Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1977-06-01 / 6. szám

DR. DEZSŐ IMRE* BESZÉLJÜNK A PÉNZÜGYEKRŐL. Ami Andris bá' meséskönyvéből kimaradt Legutóbbi számunkban széljegyzeteket olvashat­tunk egy kiadványhoz - az egyszerűség kedvéért ne­vezzük szine után Sárga Füzetnek melyet az un. Szabadságharcos Világszövetség nevű emigrációs szervezet vezetői csupáncsak azért szerkesztettek jobb ügyhöz méltó buzgalommal, hogy önmagukat di­csérjék és “vázlatos történetükben" a legaprólé­kosabb részletességgel bebizonyítsák» húsz év a- latt egyedül ők ügyködtek a magyarságért s rajtuk kivül senki más! No és még egy célja volt ennek a Sárga Füzet­nek» hogy_“cafolhatatlan tényekkel" adjanak vá­laszt az őket ilyen vagy olyan okból - jogosan - bírálóknak, akiket ők nemes egyszerűséggel "fize­tett Kádár-ügynököknek, Moszkva pesti fullajtárja­inak, rágalmazóknak és hazudozóknak" neveznek. Ez egyébként régi és bevált kommunista módszer» jól emlékszünk meg, hogy amikor a Rákosi-időkben vala­ki kritizálni merte a rendszert, arra rögtön rásü­tötték a "fasiszta nyugati ügynök" jelzőket, ami­vel a rendszer»a maga részéről le is zárta a vi-> tát. Sőt rendszerint a kritikát nyilvánító honpol­gárt is» hosszabb-rövidebb időre, mint a rendszer ellenségét. Mint például jelen sorok Íróját is, jónéhány esztendőre... Ha ennek a szervezetnek, illetve öncsinálta mini-diktátor vezetőinek hatalmában állna, legszí­vesebben ők is börtönbe csuknák bírálóikat. Mivel hogylépten nyomon elárulják magukat, hogy demok­ráciáról beszélnek s közben diktatórikusán szeret­nék uralni az egész magyar emigrációs közéletet. A bírálók "Kádár-ügynökökké" való kikiálltását - a "lefasiztázás" mintájára - is Rákosiéktól tanul­ták, ami nem is meglepő» a Szövetség vezetői közt nem egy hordott azokban az időkben piros tagköny­vecskét a zsebében, de legalább annyira "lojális" volt a Rákosi-rezsimmel, hogy a hajaszála sem gör­bült meg annakidején. Sőt közéleti működést is ki­fejthetett, amikor az ország tisztességesebbik ré­sze börtönben sínylődött. (Van-e a szervezet ve­zetői közt csak egyetlenegy is, aki a Rákosi-idők ben szembeszallt a rendszerrel es ezért börtönt szenvedett? Nem tudunk róla!) De térjünk vissza a Sárga Könyv "cáfolhatat­lan tényeire" és lássuk» hogy is állunk ezekkel? Az előző számunkban megjelent cikk azt tette szó­vá, ami nincs a füzetben, ami hiányzik belőle» ne vek, tények, események, dokumentumok. S ez máris kétséget támaszt az egész kiadvány hitelessége fe­lől, ugyanis nyilvánvaló» a tények elhalgatása is a történtek elhalgatásának egy módja. Ugyan az mintha olyasmit Írunk le, ami nem felel meg a va­lóságnak. Tehát a hazugság egy neme... Üssük fel bárhol a Sárga Füzetet, bőven talál­hatunk benne példát a ferdítésre. De nyissuk ki a 17. oldalon és olvassuk el ott például azt a be­kezdést, mely egyik legutolsó vezetőségi ülésük­ről szól. Itt olvashatjuk a következő néhány mon­datot, melyeket kivonatosan, de betüszerinti pon­tossággal idézünk» "Szóbakerült a Szövetség veze­tősége ellen egyre fokozodó gyalázkodó hadjárat is» az OIB elhatározta, hogy a támadottak ne vála­szoljanak azokra a vádakra, melyek vagy pesti meg­bízásra, vagy egyéb kétes forrásból származnak." Es itt ebben a bekezdésben szerepel egy - gú­nyosan! - idézőjelbe tett odavetett mondatocska "a nagy pénzekről", melyek pontatlan kezelésének kérdését ugyancsak feszegetik a "rágalmazó Kádár­ügynökök" és - Uram bocsá'! - nem átalnak elszámo­lást követelni az évek, évtizedek óta kezelt - és elkezelt - közpénzekről. Melyek az emigráció dol­lárjaiból gyűltek össze és nőttek az éveksorán te­kintélyes summává. Ezt mindenki tudja egész ameri- kában, aki ismeri a Szabadságharcos Szövetség nagy üzleti érzékkel megáldott vezetőségi tagjai­nak tevékenykedését, báljait, rendezvényeit, étel­fesztiváljait és jótékonycélu gyűjtéseit. És aki valamelyest is tud számolni s ráadásul hallott már a Szövetség csúcsvezetőinek utiszámláiról, te­lefonköltségeiről és egyéb nagyszabású anyagi ma­nipulációiról. Nos ez egész Amerikában szóbeszég tárgya és egyre több oldalról jelentkeznek hangok, melyek nyílt és részletes elszámolást követelnek. Elvég­re ahogy Amerikában minden adófizetőnek joga van megtudni» mire fordítják befizetett adóját, úgy az emigránsoknak is joguk van tudni» hogyan gaz­dálkodtak és gazdálkodnak azokkal a pénzekkel, me­lyeket ilyen vagy olyan címen, de legtöbbször 56. októberének jelszavával un. közcélokra kértek tő­le. Mindenki tudja, aki ismeri az egyszeregyet, hogy az idézőjelbe tett "nagy pénzek" valóban lé- teznek s azok nem "Moszkva pesti fullajtárjainak^ agytekervényeiben születtek meg. S a Sárga Füzet mégis fölényesen ezzel a könnyed mondattal intézi el a kérdést» "ha lett volna pénzünk?.,." S aztán következik a már előbb idézett "döntés"» a kétes forrásokból (?) származó rágalmakra nem válaszol­nak. Mert hiszen ez a legegyszerűbb! Erre egyné­mely demokratikus országban még a bíróság előtt is joga van a vádlottnak« nem köteles önmaga el­len vallani. De ettől még a vád nem olvad el. Ha pedig létezik és bebizonyítható, Ítéletet is le­het hozni, akár hajlandó beszélni a vádlott, akár nem... Szóval nem volt pénz?... És nincs is? Nincs semmi, amiről joggal várhatna elszámolást az emig­ráció? Engedtessek meg nekünk, hogy ezzel kapcso­latban csak egy-két - valóban - cáfolhatatlan tényt tegyünk le az emigráció asztalára - hogy a Szövetség nagyképü nyilatkozatának stílusával él­jünk. Egy hivatalos szervezeti körlevél és egy ma­gán levél (egykori pénztáros levele az elnökéhez) másolata fekszik előttem. Az előbbi 1971.-ben kelt, a másik még korábbi» 1967. május 5. a dátum. Lássuk előbb a körlevelet« a Magyar Szabadság- harcos Szövetség egyik alelnöke, bejelentéssel fordul Washington és környéke magyarságához, hogy a Szövetség nagyszabású parcellázási akcióba kezd. Az erre a célra kiszemelt terület West-Vir§iniá- ban, Berkeley Springs nevű fürdőhely közelében van és kb. 200 holdnyi. A felhívás közli a fizeté­si feltételeket, melyek az első 20 un. alapitó tag számára kedvezőbbek, mint a később jelentkező­ké. Az alapitó tagok közt van természetesen Győ-^ rik Józsefné, a körlevél kibocsájtója és az akció intézője, valamint Gereben István, a "washingtoni iroda" vezetője, szövetségi társelnök és néhány közelebbi barátja és üzlettársa, mint pld. Dr. Rigler Richard hídépítő máltai lova^ és szintén szabadságharcos alelnök. (Ők megvalósították a_ teljes egyenlőséget, egyforma a rangjuk, mindhár­man "szabadságharcos" alelnökök.) A teljesség kedvéért meg kell még jegyeznünk, hogy nem vélet­lenül esett Györikné választása erre a Washington­tól közel három órai hajtásra lévő helyre» a par­cellázandó területtől néhány mérföldre, Berkeley Springs községben háza van a Győrik—családnak. De térjünk vissza a körlevélre« annak is e- gyetlen mondatára. A körirat közepetáján ezt a biztató mondatot olvashatjuk» "A Szabadságharcos Szövetség a washingtoni országos bálokból össze­gyűjtött összegből 10-12.ooo dollár beruházással járul a park felfejlesztéséhez, a jövőben pedig a további bálok, összejövetelek, stb. jövedelmével gyarapítja." Ez a körlevél, ez az őszinte elszólásnak is beillő nyilatkozat, mely alatt ott áll Győrik Jó­zsefné aláírása, 1971-hen kelt! Tehát hat éve! A washingtoni un. országos szabadságharcos bálok a hatvanas évek közepetáján kezdődtek, tehát a kör­levél keltéig nem lehetett több É-5 bálnál. És csak ezekből - a kiadások után megmaradt - akkora összeg, hogy abból 10-12,ooo dollárt lehetett for ditani saját birtokuk felfejlesztésére. Hogy a 9

Next

/
Thumbnails
Contents