Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-04-01 / 4. szám
BALTIMORE WASHINGTON RICHMOND ÉRTESÍTŐ LYUKAS ZÁSZLÓ „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondolkozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.” 1977 áprillis • CRUSADER FOR HUMAN RIGHTS • Megjelenik havonta HÚSVÉTI FOHÁSZKODÁS Uram! - ki trónolsz a csillagok végtelen világa fölött és aki igazgatod az Univerzum mérhetetlen csodáját» csak úgy,mint egyetlen parányi földi bogár útját,- engedd, hogy a csendes húsvéti fohász elérje trónusod: megpihenhessen annak lépcsőjén, mint egy beteg, sebzett madár, melyet meglegyintett már az elmúlás hideg lehelete! Tudom Atyám, ma húsvéti himnuszt kellene zengenem: együtt a világ százezernyi harangjával kellene hallelujáznom a Megváltás misztériumát, a Feltámadás égi győzelmét a Bűn és a Halál fölött. De lásd Atyám, belőlem az esendő ember-féregből, ma sem többre, sem jobbra, sem szebbre nem telik! "De profundis" száll Hozzád e különös húsvéti fohász. Parányi szolgád nem hallja százezer harangok szavát: és nem látja a Feltámadás piros zászlai alatt hömpölygő körmenetek sokaságát: én megálltam, oh Atyám,- Nagypénteknél és tovább nem jutottam: csak állok ma is a Golgota-hegy lábánál, mint akit megvert a gonosz varázslat és kővé meredtek lábai... Két látó szemem, mit Te adtál Uram, csak egyre visszanéz ma is arra az utolsó határkőre, melyet utoljára simogattam meg reszkető kézzel. Két fülem, mit Te rendeltél hallásra Uram,- csak egyre visszafelé figyel ma is: minő hangokat ver felém a kósza áprilisi szél? Onnan felől, ahol a szivemet hagytam. Hogy hallhassam én, oh Atyám, a húsvéti halleluját? Hogy láthassam a nagyszombati körmenetek piros zászlóerdejét,mikor azon a határkövön tulnan ma mély sirt ásnak és koporsót ácsolnak száz részeg martalócok egy ártatlan répnek, amelynek én fia vagyok: eltéphetetlenül, végzetesen és halálosan elkötelezetten! Ha fülembe forró olmot öntenének, akkor is csak a rablók trágár gunykacaját hallanám, Uram! és ha két látó szememet, mely annyiszor csodálta csillag-világod csodáját, még ma kiszúrnák a száz részeg martalócok,- én akkor is csak a koporsó kopácsolását hallanám: - onnan a határkövön túlról, ahol háWASS ALBERT Nagypénteki sirató Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi ut porából köpönyeget veszünk... Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országutak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Judás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat. Mindég kettőt, soh'se hármat. Egyet felállítunk jobbról, egyet felállítunk balról,
