Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
BALTIMORE-1 f I If ERTESITO „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondolkozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.” TAMÁSI ÁRON Baltimorei Magyar Egyesület tagtájékoztatója P.O. Box 7416 — Baltimore, Md. 21227 - U.S.A. 1976. május HELCZ TIBOR: AZ AMERIKAI MAGYARSAG SEGÍTI A MENEKÜLTEKET A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége az egyetlen olyan szervezeti melynek tagjait a közös szenvedés láthatatlan köteléke fűzi maradandó egységbe. Amikor a jólét feledteti a magyar emigrációt az ujmenekültek segítésének feladatáról, a volt politikai foglyok szervezetét keresik fel a rászorulók. Amikor egy volt politikai fogoly, Stirling György, a menekült- táborokból mindenfelé irt a szabadvilágba segítségért, Szövetségünk volt az első, amely fölkarolta őt. Amikor sikerült kivándorlása Amerikába, természetesen ismertette velünk elsőkézből nyert tapasztalatait. Stirling Györgyöt Szövetségünk nemcsak tagjai sorában üdvözölte, hanem Menekültügyi Bizottságának élére választotta őt. Azóta Szövetségünk behatóan foglalkozik a magyar menekültkérdéssel, és megállapította, hogy az első probléma a menekültek indokolatlanul hosszú várakozási ideje a regisztrálástól a bevándorlásig. Szövetségünk ezért az amerikai törvényhozáshoz és az államelnökhöz fordult segítségért. Több kongresszusi képviselő és szenátor közbenjárására a bevándorló hatóság és a külügyi szervek meggyorsították az adminisztrativ eljárást és a menekültek "várakozási" idejét a minimumra csökkentették. Mivel a menekültek ezután gyorsabban és nagyobb létszámban érkeztek, a következő probléma állás és lakásszerzés volt számukra. Menekültügyi Bizottságunk ezzel a feladattal már nehezebben birkózott meg. Ezért kifejezetten Stirling bajtársunk indítványára hirdettük meg a magyar sajtóban és indítottuk el Amerikában az "Egy Város - Egy Menekült" mozgalmat. Ez az akció sikeresnek bizonyult Baltimore, Chicago, New York, Syracuse, Washington és még számos amerikai város masryar egyházai és egyesületei tették magukévá fet hívásunkat és sponzoróltak menekülteket. JKúffya Lajos: A MAGYAROKHOZ Főváros, meghajtom fejemet előtted! Most lettél e forró napokban honommá, hogy hűségből vérre menő vizsgát tettél. Áldjon pirg téged a magyarok istene! Nem szántad magadat halomra lövetni, magasra emelted háromszinü zászlónk. S a megcsufolt címert szivedre Öltötted, zengvén a szép Himnuszt, az évekig némát. Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert öl étünkre hozta! Fiatalok, vulkán felcsapó lángjai,, amit ti tettetek legendába illő! Láttam szép fejetek fegyverre hajolva tankok rátok szeglett tüzokádó torkát. Öltetek füstölgő falakon, csapzottan, farkasszemet nézve hősen a halállal. Március fiai, októberi ködben, éjszaka utjain lobogó szép fáklyák! Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ölésünkre hozta! Áldott légy, magyar nép, ki a zsarnok ellem mejkinzott szivedet az utcára vitted, ropogó gerinccel egyenesedtél fel, az emberiség délceg szavait kiáltva, véreddel írtad le a szabadság nevét — áldott legyen fényes forradalmad, nemzet! őseidhez méltó tetteid sugárzón vetődnek a világ elborult egére. V er je meg az Isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ölésünkre hozta! Halottak glóriát menete, ti küzdők, s ti ártatlan, békés, himnuszra nyílt ajkú záizlólengetők! Jajj, hogy mindig a zászlót s zászlótartót lőtte a janicsár fegyver! Testvéreink, hősi halottak, zokogva tépjük le szivünkről a vigasz kötését: vétkes, ki feledni képes életetek lengedező lángját, végső lobbunásál! Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
