Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

ne1?) alkalmas az útra, stb., stb. —arra akarta rá­bírni az érdekelteket, hogy akadályozzák Ties' a látoeatást. Konkrét bizonyíték nincs ugyan arra« hosrv Gereben István résztvett volna az egész e- migrációt megbotránkoztató, kétszínű és gyaláz­kodó körlevél megszerkesztésében s ezért nem is állítjuk azt« de a módszer és a cél kísérteties hasonlóságot mutatnak. Ami bizonyítható, az talán még súlyosabban Ge­reben István ellen vails a lépések, melyeket szó­ban és Írásban tett a látogatás meehiusitására, az érvek^ valamint a fáradságot nem ismerő ener­gia egytől-egyis arra mutatnak, hogy mindenre el- v?^1í,szanva* csak egy hajszálon múlt, hogy ak- ciojat nem koronázta siker és az amerikai magyar- sás története nem lett szesényebb esy Mindszenty látosatással. Gereben István 1972. nyarán átutazott Európába és azzal a feltett szándékkal kért kihalgatást a Pazmaneumban a Hercesprimástól, hogy őt útjáról lefos ja beszélni. Szerencsére ezt a tervét már elindulása előtt amerikában is annyit hangoztatta hogy a hir megelőzte jöttét és bécsben már tud­tak jövetele céljáról. A Hercegprímás környezete nem akarta Mindszenty elé bocsájtani, mig végül is beengedték, azzal a feltétellel, hosy ameri­kai útjáról nem ejt szót. A kihalsatás után Gere­ben dr Vecsey Józsefet és Mészáros atyát, a Her­cegprímás két titkárát és bizalmasát akarta meg­győzni a látosatás értelmetlenségéről. Szavai nem találhattak valami kedvező viszhangra, mert ami­kor dolgavégezetlenül visszautazott Amerikába, azonnal leült és egy körmönfont, álszent és gon­dolatmenetében az "aggódó katolikusok" körlevelé­hez nagyon hasonló logikájú levelet irt dr, Ve­csey Józsefnek Bécsbe. A levél hemzseg a szemforgató kétszínűségtől és elárul egy s mást Írója jelleméről. Elárulja ä levél azt is, hogy szóban nem ért célt, tehát ezért ir. "Itthon értesültem arról, hogy egy a magyar egyházközségek képviselőiből álló bizott­ság már szervezett formában tárgyalja a látoga­tás részleteit..." "Én (!) most mégegyszer és hangsúlyozottan írásban iss kérem, hogy az Egye­sült Államokba való látogatás lehetőségeit mérle­geljék, mielőtt végleges döntésre szánják el ma­gukat..." S később "Nekem (!) és a Szabadsághar­cos Szövetség vezetőségének (Tehát Fövény András, nak is!7 ..Különben az ő neve is szerepel a kétol­dalas levél alján. Tehát ő is benne volt a dolog ban!... A szerk.) az a véleménye, hogy a látoga­tás megszervezésére az amerikai katolikus egyház községek, még az egész magyarsággal megerősítve sem alkalmasak." Érvként olyan farizeus mondatok szerepelnek a levélben, hogy az egyházközségek nem tudják biztosítani a kellő ünnepélyességet és a fogadtatás sikerét. S még egy mondat a levél­ből: "Amit a Hercegprímás ur mond, amit nem mond, akit meglátogat, akit nem látogat meg, ahogy és akinek mondja, azt amit mond, mind nagyitóüveg a- lá kerül!" Az aggódó Gereben áskálódása szerencsére kudar­cot vallott és a Hercegprímás mégis átjött Ameri­kába, ahol olyan osztatlan elismerést aratott ma­gyarok és amerikaiak előtt egyaránt, hogy útja va­lósággal diadal ut volt. (Ugylátszik az egyházköz­ségek mégiscsak alkalmasak voltak az ut megszerve­zésére. A szerk.) Pedig Gereben még egy aduval megpróbálkozott: amikor látta, hogy"érvei" hatás­talanok, olyan értelmű üzenetet küldött Bécsbe, hogy "nem tudjuk garantálni a Hercegprímás bizton ságát." Érthetetlen, GI kinek a nevében szólt töb­besszám elsőszemélyben, mert nyilvánvaló, hogy az Egvesült Államok földjére lépő vendégek biztonsá­gát a kormány garantálja, (Talán GI a kormány ne­vében is feljogosítva érzi magát beszélni*, nem­csak a magyarság nevében? . . . Talán csak nem a Kis Singer ur hivatala felől fújt a szél?...A szerk.) De hála Istennek, ezt az utolsó intő - szinte fe­nyegető - kísérletezését sem vették figyelembe. A 6 Hercegprímás eljött közénk, hiába próbált meg mindent egy szervezett mafia, hiába utazott, "ér veit" és "aggódott" Gereben István... S amikor a Hercegprímást hozó vonat begördült a washingtoni pályaudvarra és Mindszenty József kíséretével elindult a kijárat felé, egy alacson kopaszodó, köpcös emberke vágódott ki gumilabda­ként az ünneplő tömegből, hogy mindenkit félre- taszitva Mindszenty mellé furakodjon, megragadja kezét és csókot cuppantson a pásztorgyürüjére. S ez a köpcös emberke - oldalozó, botladozó szapo- rázással, hogy majd elhasalt saját lábában - vé­gig loholt Mindszenty mellett az egész pályaud­var hosszán s attól kezdve nem is tágított melle le egy pillanatra sem. Természetesen ő mondta a fogadtatáskor a washingtoni magyarok nevében a beszédet, melyben fiúi ragaszkodásról biztosítót ta a vendéget s követte, mint az árnyék, közben gyakori alkalmat találva arra, hogy fényképeken együtt szerepelhessen a Hercegprímással... Ekkora kétszínűség láttán a washingtoni ma­gyaroknak - akik közül legtöbben ismerték előzetes mesterkedéseit és álláspontját - ke serü lett a szájukize és magukban Ítéletet for­máltak jelleméről. Ideje volt mindezt nyilvá­nosságra hozni, hogy mások is Ítéletet formálhas sanak. És az etikus viselkedés szellemében kisep rüzzék Gereben Istvánt az emigrációs közéletből. Dr. Dezső Imr Dr. Dezső Imre, a fenti cikkével együtt, az idézett levél másolatát is rendelkezésünkre bo­csá jtotta. (A kétoldalas levél eredetije a Vaduz- i Mindszenty Archívumban van.) A levélből még az is kiderül, hogy - a bécsi tervek szerint -, a Hercegprímásunk amerikai utjának megszervezésére Dr. Habsburg Ottót akarták felkérni. De idézzük Gereben Istvánt: "Főtisztelendő Ur megjegyzése mely szerint Otto Főherceg kísérné a Hercegprímás Urat Amerikába fokozott agodalommal tölt el. Ket­tejük együttes szereplése olyan találgatásokat i- gazolna, amelyek ellen az elmúlt 16 év alatt mi idekint legjobb tudásunk és lelkiismeretünk sze­rint, kisebb nagyobb sikerrel harcoltunk.11 Itt is a kétszínűséget kell megállapítani: <■ Amikor Habsburg Otto Washingtonban járt, GI ren­dezte az előadását, s örömében, hogy Habsburg Ot­to szóbaállt vele, majd kiugrott a bőréből, Fenn- ségnek titulálta, mialatt "kisebl?,nagyobb siker­rel harcolt ellene az elmúlt 16 év alatt". (Egyik számunkban még visszatérünk a levélre.) A levél másolatát szívesen megküldjük egyházi és egyesületi vezetőknek, akik foglalkozni kíván­nak az üggyel. Mi pozitive tudjuk, hogy Gl-t sem a Szabadságharcos Szövetség (Akkor Főtisztelendő Vitéz Baán volt az elnök.), sem a KMKB nem hatal­mazta fel arra, hogy Mindszenty útját próbálja megakadályozni. Nyomatékosan felhívjuk a KMKB tag egyesületeit, hogy vigyázzanak GI-ra,"mert aki egyszer kutyult, kutyul az máskor is". • /PITTSBUHGHI MAGVASSÁG/ "Elvesztette a Jogát a magyarság képviseletére az, aki saját kérkedő elismerése szerint szabotálta az ország hadere­jének a végső küzdelmeit! - E sorok Írója a se­besülése miatt akkor már visszatért a közhivata­lába, de Édesanyjának többi három fia végig har-. colt és senki sem várhatja el egy, a kötelessé­gét teljesített embertől, hogy még csak a szemé­be is nézzen az ilyen egyéneknek. Az a 'kibeszé- lés' , hogv a vádaskodásokra nem válaszolnak: i- Iven esetben nem fogadható el, sőt, adott eset­ben beismerésnek tekinthető.-" # A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszö­vetség európai elnöksége fölkérésére vitéz AGGTE- LSKY BÉLA altábornagy elfogadta a szervezet örö­kös diszelnöki tisztségét.

Next

/
Thumbnails
Contents