Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
4 A MÜ-SZABADSÁGHARCOSOK UTOLSÓ "VILÁGKONGRESZ- SZUSA"!... A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁ-ban olvastuk a nagy hirt, hogy március 19.-éré összehívták a Magyar Szabadságharcos Viláerszövetság "világkongresszusát". A Niagara Fallsban tartandó gyűlésen - mint az a meghívóból kitűnik - 30 dollár egy szavazat árat "Minden szervezet szavazatonként 30 dollárt tartozik a világkongresszus megkezdése előtt befizetni! " A szervezetek delegátusait 20 tag után illeti meg egy szavazati minden további húsz tag után újabb 30 dollárt kell fizetni. (Ha figyelembe vesszük, hogy egy vagy két szervezetüknél több nem éri el a húsz fős létszámot, akkor nem sok szavazati joggal rendelkező személy vesz részt a "világkongresszusonJA szerkó A szavazati jog pénzért való áruba bocsájtása mindenképpen jellemző a vezetőség gondolkodására, a biznisz mindenekelőtt! Szerkesztőségünk abban a szerrencsés helyzet ben van, hogy 30 dollár lefizetése nélkül is - tájékoztatni tudjuk olvasóinkat, mi történik a "világkongresszuson" és mi lesz dr. Pogány világ- elnöki beszédében. Költséget nem kiméivé sikerült ugyanis beszereznünk egyet a legmodernebb időgépek közül, melynek csak egy gombját kell elfordítani s máris hallhatjuk, mit szónokol majd Niagara Falls-ban a szolgálatonkivüli kutyuló hadfi? Lejegyeztük hát olvasóink számára a beszéd fontosabb részeit s ime közreadjuk azokat, tanul- ságul-okulésulj "Kedves testvérek, elvtársak, baj- és asszony társak - kezdi március 19.-i dikcióját az örökös világelnök, megtisztelve minden jelenlevőt az őt megillető megszólítással -, egymás közt vagyunk, őszintén fogok beszélni.(Akkor itt bajok lehetnek... súgja egyik a másiknak) Egy szekérben ü- lünk közös a biznisz, akár Los Angelest nézzük, akár New Yorkot vagy Washingtont, tehát nem lehet titkunk egymás előtt. Bajban a bicigli - azaz a szekér! Ezért is szólítottalak benneteket a régebben megszokottakon kívül bajtársaknak_is! A bajunk közös» az elmúlt négy év alatt annyi bakot lőttönk, hogy még nálunk nagyobb kocavadá- szoknak is sok lett volna. Ellenünk van már jóformán az egész emigrációé sajtó és a közvélemény is elfordult tőlünk. (Részleteket akarunk hallani!) Szolgálhatok azokkal is, persze csak úgy dióhéjban, mert hosszú a lista. Baj van Los Angelesben, baj van Chicagóban, Clevelandban, de rosszul áll a szénánk New Yorkban és Washingtonban is. Egyik legfontosabb támaszpontunkat - Los Angelest - sorozatos botrányok rázták me^ és a rengések még most is tartanak, úgy hogy at kellett csoportosítanunk az ottani vezetőséget.” (Egy tréfás hang középről: Kaliforniában gyakori ak a földrengések...) Pogány világelnök megrovó pillantást vet a tiszteletlenkedore és igy folytatja: "Végre jó kezekbe került a helyi szabadságharcos elnökség Jávorszky Margó néni személyében, aki bizonyára forradalmi leíkülettel fogja továbbkorraányozni a szekeret, illetve pardon: a hajót a viharos és zavaros hullámokon.(Egy hang a jobbszélről: És nem fog szobordöntögetőket meghívni ünnepi szónoknak?... ) Chicagóban és Clevelandban alig van már tagságunk, még egy tisztikarra való is nehezen akad. (Újabb közbeszólás: És mi van Balti- more-ban?) Baltimore-ral sültünk fel legjobban. Es főleg leégtünk, mert eddig onnan jött a legtöbb havi apanázs. S ennek most vége. Nem szép dolog árulkodni, de ott az örökös társelnök tolta el a halberottat. (Gereben ingerülten: "Fel vagyok háborodva Bandi, ezt kikérem magamnak! ) •Kivan adva: Baltimore a te lelkeden szárad, pénzestül, újságostul. Mert az ÉRTESITŐ-vel elvesztettük az egyetlen sajtónkat is, a szerkesztőivel pedig nagyon kellemetlen ellenségeket szerez tünk, akik minden disznóságunkat ismerik. (Gereben újra közbeszól: Ez felháborító! Baltimore a Mindszenty-koszoru miatt sértődött meg! Te voltá: Bandi, aki ocsmány, durva hangon utasítottad vis: sza őket és próbáltad megakadályozni, hogy a koszorújuk eljusson a hercegprímás ravatalára! Így volt vagy nem? Szerencse, hogy még hallgatnak róla, de ha nyilvánosságra hozzák, azt már nehezen emészti meg az amerikai magyarság!) Jó-jó ne beszélj olyan sokat! Igazad van, de raostmár mindég Hanem azt a hazajárogató, Kádár-minisztériummal tárgyalgató, gyanús "lovagot" nem én ültettem Ba] timore nyakára, hanem te Pista! Gereben társunk arról is hallgat, hogy az egész emigráció fel vai háborodva a Mindszenty-látogatás elleni akciója miatt, ami mostkerült teljes egészében nyilvánosságra. Dehát hiába mondtam neki akkor, hogy n< írjon levelet, mert az Írás megmarad! (Gereben maga elé: Felvagyok háborodva, felvagyok háborodva, háborodva...háborodva...) Ha már a pénzügyeknél tartunk, itt szőrit legjobban a cipó: mind többen követelik, hogy pénzcsinálóink számoljánál el a húsz év alatt összeszedett pénzekről. Persze ez valóban felháborító, mert kinek mi köze hozzá, hogy mi mit csináltunk a pénzzel, amit egyszer as emberek a szabadságharc emlékére áldoztak, dehát vannak akik a kákán is csomót keresnek. A legkellemetlenebb, hogy más egyesületek sorra közlik e) számolásaikat az újságokban, mi meg csak sumáko- lunk. Se Los Angelesből nem kapunk elszámolást (pedig az ottani volt elnökünk Bogár Gyula már nagyon erélyesen követeli), se Washingtonból (a- hol a magyarság szintén fel van háborodva a pénzügyeink miatt), de München se számol el, hogy az akadékoskodók képébe tudnánk vágni. (Egy vékony női hang: Én mindig csak ráfizetek a Szövetségre! Nem is tudom, hogy vettem a ráfizetésekDŐl házat, telket, öröklakást!... Brávó, bravó! - taps és éljenzés az asztal mindkét oldalán.) No és itt a sajtó! Amiről évek óta mindig az1 prédikálom, hogy a legfontosabb terület mindennél! Már alig van szabadföldi újság, amelyik közölné a híreinket! Legjobb esetben már csak négyötre számíthatunk. 72 es 75 között egyetlen más egyesületnek se volt olyan sajtója, mint nekünk. Most meg jóformán nulla. Vájjon hol a hiba? (Egy hang: A vezetőségben!) Nem igaz társaim a bajban! En például a magam részéről mindent elkövetek, amit csak tudok: az elmúlt két évben majd egy tucat cikket sikerült összehoznom, dehát egyedül nem bírom, hiába van nekem a legjobb toliam - valódi Parker! - az egész emigrációban. Nincs sajtónk, nincs sajtószolgálatunk, nincs sajtosunk! Mióta Stirling itthagyott bennünket - és ebben is Pista a ludas -, nem tudunic senkit sem találni helyette, aki értene hozzá és csinálná is. Nemrég akadt egy, arról meg kiderült, hogy pöttyös a múltja. Elegen vagyunk már ilyenek, több pöttyös már nem kell. Az amerikai szervezetnél létrehoztunk egy öttagú sajtóbizottságot(Egy hang: Csak négytagú, mert Soós nem vállalta!) Oké: egy négytagú sajtóbizottságot, de két év alatt egy nyúlfarknyi Írást sem láttunk egyiküktől sem. Aztán itt volt a huszadik évforduló! Nyilvánvaló, hogy Ötvenhatról csak nekünk van jogunk nyilatkozni, aztán ime: úgy lemaradtunk az évfordulókor mint a borravaló. Sőt már odáig sülyedtek az emigráci- Ó 8 erkölcsök, hogy Torontó magyarsága az évfordulós ünnepségre nem közülünk hivott szónokot, hanem egy valódi szabadságharcost, Pongrácz Gergelyt akarta hallani! Még megérjük azt a szégyent hogy a jövőben nélkülünk fog emlékezni az amerika i magyarság 56 évfordulójára! Most is kínos volt látni, hogy mindenütt, ahol nem mi rendeztük az ünnepségeket, megjelentek neves politikusok, de mi még Washingtonban sem tudtunk kapni e§y árva képviselőt. (Egy közbeszóló: Hát mitcsinal Gereben Washingtonban? Mi van a nagy kapcsolatokkal? Vagy mindaz csak bla-bla?) A tizedik évfordulón
