Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
még akadt egy kongress«man, Dodd szenátor. Isten nyugosztalja, aki 600 dollcsi leguberálása után "megtisztelt" bennünket vendégszerepléssel, no de ezt senki sem tudta, talán még ti sem? Egyre rosszabbul áll a szénánk a magyarlakta városokban is. Itt van ez a kongresszus is: Kanada volt a soros, de nem mertük Torontóban megtartani, mert ott "rosszak a légköri viszonyok". Nem tehettük ki magunkat annak, hogy botrányba fullad az egész. Niagara Falls kis helység, kevés a magyar, itt nem ismer minket senki. Sajnos Kanadában nincs aki garantálja a biztonságunkat: az USA-ban szót tudunk érteni az FBI-al, de a kanadai lovascsendőrséghez még nincsenek olyan jó kapcsolataink...(Egy kanadai küldött ingerülten közbeszól: -Ne minket kritizálj, inkább arra felelj, miért nincs sajtónk? Miért nem csinállunk sajat lapot?) Megpróbáltuk, nem sikerült. Senki sem ért hozzá közülünk. Azonkivül nem üzlet.Nem hoz semmit a konyhára. Egymás közt vagyunk, bevallhatjuk, hogy jóformán semmit sem tudunk szembeállítani a minket kritizáló, ügyeinket kiteregető újságcikkek tucatjának. Gereben ötlete voltj hogy kiálltsuk ki őket Kádár-ügynöknek, meg elmebetegnek. Az elsőn röhögött mindenki, a másodikért meg Brezsnyevhez hasonlítottak minket.Meg kell mondanom: hülye ötletek voltak!(Felvagyok háborodva...háborodva...háborodva...) Szóval itt is lebőgtünk,mint mindenütt. Ha én nem lennék még ennyi sajtónk se lenne. Örüljetek, hogy én vagyok a vilagelnök!(Gereben közbeszól: A legtöbb támadást miattad kapjuk, a kutyulásod miatt. Mert ha kutyultál is, minek kellett azzal eldicsekedni?) Erről ne beszéljünk Pistám jó?(Akkor beszéljünk arról, miért fúrtad meg az emigrációs egységet?!) Most az se fontos, de ha nagyon feszegetjük, ki mit tett rosszul, arra felelj Pistám, mit csinálsz te ott Washingtonban? Hány képviselőnk, hány szenátorunk van a kongresszusban? Egyetlenegy! Egyetlen képviselő, az is Lőtének köszönhető, nem neked. Nézd meg az AMSz-t hiába szidod őket, ha akarják, hatvan kongresszment is mozgósitani tudnak! Az már valami, Néni? És szava van az AMSz-nek, komolyan veszik, nem úgy,mint minket. A kongresszusban is leégtünk! Elismerem most jó ötleted volt az, hogy próbáljunk beépülni az AMSz-be, de lehet, hogy már elkéstünk vele. Talán anyagilag szanálhatjuk magunkat az ő segítségükkel, mert másképp nem tudjuk kiheverni azt a veszteséget, ami az októberi New York-i biznisz ünnepségeken ért bennünket. Mondtam a New York-iaknak, ne legyenek mohók és érjék be kevesebbel. De azokkal nem lehet beszélni, ha pénzről van szó: most aztán nem tudom, hogy fognak kimászni a csődből? Szóval uraim, testvérek és elvtársak, csőd és csőd mindenütt. Egymásközt vagyunk és őszintén fogok beszélni, azt Ígértem: lássuk be, nekünk befellegzett az emigrációs közéletben. Kiismertek bennünket, az embereknek kinyílt a szemük. Vége az üzletnek, véjje a címeknek: itt több babér már nem terem szamunkra! Azt javaslom hát: oszlassuk fel a világszövetséget és tűnjünk el szép csendben a balfenéken. Ariiig nagyobb botrány nem lesz. Válasszuk meg most magunkat örökös világelnöknek, társ- és alelnökök- nek, meg életfogytiglani főtitkárnak. Szavazzunk egymásnak jegyzőkönyvi dicséretet, aztán huzzuk le a rollót. Ezzel adjuk a legnagyobb pofont az ellenségeinknek: ha megszűnünk, nem lesz kitől követelniök az elszámolást! Hahaha! Hát mondjátok: van-e még egy ilyen zseniális ész az emigrációban, mint a ti világelnökötök?1!. .tök.. .tök: visszhangozták az ürességtől kongó nagy terem falai az utolsó szótagot. Égy percig néma csönd volt, aztán a világkongresszus - mind a heten, mint a gonoszok - zajos ovációval ünnepelte a vi lágelnököt. Majd rövid vita után közfelkiálltás- sal elfogadták a javaslatot. Kölcsönössen gratuláltak egymásnak, jegyzőkönyvben örökítve meg érdemeiket, majd megszavazták az örökös elnökséget^ társelnökséget, főtitkárságot, stb. Búcsúzóul Oiég elénekelték az "Egyszer csak mindennek vége lesz majd nincs az a biznisz, mi örökke tart"című gyászindulót: aztán csendesen oszlásnak indul tak... Rezeda Balambér nyugállományú mü-szabadságharcos A szerkesztőség megjegyzése: Az időgép uj találmány, még tökéletesítésre szorul. Ha netán pontatlan képét adott volna a március 19-i MSzVSz kongresszusáról és az mégsem a fentiek szerint zajlott le, olvasóink elnézését kérjük: a hiba a készülékben volt! De ha nem is ez történt Niagara Fall8on, mindnyájunk közös érdekében ennek kellett volna történnie! Kik nem voltak a csatán, a Diadalhoz jöttének, S elszedék a koszorúkat, Mert a szóhoz értenek. E sereg, mely, míg a harc folyt. El volt bújva vagy aludt, így zúgott a diadalnál: Mi viseltünk háborutl A szerkesztő postájából: Tisztelt Szerkesztőség! Nagy érdeklődéssel olvastam legutóbbi számukban dr. Dezső Imre Írását, mely leleplezi Gereben István Mindszenty-ellene8 ügyködését. Külön hálás vagyok a szerkesztőségnek, hogy nyilvánosságra hozták ezeket a tényeket s igy mostraár tisztán láthatunk ebben az elszomorító ügyben. Itt New York-ban ugyanis sokféle mende-monda járta Gereben akkori magatartásáról. Nem akartuk a- zokat elhinni. Most végre megtudtuk a valóságot, ami megdöbbentőbb még a legvadabb találgatásoknál is. Az emigráció végre tudja, hányadán áll ezzel az ellenszenves törtetővel. A magam részéről csak néhány olyan kérdést szeretnék feltenni, melyek dr. Dezső Imre cikkének olvasása közben merültek fel bennem s melyekre a szerző nem adott választ. Ezek közül az első: mi volt Gereben cselekedeteinek rugója? Miért akarta megakadályozni Mindszenty hercegprímás amerikai útját, mely mindkét fél számára oly fontos volt? Az aggastyán számára, akinek hátralevő élete egyetlen vágya volt találkozni híveivel és a hívek számára is, akik lelki megerősítést vártak legfőbb egyházi vezetőjüktől. Hogyan akadhatott magát magyarnak valló ember, akinek ahhoz volt szive, hogy az annyit szenvedett aggastyán életének utolsó kívánságát elgáncsolja? Mert hogy az igazi ok nem az aggódás volt, hogy az amerikai magyarság (és az egyházközségek) nem képes méltó fogadtatást előkészíteni, az nyilvánvaló. De taián az már közelebb áll a valósághoz, hogy Gereben barátunk "aggódott" Mindszenty József esetleges "apolitikus" kijelentései miatt. Senki előtt sem volt titok, hogy - ugyanakkor, amikor Mindszenty hálát érzett az a- merikai követségen kapott tizenötévi menedékért - szivében keserűség élt hazája sorsa miatt, melyért felelőssé tette a háborút megnyerő Amerikát is. Gereben tán attól félt, hogy ezt “tapintatlanul" kimondja itt az Egyesült Államikban? Miért lett volna kellemetlen számára az igazság? Nem lehet másra gondolnunk, mint arra, hogy GI attól félt: valakiktől, valahonnét orrot kap, amiért ilyesmi megtörténhet! Szemrehányást kap megbízóitól, hogy rosszul dolgozott s vége a szépen felfelé Ívelő amerikai karriernek, vége az európai hivatalos utaknak, vége a könnyen jövő dollároknak. Számtalan jel akad GI eddigi viselkedésében, mely tápot ad annak a gyanúnak, hoery ő nem a saját feje szerint tevékenykedik az
