Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
4 "Igazi amerikai és igazi magyar" Egy negyvennyolcas szabadságharcos élete. Mindig nagy öröm az emigrációban uj magyar kiadvánnyal találkozni. Az idegen világban sokszoros értéke van a magyar betűnek és minden magyarnyelvű könyv, tanulmány egy-egy tégla határokon túli nemzeti kultúránk épületében. De kettős örömet okoz egy ilyen kiadvány, ha arról szól, ami bennünket, hazától messziszakadt magyarokat legjobban érdekel: a régebbi korok magyar emigránsainak életéről, eredményeiről. Nevezetesen arról: kik voltak azok a honfitársaink, akik befogadó hazánk, Amerika életében szerepet játszottak és tudásukkal, munkájukkal hozzájárultak e fiatal ország naggyátételéhez? Ilyen magyar életpályával foglalkozik az a tetszetőskülsejü kiadvány, melyet minap hozott a posta. Szerzője Dr. Mihályi Gilbert, a chicagói Szent István Király Egyházközség plébánosa, aki már eddig is több cikkével, tanulmányával bizonyította, hogy szenvedélyes és szakavatott kutatója az amerikai magyar múltnak. Ezúttal egy nem mindennapi magyar sorssal ismerteti meg az olvasót, egy kevéssé hires név viselőjével, aki nem töltött be soha magas hivam talt, de dolgos, mindig aktiv életével nemcsak kortársai megbecsülését vivta ki, hanem megérdemli azt is, hogy emlékét ez a tanulmány megörökit- se. Kuné Juliánról szól Mihályi atya életleirása, aki történésznek is becsületére váló alapossággal gyűjtötte össze az adatokat, melyekből elénk állíthatta ennek a derék és szülőhazáját szive utolsó dobbanásáig szerető magyar honfitársunknak az alakját. Kuné Julián a negyvennyolcas szabadságharc menekültje volt: Világos után - mint annyi más hazafinak, aki küzdött a magyar függetlenségért- neki is el kell bujdosnia hazájából. Miként a harcokban, a száműzetésben is Kossuthot követi, először Törökországba, majd nem sokkal őutána, most 125 éve, 1852-ben érkezik az Egyesült Államokba. Chicagóban telepszik le, ahol szorgalmas munkájával hamarosan a város tisztes polgárai közé emelkedik és később - Lincoln elnökkéválasztása érdekében - politikai aktivitást is kifejt. Haláláig rajongója maradt Lincoln-nak, akiben sok hasonlóságot látott Kossuth Lajossal. A polgárháborút természetesen Lincoln seregében verekszi végig és mint a magyar szabadság- harc katonája, őrnagyi rangban szolgál a főleg nemzetiségi származású önkéntesekből álló illi- onisi gyalogezrednél. Lincoln Lövészek néven különítményt is szervez, mely az ezred alakulataként vesz részt a harcokban. Az északiak győzelme után Kuné Julián vissza tér Chicagóba, ahol méginkább bekapcsolódik a város társadalmi életébe. Egyik megalapítója a Chicagói Történelmi Társulatnak és Írói tevékenységet is folytat: nevét gazdasági szakcikkek, tudósítások, sőt zenekritikák is őrzik. 1914-ben halt meg, 83 esztendős korában. Egy színes, gazdag, változatos életpálya ért ezzel végett, mely a biharmegyei Belényestől a hatalmas amerikai iparvárosig, Chicagóig iveit. Kuné Juliánnal egy sokoldalú ember szállt sírba, aki egész életével csak dicsőséget szerzett a magyar névnek s akinek jellemét legjobban az a mondat világítja meg számunkra, melyet 1913-ban kiadott Emlékirataiban (Kuné Gyula: Egy szabadságharcos emlékiratai) hagyott ránk: "Legyetek az Egyesült Államoknak engedelmes, jó polgárai, de sziveitek mélyén vigyétek sírjaitokba a szülőhaza szerete- tét!" Ezzel a mondattal fejeződik be Dr. Mihályi Gilbert kitűnő tanulmánya, melynek egvik érdeme, hogy egv érdekes részletet tár fel és tesz közkinccsé Chicago városának magvar vonatkozásaiból, A "Kuné Julián a chicagói 48-as magyar Lincoln eszméi szolgálatában" cimü ízléses kiadvány az "1776 - 1976 : a Bicentennial és mi magyarok" sorozatban jelent meg. A szép kiállítás az Amerikai-Kanadai Magyar Elet nyomdájának munkáját dicséri. _ , . _ . _ .. Stirling György MÁNYOKY-NÉMETH KÁHOLY: NINCS MÁS UT Sötét az emigráció tekervényes útvesztője,akár az ingoványos láp. Az eltévedt utast egy imbolygó lidérces fény csalogatóan szédíti, magához vonza és menten elnyeli. Kicsi akamokok szédelgő vitustánca, mely körbe fogja és menten magával sodorja huzakodva a te hetetlen mitsem sejtő bámészkodókat. És főleg egy nagy cirkusz, melynek ajtaja tárva-nyitva: Van bőven mutatvány, hamis csaló zsonglőrök és bohócok csilingelve szédítik a tömeget. Mert mindig akad aki rajta veszik a kitett és elrejtett csalétekén. Habár évtizedek múltával csökkent az erejük,de azért ügyeskedéssel még a mai napig is szedik jóhiszemű és félrevezetett áldozataikat. A bűvös zsák soha nem fogy ki az Ígérgetésekből... és csodatehetségek: nesze fogd meg, - sehol semmi elröppent ajándékából. Néhanapján nyüzsög a tér és ilyenkor ezek a politika mezejéről jól ismert szemforgatók jóslásokba bocsátkozva, színes árnyalatokkal kendőzve s néha ha a helyzet úgy kívánja sötéten és borúlátóan a jövőt idézve - megmetszik bárgyú hívőknek, duzzadó pénztárcáiknak öblét. Óh a jelszó közismerten csengő és a fülekbe hatol: adakozásra van menthetetlen szükség, mert a hajó, már léket kapott és sülyedő félben vagyon és mentsük ami még menthető s főleg saját magukat tolva előtérbe! A köz igy kívánja: s persze jól megértve egymás csalafintaságaikat a csahosok hallgatnak saját egyéni jobblétük kovácsolásáról. Amit igy kör- mönfontan igyekeznek honfitársaikból kiszapulni. Es mindenütt ahol csakis létezik egy maroknyi magyar azt körülszaglászva igyekeznek zengzetes szavak - mámoros és,önkívületi lázba ragadni és hozni, hogy dűljön a dollár a megváltó-i: - de mire? Ellenőrizhetetlen Célokra...amik többnyire már elavultak idejüket lejárva és túllőve a célokon kivihetetlenek... Az amerikai kontinens az mindig jó aratóhelyük ezeknek a szédelgő Világjáró senkiházlaknak!!! Hát amugyis hétrétü krokodilbőr takarván grimaszba fuló arcukat, semmi sem szégyen csak a dics: amely úgyis hamis - abban sütkérezhetnek. Kár pedig, hogy a magyarok többsége még most sem veszi észre, hogy őket orruknál fogva vezetik ezek a minden hájjal megdörzsölt és kent góbéatyafiak és germán vérrel átitatott és köréjük sereglett "ki ha nem ők" tomászkodó és epéthányók sisere hada! De talán azért még nem késő és észhez tér a félrevezetettek nagy többsége és akkor nekik befellegzett. Bájuk hárul az alkony, mely sötét fátylával befedi a botladozó kártevőket. Mert sorsuk beteljesül, előbb vagy utóbb úgyis, Számukra nincs kibúvó, az idő gyors száguldó fergetegként halad és vakhályog lassanként felszakad a szemekről és csakis akkor látszik meg iga--- zán, hogy a nagy hűhó: volt ugyanis a semmiért! Mert a magyarság józan*ésszel és összetartozással többre viheti, ha soraiból kiveti az évtizedek óta heremódján meglapuló rája csimpaszkodott, vérét kiszívó kullancsokat, melyek csakis erejét, meglévő soraikat,amely már úgy is elég ritka egy
