Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1977-06-01 / 6. szám

közpénzből növeljék a telkek, a környék s ezen ke­resztül a saját ingatlanaik - Győrikné, Gereben és társaik birtokainak - értékét. (Itt megkell je gyeznünk, hogy ugyanebben az időtájban, Cleveland- ban is befektettek hatezer dollárt ingatlanspeku­lációba. írre később visszatérünk. Ha 1971-ben, az akkori 15-20 dolláros báli és az évfordulós emlékvacsora-jegyekből már ennyi haszon volt /Gyó rikné mindifr ráfizetésről beszélt!../, vájjon^ mennyi haszon lehetett az utóbbi évek 30 dolláros /debutánsok É0 dollár/ jeeveiból. /Tavaly pld. a 30. ill. ÉO dolláros jegyért még vacsorát sem ad­tak. Az idén is ez volt a terv, de nagy volt a felháborodás s igy az utolsó percekben vacsorát rendeltek. És a Sárga Füzet szerint 500-800 sze­mély vett részt csak a washingtoni bálokon.) És ismételjük; Győrikné körlevele, csak 1971- ig árulta el a bevételek egy részét, egy kis há­nyadát. S azóta meg lezajlott eppen hét országos bál Washingtonban, de volt ilyen Los Angelesben, New Yorkban és más városokban is. De -mint emlí­tettük - nemcsak bálokból folyt be a pénz: kita­láltak ezek az emigrációs üzletemberek (üzlet- asszonyok) műsoros esteket, ételfesztiválokat, meg Isten tudja még hányféle pénzszerzési alkal­mat'.' Gyűjtöttek a menekülteknek, árvízkárosultak­nak, Hajmássy Ilona emlékére, orgonára, piros­csizmára, hogy csak néhányat említsünk. De ahogy piroscsizma nem lett, úgy a többiről sem szól a krónika. Mind egy zsákba került, ts a zsák kul­csát Győrik Józsefné, Gereben István és Dr. Rig- ler kezelik. Persze, mondhatja bárki, hogy seho­vá nem kötelező elmenni és nem kötelező adni sem. Aki tehát odamegy vagy ad, önként adja le obolu- sait. És azt is tudjuk, hogy mindehhez - politi­záláshoz is - három dolog kell: pénz, pénz és pénz. De azt már nem vehetjük tudomásul,_ hogy ez a rengeteg pénz számolatlanul. ellenőrzés és nyilvános elszámolás nélkül tűnik el ismeretlen csatornákban. Illetve nem is olyan ismeretlenek azok a helyek, azok a célok, amelyekre ezeket a pénzeket fordították és fordítják. Először is lássuk: mennyiről is lehet szói Ha a 70-es évek elején "csak” 18,ooo dollárt le­hetett a meglévő tartalékból a magánbirtok fej­lesztésére es telekspekulációra fordítani, akkor könnyű elképzelni, mennyit tehetett ki az össz­bevétel. Es azóta - az azóta lezajlott bálokból és egyéb rendezvényekből mennyi folyhatot be a washingtoni"szabadságharcos" kasszába. Csak a Washingtoniba! Hol van ez a pénz hölgyeim és u- raim'r Hol van ez a hatalmas summa, melyet a sár­ga Füzet egy méla sóhajjal igy intéz el: ”Ha lett volna pénzünk!..." Clevelandban (fenntebb már említettük), a washingtoni "iroda" Ötvenhat jelszavával gyűj­tött közpénzekből spekuláció, profitálás céljá­ból hatezer dollárt fektetett be bérházba (36 unit apartment house), A "business" hozzá- nemértés következtében megbukott. A kömyék"el- feketedett". Se pénz, se posztó. S mindezt a tag­ság tudta, megkérdezése és beleegyezése nélkül. (Igaz: nincs is kit megkérdezni, hiszen Washing­tonban, ahol a fő-pénzcsináló iroda működik, ép­pen két tag van: Győrikné és Gereben, az alelnök és az elnök. Aztán mintha elvágták volna.. . ) A begyűjtött, összeügyeskedett pénzekkel te­hát szabadon, saját belátásuk - és érdekeik - szerint gazdálkodhatnak. Formailag ugyan van egy szervezeti pénztáros, de annak sok beleszólá­sa nincs az ügyekte . Se betekintése. Ez a tiszt­ség csupán arra való, hogy legyen valaki, akire a felelősséget rá lehessen háritani. De ezt a szerepet persze nem szivesen vállalja értelmes ember. Ennek a nyomait őrzi az a levél is, mely­re fentebb utaltam s melynek dátuma 1967. május 5. Jól jegyezzük meg: éppen tiz évvel ezelőtt kelt, amikor a "fizetett Kadar-ügynökök es rágal­mazók" még nem indítottak "gyalázkodó hazugság­hadjáratot" a Szövetség vezetői ellen és senki 10 sem zavarta köreiket: minden a legnagyobb béké­ben és rendben ment. Látszólag. Ez_a levél ugyanis másról árulkodik. A leve­let Soós József, a szervezet akkori pénztárosa irta Gereben Istvánnak, a Szövetség helyi elnök« nek s abban felháborodottan tiltakozik a washing toni pénzügyek terén mutatkozó rendetlenségek, hiányosságok ellen. Elsősorban saját reputációja erkölcsi hitele miatt, mivel - mint felelős pénztáros - nemakarja fedezni az ott végbemenő gyanús üzelmeket. De idézzünk pár jellemző monda tot a levélből: "Mint washingtoni szervezetünk pénztárosa, a azzal a kéréssel fordulok hozzád - most már Írás ban - (melyet korábban kéthavonként szóban is megtettem), hogy a washingtoni névleges...pénztá rosi tisztségemet egyszer és mindenkorra tisztáz zuk. Lehetetlen állapotnak tartom, hogy mint pénztáros soha netudjam mennyi a pénzállományunk Esetenként csekkeket kell aláimom, melyen sem az összeg, sem az, hogy kinek és miért lett ki­fizetve nem szerepel. A bankba nem én eszközlöm a befizetéseket és a bank nem nekem küldi az el­számolásokat. Sokszor hosszú hónapok után (egy­szer tizenegy darabot kaptam egyszerre, ez 11 hónap) többszöri kérés ill. veiedvaló "veszeke- dés"árán kaptam meg a bank jelentéseket. így pénz támaplót vezetni nem lehet....nem vagyok haj­landó "évvéei hajrán" cetlikből és papirtánye- rokon levő jegyzetekből pénztári kimutatást csi­nálni. Es a felületes pénztár kezelés veszélyes is. Máris suttogások vannak Washingtonban a pénz­ügyek körül. Az utóbbi időben félve megyek Washingtonba, mert egyes bajtársak kérdéseire már nehezen találok választ. Az ellenőr koráb­ban mindig a naplót szerette volna látni és alá- imi, ami a fenti okok miatt nagyon jól tudod, hogy nincs. Amennyiben rövid időn belül nem tisz tázzuk az ügyet, úgy szabad folyást engedek az eseményeknek. " Hát igy állt a helyzet 1967-ben, 10 évvel ez. előtt. Közben Soós József valóban lemondott a pénztárosi tisztségről és helyette egy ideig Gál Gyula látta el a pénztárosi teendőket. Egy év múlva ugyan ilyen indokokkal ő is lemondott, mi­után - mint képzett pénzügyi szakember - előző­leg mindent elkövetett, hogy a könyvelést és a pénztámaplót rendbehozza. Képtelenség volt.Mint azt baráti társaságban többször elpanaszolta, minden igyekezete megbukott Győrikné ellenkezé­sén ill. zilált pénzkezelési "rendszerén", azaz rendszertelenségén. A ki- és befizetések - akár Soós idejében - akkor is "cetlikből", ellenőriz­hetetlenül mentek. És mái Mindenki tudja, hogy a helyzet azóta sem változott s ha forma szerint talán van is pénztárosa a helyi szervezetnek, az éppúgy tájékozatlan a befolyó és kimenő összegek ről, mint elődei. Egyik időseb uriasszony, aki szintén volt egy rövid ideig pénztáros azt mond­ja, hogy ő sem láthatott bele a "nagy pénzekbe". 0 is csak néhányszáz dolláros pénztárt láthatott, S ezért követeli az egész amerikai magyarság, de főkép Washington és Baltimore magyarsága, hogy végre tárja nyilvánosság elé a Szövetség az el­múlt húsz év elszámolását. Ugyan-ugy, ahogy azt a baltimore-i szervezet is megtette évről-évre. Úgy hirlik a legutóbbi hetekben Győrikné szétküldött néhány cimre egy úgynevezett pénz­ügyi kimutatást, mely minden volt, csak elszámo­láshoz nem hasonlított. Azt a régi békebeli anek­dotát juttatta az ember eszébe, amit az egyik vaskalapos öreg K. und K. tábornokról meséltek; a háború alatt a bécsi kincstár kiutalt az öreg- ur hadteste számára egy jókora összeget s aztán várta a hivatalos elszámolást. De az nem jött. '"ire erélyesen rá irt a császári számvevőség a tá­bornokra, hogy adjon számot: mire fordította a kiutalt összeget'« A K. und K. öregurat módfelett felbosszantotta ez a civil bizalmatlanság. Nagy mérgesen tollat ragadott és ezt irta a becsi

Next

/
Thumbnails
Contents