Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
3 Dr. Kollarits Béla: BELGRAD ELŐTT A helsinki megegyezést aláíró államok képviselő júniusban összegyűlnek Belgrádban, hogy felülvizsgálják, mennyiben és miként tartották be, vagy sértették meg az egyes államok az egyezményben foglalt kötelezettségeiket. Helsinki a status quo fenntartásával a szovjet pozíciókat erősítette, a világ közvéleménye ezt Brezsnyev személyes győzelmének tekintette. Nem alaptalanul keltette Helsinki azt a benyomást, hogy a nyugati hatalmak a rab népeket örökre kiszolgáltatták a Szovjetuniónak. Az egyezménynek az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó megállapításai üres, értéktelen frázisoknak látszottak. Az U.N. alapokmánya és az Emberi Jogok Deklarációja is kötelességévé tették minden országnak, hogy alattvalóik emberi jogait tiszteletben tartsák. A Szovjetunió és csatlósai ezirányú kötelezettségeiknek soha nem tettek eleget. A szovjetblokk országaiban nincs szabad sajtó, nincsen gyülekezési szabadság. Ezeknek az országoknak népei nem választhatják meg szabad választásokon képviseletüket, nem határozhatnak állam és kormányzati formáik kérdésében, nem rendelkezhetnek szabadon ügyeikben. A vallásfelekezetek állami ellenőrzése és működésüknek a legszűkebb keretek közé szorítása következtében vallási szabadság sincs. Kommunista országokban a nemzetiségek könyörtelen, állandósult elnyomatást szenvednek, kisebbségi jogaikat nem gyakorolhatják, anyanyelvűk használatában, népi kultúrájuk művelésében módfelett korlátozva vannak. Ennek legkirívóbb példája a román uralom alá került magyarság helyzete. Újabban az orosz "disszidensek”, Andrej Szaharov és társainak elszánt fellépése, a csehszlovák Charta 77 és Carter elnök nyilatkozatai az alapvető emberi jogok kérdését éles megvilágításban tárják a világ elé. Nyilvánvaló, hogy az emberi jogok kérdése a belgrádi tárgyalásokon fergeteges vitákat fog kelteni. A Magyarországon és az elszakított országrészeken élő magyarság és a megoldásra váró magyar sorskérdések érdekében létfontosságú, hogy a nyugati delegációk kellően felkészülve, a magyar szempotokat tökéletesen megértve és méltányolva induljanak el a belgrádi tárgyalásokra. A szabad világban élő magyarság feladata, kötelessége a Belgrádba induló küldöttségek megfelelő felkészültségét minden rendelkezésünkre álló módon elősegíteni. Rendkívül jelentős a belgrádi tárgyalások magyar vonatkozású kérdésekben való kimenetele és hatása, különösen a legsúlyosabb helyzetben levő, a teljes megsemmisülés veszélyében forgó erdélyi magyarság sorsára. Ebben a vonatkozásban az amerikai magyar emigráció tevékenysége sorsdöntő lehet. Bizonyos, hogy Belgrád az amerikai magyarság, mint emigrációs tényezőnek próbaköve és értékmérője lesz. Aki ismeri emigrációnk zilált, megosztott állapotát, kénytelen-kelletlen borúlátóan tekint a belgrádi fejlemények elé. Az idők során számtalan panasz hangzott el a magyar emigráció egységének hiánya miatt. Sokan keres- ték-kutatták a módját, miként lehetne a magyarság összefogását megteremteni. Minden próbálkozás összeomlott, olyan okokból, melyeket sokáig nem ismertek fel, létezésüket esetleg gyanították, de nem vizsgálták ki. Öncélú, sötét múltú, nemzeti szempontból megbízhatatlan kalandorok halásztak az emigráció elposványosodott vizeiben, körülöttük a korrupció, rothadás orrfacsaró bűze terjengett. Nagyhangú, félrevezető hazugságokkal, összeköttetéseket és befolyásokat színlelve szédelegtek az emigrációban, körmönfont, ördögi ravaszsággal gyakran terror- isztikus eszközökkel akadályozták meg minden jóakaratú magyar megmozdulást. A közelmúltban egy levél került napvilágra. 1972-ben, immár öt évvel ezelőtt íródott, de tartalmával ma is cáfolhatatlan bizonyítéka az emigráció parazitáinak démoni gonoszsággal folytatott “vonalvezetésére", mellyel a magyar emigráció ellen törtek. A levélpapír fejlécén a következő olvasható: “Hungarian Freedom Fighters’ Federation Public Affairs István B. Gereben, co-president 4101 Blacpool Rd., Rockville, Mo. 20853” A levelet a nyilvánosság előtt oly sokat ágáló “szabadságharcos társelnök", a “Közös Magyar Külügyi Bizottság” ügyvezető titkára írta Mindszenty József hercegprímás egyik közvetlen munkatársának. Mint ebből a levélből kétséget kizáróan kitűnik, Gereben István Mindszenty hercegprímás amerikai útját akarta megakadályozni. A levél megírása előtt személyes látogatást tett ebből a célból a hercegprímásnál. íme, néhány idézet a levélből: “Főtisztelendő Úri Én most még- egyszer és hangsúlyozottan írásban is kérem mindazokat, akik herceg- prímás Urunk sorsát osztják a számkivetésben és neki segítséget nyújtanak nehéz keresztény és magyar hivatásának betöltésében, arra, hogy az Egyesült Államokba való látogatás lehetőségeit, előnyeit és esetleges hátrányait kellő tárgyilagossággal mérlegeljék, mielőtt végleges döntésre szánnák magukat." “Amint azt mint Hercegprímás Urunknak, mint Főtisztelendő Úrnak személyesen is tudomására adtam, nekem és a Szabadságharcos Szövetség vezetőségének az a véleménye, hogy a látogatás megszervezésére, Magyarország Hercegprímásának kijáró ünnepélyesség biztosítására, a rengeteg apró-cseprő, de a látogatás sikerét döntően befolyásoló megannyi részlet kidolgozására és lebonyolítására az amerikai magyar katolikus egyházközségek, még az egész amerikai magyarsággal megerősítve sem alkalmasak.” Helyénvaló itt megemlíteni, hogy amikor a “Szabadságharcos Világ- szövetség” elnevezésű "gyülekezet” egyik vezetőségi tagja táviratban üdvözölte a hercegprímást, akkor Gereben ezt a vezetőt levélben “megróta” mondván: "... hátha a ‘szenilis öreg’ a süllyesztőbe kerül és mi szabadságharcosok kompromi- táltuk magunkat a távirattal”. A fenti idézetek megcáfolhatatlan bizonyítékai nemcsak annak a hitvány szándéknak, hogy Amerika magyarságát megfosszák a Mindszenty látogatás magasztos élményétől, hanem egyben a legotrombább lebecsülése az amerikai magyar katollkusságnak és az egész amerikai magyarságnak! A Mindszenty látogatás ügyében írt levél, amellett, hogy írójának a hercegprímás látogatását elgáncsolni akaró szándékát bizonyítja, félreértést kizáróan leleplezi a levélírónak és hasonszőrű cinkostársainak egyéb törekvéseit is: “A sajtó, a hivatalos Amerika, a törvényhozók, az egyházak képviselői, a Hercegprímás Úr nevét, múltját maguk részére fel- és kihasználó szervezetek, egyének mind-mind külön problémát okoznak. Távoltartásuk, elszigetelésük a szükségszerű találkozások előkészítése és tervszerű lebonyolítása úgy érzem, Főtisztelendő Űr részére is világosan tükrözi a nehézségeket, amellyel akarva nem akarva szembe kell nézni a Hercegprímás Úrnak és mindazoknak, akik Öt útján kísérik”. Igen, ez a cél: “távoltartani és elszigetelni” mindenkit, aki nem nézi jó szemmel a Szabadságharcban soha részt nem vett, botcsinálta “szabadságharcos vezérek” több mint gyanús közszereplését, rosszillatú pénzügyi manipulációit, nagyképű hencegését és hazudozásait és nem hajlandó őket a magyar emigráció “abszolút uralkodóinak” elismerni. “Elszigetelni és távoltartani” mindazokat, akik önzetlenül, szívvel és lélekkel, hátsó gondolatok és egyéni érdekek nélkül szolgálják nemzetüket és Amerika magyarságát egységes nemzeti arcvonaiban szeretnék felsorakoztatni. “Távoltartani mindenkit, nehogy észrevegyék, meglássák” a "szabadságharcos” elnevezés leple alatt űzött vér- lázító anyagi és erkölcsi visszaéléseket! A Pogány András "és GerébenTst- ván féle “Világszövetség” vezetőségében rajtuk kívül is vannak olyanok, akiket rendkívül súlyos visszaélésekkel vádoltak meg. Elkezelt közpénzekről, magyar vízumokkal való üzérkedésről és sok egyéb, az illendőség és a jó erkölcs írott és íratlan törvényeit sértő dolgokról szólnak ezek a vádak. Itt az ideje, hogy ezek a szánalmas figurák kitakarodjanak a magyar közéletből és ne mocskolják tovább a valódi, tisztességes szabadságharcosok becsületét. A férgesétől megszabadult magyar emigráció egységesen és nyugalomban fog dolgozni Magyarország és az elszakított területeinek magyarsága érdekében! Az úgynevezett “Közös Magyar Külügyi Bizottság” jóhiszemű, jószándékú, de elvakult, félrevezetett tagjai pedig helyesen tennék, ha “ügyvezető titkárukkal” szemben az egyetlen elfogadható álláspontra helyezkednének. Mert, aki az ördöggel egy tálból cseresznyézik, azt előbb-utóbb elviszi az ördögi A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA XVIII. évf., 4. szám — 1977 április hő ________ *Ankétot rendeztek szakemberek számára a Tech», nika Házában arról, hogy mikép lehetne megjavítani a budapesti telefonhálózat hibáit? Köztudomású, hogy a pesti polgár egyik legnagyobb bosszúsága a telefon: nem ad vonalat, össze-visz- sza kapcsol, órákon át foglaltat jelez. A telefonvonalak túlterheltek és a központok kapacitása is kicsi. Pedig Budapesten még ma is ezrek és ezrek várnak évek óta telefonra és nem tudják kielégíteni az igényeket. Mi lenne, ha ott is minden lakásban lenne telefon és ráadásul még az utcai fülkék is hívhatók lennének, mint ameriká- ban? A legszomorubb ebben, hogy az első modern Telefonközpontot magyar ember, Puskás Tivadar találta fel... ^Albánia utolsó királyának fia, Zogu II. Madridból szervezkedik Albánia felszabadítása ügyében. Most Bankokban, Taiföldön letartóztatták, mert szállodájában fegyvereket találtak. Zogu II anyja magyar, Apponyi Geraldine,
