Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
Dr. Dezső Imre: Miért nincs magyar egységé Az Ausztráliai Magyarság múlt év decemberi számában teszi fel ezt a kérdést Csapó Endre, a lap főszerkesztője. Az 1956-ról szóló kitűnő cikksorozatának befejezéseként álló mondat fölött érdemes elgondolkozni* Mi az oka az 56-os maeyar emigráció szervezetlenségének? Nos hogy ez annyi próbálkozás után mindez- ideig még nem valósult meg, azt mi magyarok sokféleképen meg tudjuk magyarázni. Elsősorban a régi kifogással* a magyar individualista nép, nehéz egy akolba terelni és szinte lehetetlen egységesen irányítani. Ahány magyar, annyi elképzelés, senki sem akarja elfogadni a másik vezetését, hanem mindenki maga akar vezető lenni.. Szóval a régi turáni átok-elmélettel intézzük el az ügyet s mint valami megvalósithatatlan_vá- gyálmot, ezzel le is vesszük azt a napirendről. Véleményem szerint a kérdést ilyen egyszerűen nem lehet elintézni. Igaz, hogy bennünk magyarokban különös hajlam van a széthúzásra, egy más "kinyirására", ha a másik egy kicsit kiemelkedik a tömegből és igaz az is, hogy nehezen tudunk egymással szótérteni. De egyszer már felül kellene tudni emelkednünk az egyénieskedésen, a hiúságon és alá kellene rendelni egyéni szempontjainkat a közös magyar érdekek szolgálatának. A világemigráció összefogásának vannak természetesen objektiv nehézségei is. Az óriási földrajzi távolságok nagyon megnehezítik az egység megteremtését és bármilyen emigrációs csúcsszerv működését. Adott esetben körölményes a közös fellépés, amit bonyolulttá tesz az is, ho^ry minden világrészen, minden országban más feltételek, más körülmények közt él a magyar emigráció és lehetőségei is eltérőek. Ezt már számtalanszor kielemezték mások is, de majdnem mindenki megegyezett abban, hogy némi jóakarattal és közös elhatározással át lehetne hidalni ezeket a buktatókat. Mindannyian e- gyetértünk abban, hogyha bárhonnét elindulna egy olyan próbálkozás, mely az emigrációs egység megteremtését célozná, azt kivétel nélkül mindenkinek támogatnia kellene. Aki ezt nem tenné és bármiféle indokkal az egységtörekvések útjába állna, az méltán érdemelné ki a magyarság megvetését. Az elmúlt évtizedek során már történt pár kisérlet, melyek ilyen vagy olyan okból nem jutottak el a megvalósulásig.. Rendszerint azért nem, mert az időpont vagy más feltételek nem kedveztek az ügynek. Számontartunk azonban egy komoly próbálkozást, melyhez minden adva volt s mégis megbukott. Még a kezdet kezdetén elgáncsolták, meghiúsították a szép tervet. Aki ezt tette, az viseli a felelőséget azért, hogy a világmagyarságnak még a mai napig sincs igazi egységszervezete. Ennek éppen most három éve. Talán még soha nem állt oly közel az emigráció ahhoz, hogy meg valósuljon az egység mint akkor. A javaslatot az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban vetette fel valaki igen átgondoltan és megalapozottan. Egy olyan emigrációs testület előtt, mely magába foglalta az amerikai kontinens minden országos egyesületét, de jelen voltak az európai magyar emigráció küldöttei is. Az alkalom és a feltételek tehát adva voltak ahhoz, hogy végre megvalósuljon az egész száműzött magyarság régi vágya. De nem igy történt. A nagyhorderejű javaslat benyújtója űr. End- ey Antal, az Ausztráliai Magyar Egyesület elnöke volt, aki csak azért utazott át erről a távoli kontinensről Amerikába, hogy javaslatát tető alá hozza. Sndrey Antal az egész ausztráliai magyarság óhaját tolmácsolta, amikor javaslatát beter4 jesztette és birta a délafrikai magyar emigráció támogatását is. Ä nevezetes ülés, ahol Endrey Antal javaslatát elvetették, 1974. április 6.-án zajlott le Washingtonban. A Közös Magyar Külügyi Bizottság tartott akkor megbeszélést, melyre hivatalosak voltak nemcsak a kontinens országos szervezeteinek küldöttei, de az Európai, délamerikai és az ausztráliai magyarság delegátusai is. Mindenki tudta mi a napirend legfontosabb pontja és minden ki úgy érezte* történelmi jelentőségű döntésekre kerülhet sor ezen az ülésen. A magyar egység kérdése volt a tét és a résztvevők felelőseget éreztek ezért. Endrey Antal beterjesztette javaslatát - és abból végül is nem lett semmi. Szinte hihetetlen, de igy történt. Hiába támogatta a javaslatot több kontinens magyarsága, hiába voltak a jelenlevők mind a javaslat mellett, az elbukott egyetlen ember ellenállásán. Egyetlen ember szavazott, érvelt, hadakozott a magyar egység megvalósitása ellen s végül sikerült elérnie célját* Endrey Antal dolgavégezetlenül és csalódottan utazott vissza Ausztráliába. Ki volt az, aki megtorpedózta a magyar egységet? Nos nem más, mint Dr. Pogány András, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke. Azé a szervezete, mely nem győzi magarol hangoztatni, hogy az ötvenhatos egység egyedül illetékes képviselője, ami egyben az ötvenhatos egység szellemének képviseletét is kellene, hogy jelentse. Feltéve, ha annak a bizonyos szervezetnek lenne valami köze 56-hoz s annak szelleméhez... Pogány András három év előtti magatartása is elárulta, hogy nincs köze. Amikor Dr. Endrey Antal javaslata elhangzott, körmönfont és nyakate- kert jogászkodással addig érvelt ellene, mig sikerült elérnie, hogy a gyűlés a "békesség" megóvása érdekében levette a napirendről a kérdést. Két órán tartó heves vita zajlott a javaslat körül* a jelenlevők nagy többsége felháborodottan kérte számon Dr. Pogánytól, hogy miért akadályozza meg a magyar egység létrejöttét, amikor ilyen alkalom még egyszer aligha fog adódni? Dr. Varga László, az ülést vezető elnök kifejtettet közel három évtized után először áll az emigráció igazán közel az egység megvalósitásához és ha ezt az alkalmat elszalasztják azok, akiknek ebben dönte- niök kell, súlyos felelőséget vesznek magukra. Az 1974. április 6.-i sorsdöntő ülésről felvett eredeti magnószallagok megőrizték azt az é- les vitát, melyet Európa és Ausztrália képviselői és az amerikai kontinens magyar egyesületeinek delegátusai folytattak Dr. Pogány Andrással, hogy meggyőzzék őt a javaslat helyességéről, az egység- szervezet szükségességéről. Mindhiába. Pogányt nem lehetett meggyőzni, ő ebben a kérdésben külön álláspontot képviselt és hajthatatlan volt. Ezt egyébként 6 maga is elismerte egy cikkében, menyet három héttel az ominózus ülés után jelentetett meg az emigrációs sajtóban. Ez az önigazolásnak szánt Írás megvilágítja Dr. Pogány gondolkodását az egységet illetően* egy világtanács - azaz egységszervezet - létrehozásába belemenni nem tudunk.,- Írja a cikkében Dr. Pogány - és indokként hivatkozik egy 1970-es szervezeti határozatra, mely "megtiltja", hogy a Szabadságharcos Szövetség bármilyen csucsszervezethez csatlakozhasson. .. Az ülésen tehát győzött Dr Pogány "vétója"* a jelenlevők egyedül miatta nem tudtak egységes határozatot hozni a világszervezet ügyében. Helyette született minden konkrétumot nélkülöző, se hideg, se meleg, nesze-semmi-fogd-meg-jól zárónyilatkozat, mely leszögezi* egységszervezet nincs és nem is lesz egyhamar. De van"együttmüködés" - azaz koordináció - melyet az egyetlen arra hivatott személy fog: ellátni a jövőben* Gereben István ,, a KVKB örökös vezértitkára. S a sok meddő vitától elfáradt delegátusok gyanútlanul elfogadták
