb világítani arcomba az érthetetlenség őreinek rúgásai ülnek ráncláncokba nyelvem nyugtalan játékait én sem értem a krisztusbánatú föld homlokát árammal telített tövisek borítják és minket az elektromos eretnekség fegyvereivel fegyelmeznek golgotába gubózott fájdalmunk kifeszittetett a Kor Keresztjére ÁRVÁBBAK LETTÜNK Megrendelhető a szerző címén: Mózsi Ferenc 88-30, 51st Avenue, #4-G Elmhurst, N.Y. 11373, U.S.A. szór megemlékezett a VASÁRNAP. Ez a Sinor professzor újabban is hallatott magáról, de egyik megnyilvánulására sem lehet büszke. Még múlt év végén nyilatkozott egy amerikai lapban, és nyeglén kijelentette: nem hiszi, hogy az otthoni magyaroknak álmatlan éjszakáik lennének a Szent Korona miatt, de az ő véleménye szerint annak mégiscsak otthon, a kommunistáknál a helye. Nemrégiben pedig a Magyar Hírek főszerkesztőjének, Szántó Miklósnak adott nyilatkozatot, s abban azon örvendezett, hogy felnövőben van egy új „középnemzedék”, melynek már nincsenek előítéletei a hazai rendszerrel szemben, és melynek tagjai „megalapozott tudással képesek eligazodni az új viszonyok közt, és előrehaladni a helyes úton”. Ami Sinor professzor szerint a hazai kommunista rendszerrel való barátko^ás útja. Azt már számtalanszor leszögezte a VASÁRNAP is, hogy aki elfogadja az Anyanyelvi Konferencia meghívását és hazautazván igénybe veszi a magyarországi rendszer ingyenes vendéglátását, az elkötelezettjévé válik ennek a rendszernek. Azt is tudjuk már — az első Anyanyelvi Konferencia óta, 1970. óta már számtalanszor kibújt a szög a zsákból —, hogy az anyanyelv ápolása csak ürügy, álcázás, amely mögött politikai célok húzódnak meg. Ezt a VASÁRNAP hasábjain éppen dr. Eszterhás István bizonyította be, olyan kristálytiszta logikával, hogy azon még vitatkozni sem lehet. Cáfolni még kevésbé. Most újra megfújták a harsonákat az idén augusztusban megtartandó harmadik Anyanyelvi Konferenciára. Már folynak az előkészületek: a kiszemelteknek már elment az előzetes értesítés, de címezik már a meghívókat is. Nem árt, ha ebből az alkalomból az emigráció felidézi azokat a közösen elfogadott irányelveket, az emigrá- ciós magatartás mércéjeként megfogalmazott döntéseket, amelyek az 1975. augusztusi torontói értekezleten, a szabad világban élő magyarok első világkongresszusán születtek meg: „A kommunista bomlasztási törekvésekkel szembeni védekezés érdekében a világkongreszszus a legélesebben elítéli, hogy bármely szabad világbeli csoport vagy egyén, a magyar vagy más kommunista rezsim által, vagy annak bármely képviselete (pld. követség) vagy szervezete által rendezett politikai jellegű, vagy akár közvetve is politikai vagy propaganda célokat szolgáló rendezvényén (pld. Anyanyelvi Konferencia) részt vegyen. A szabad világi magyar szervezetek tartózkodnak a budapesti kommunista kormány bármely hivatalos küldöttével, külföldi képviselőjével való kapcsolat fenntartásától. Szabad világi magyar szervezet vezető- , ségének nem lehet tagja, aki ezt az elvet megszegi.” A torontói világkongresszus zárónyilatkozata részletezi azokat a módszereket, amelyekkel a ] hazai rezsim egyeseket megközelíteni igyekszik: ide tartoznak az úgynevezett kultúrcsere címén . nyugatra küldött hazai szereplők és előadók tevékenysége, de még inkább az a taktika, amivel , a szabadföldi magyarság soraiból mind többeket igyekeznek tetszetős fedőnevek alatt rendezett i diáktáborokba, konferenciákra, tudományos előadásokra, fesztiválokra hazaédesgetni, vagy pe- 1 dig — hiúságukra építve — külképviseleti fogadásokra, rendezvényekre meghívni. A hazacsalogatásra szolgáló ürügyek a legkülönbözőbbek: egyeseket gazdasági előnyökkel, ingyenes nya- raltatással, ajándékokkal, ösztöndíjakkal próbálnak magukhoz hangolni, vagy tudományos ambícióik és kutatási érdeklődésük kielégítésével igyekeznek behálózni; másokhoz anyanyelvi vágy irodalmi tanulmányaik elősegítésével férkőznek közel. Akik lépremennek, nagyrészt naív és tapasztalatlan fiatalok, vagy azok az úgynevezett középgenerációsok, akiknek semmiféle saját élményük nincs a kommunizmusról. Akikben él a magyar kultúra és az anyanyelv iránti szeretet, de j nincs aki felvilágosítsa őket: a Sinor-félé „új utak” veszélyes politikai ingoványra vezetnek. A nemzeti emigráció feladata megcáfolni ezt a hiedelmet, és az eltévelygőket visszavezetni a helyes útra.
