Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
Az enyhülés vörös propagandájának cáfolataként egyre több menekült érkezett a Vasfüggöny mörül. Az emigráción egyesületeink érdeklődése nem növekedett a menekültek iránt, pedig az újonnan jöttek segítése nemcsak emberbaráti kötelességünk, hanem a politikai emigrációnk létkérdése is. Az ujmenekültek a mi utánpótlásunk és az elpuhulásra hajlamos emigrációt felrázhat ják! Szövetségünk elkövetett mindent és segítségé re volt az Amerikai f.'agyar Katolikus Ligának a menekültek elhelyezése terén. Azonban mi csak egv csepp vagyunk a tengerben, a nagy emigráci- ós múlttal és lényegesen komolyabb anyagi ala- ookkal rendelkező országos egyesületek tétlenek maradtak. Felhívásainkra csak esetenként segítettek, de nem tervszerűen és nem rendszeresen, így mondhatjuk, hogy Amerikában a Katolikus Liga és Szövetségünk maradt a mozgatóerő a menekültek segítése terén. Miután Szövetségünk beszámolt korábban és most is igyekeztünk összesíteni munkánkat, szabadjon megkérdeznünk, hogy más egyesületek és különösen az európai emigráció miért nem tesz többet? A napokban Dr. Csermely Gyula ujmenekült irta Párizsból, hogy fél éve munka nélkül van.Németországba vagy Belgiumba szeretne letelepedni de az ottani magyarok azt Írják, hogy nem tudnak állást biztosítani neki. Még csak pénzsegélyt sem küldtek neki. Erre - felkérésünkre - a Syracuse-i magyarság szervezete és az Emigrá- ciós Vándorzászló Nagybizottság küldött pénzt a rászoruló honfitársunknak. Csermely bajtárs Írja hozzánk intézett levelében» "szerintem minden országban, főleg Európában kellene Menekültügyi Bizottságnak lennie. De egyetlen ilyenről sem hallottam. Miért nincsen ezzel foglalkozó szervezet Európában? Miért csak Kanada és Amerika magyarsága érdeklődik a menekültek iránt?" Mi, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének tagjai is jogosan kérdezhetnénk, hogy miért van ez? De kérdés helyett jópéldával járunk elől, és reméljük, hogy felelősségérzetük felébred a- zoknak, akik a jólétben elfelejtik, hogy amikor ők 1956-ban kijöttek nyugatra, minden ország nyitva állt előttük és élvezték az egész világ segitőkészségét. Azóta a lelkesedés csökkent és az “enyhülés" szellője fujdogál, menekültjeink pedig ruházat, ennivaló és gyógyszerhiányban é- lik hosszú napjaikat a táborokban és jövőjük bi zonytalan a mi segítségünk nélkül. Szeretnénk, ha a magyar szabadságharc 20.évfordulójára egyetlen menekült sem maradna európai menekülttáborokban. Ezért kérjük az összma- gyarságot, hogy ne feledkezzen meg a menekültek ről. Hiszen mi valamennyien voltunk menekültek és nekünk is jól esett a segítség! Adja Isten, hogy egységes munkánk sikerrel járjon! # Kérjük olvasóinkat, támogassák a politikai foglyok szövetségének munkáját sponzorolással, vagy pénzadományaikkal. Címük» Federation of Hungarian Former Political Prisoners, Ü907 Albart Dr., Syracuse, NY 13215 "A világ legnagyobb baja nem az, hopy az erősek ponoszok, hanem hopy a jók lap.ymatapok. " domain Holland MAGYAR JÓZSEF: AZ EL"’AQADT KERESZTRE FESZÍTÉS Századunk elején napyon elterjedt az alföldi tanvavilápban a nazarénus hit. A prédikátorok buzpón járták a falvakat, méginkább a tanyákat, ahol könnyebben találtak hívőkre.Valljuk he, hopy hitbelilep napyon elhanyagolt volt a tanyák népe. Messze estek a községektől s a lelkészeknek sokszor az "apostolok lován" kellett bejárniok körzetüket. Ahol fiatal,tett- erős lelkipásztor volt, még csak ment az apos- tolkodás, de ahol kényelmes, elhízott öreg u- rak voltak, ott csak aSzentlélekre volt bízva a tanyavilág. Elvégre C repülni tud, s nem süpped a nagy homokba, vagy merül el a sárba. Az emberek pedig szomjazták az Istent. Mit tudták ők, hogy mi rossz lenne abban, ha a nazarénuso- kat hallgatják. Elvégre ők is Jézusról beszéltek, s a Bibliát olvasták. Abban pedig rossz nem lehet. Mikor már nagyon a kedvükben, inkább a szivükben érezte magát Gé Mózes, egy csongrádvi- déki lelkipásztor, egy vasárnap elmondta híveinek csodálatos álmát. Megjelent neki az Ur és kinevezte legfőbb helytartójának. Hogy pedig bebizonyítsa azt, hogy ő, Gé Mózes, Krisztus Urunk legfőbb helytartólya, megparancsolta neki, hogy feszitesse föl magát, s meg fog ismétlődni a csodáimért harmadnapon sértetlenül föl fog támadni. C tehát fölajánlja magát és kéri a híveket, hogy teljesítsék az Ur parancsát. Nagy lett erre a megrökönyödés. Összeült a gyülekezeti kupaktanács. Nagyokat hallgattak és szívták s hosszuszáru pipákat, mintegy azoktól remélve a megoldást. Hosszú és kínos hallgatás után megszólalt Mihály bá’ s-Hát emberek, azt nem lehet csak úgy csi- nyálni, hogy fölfeszitsük a tiszteletes urat. Azt gondónám, hogy arra engedélyt kell kérni. Ez a bölcs mondat megindította a tanácskozást. Hosszú ide-oda beszélés után úgy határoztak, hogy a három legidősebb ember menjen el a főszolgabíróhoz, megkérni az engedélyt. Sok hu- za-vona után engedtek a rábeszélésnek, s Mihály bá1 vezetésével egy nap beállítottak a főszolgabíróhoz, s nagy alázatoskodások közt előadták, hogy ők Gé Mózest szeretnék megfeszíteni tanuságtételül arra, hogy ő valóban az Ur prófétája, mert harmadnapra föl fog támadni. A főszolgabíró figyelmesen halgatta ezt a szokatlan kérést. Nem olyan ember volt, aki mindjárt rámorduljon a parasztra. Minek bántani? Eleget bántja az élet, nem kell még a köz- igazgatásnak is keseríteni őket. Aktát sem a- kart csinálni ebből a hihetetlen kérésből. Kezét hátratéve, láthatólag gondokba merülten néhányszor föl-s-alá sétált hivatali helységében. Aztán megállt a küldöttség előtt.-Emberek,- mondotta,- megértettem kérésüket. Törvény ugyan nincs erre, de hogy mégis lássák a jóakaratomat, én a magam felelőségére megadom az engedélyt Gé Mózes megfeszítésére. De egy kikötésem van, és pedig az hogyha Gé Mózes harmadnapon nem támad föl, én magukat fogom megfeszittetni. Elmehetnek. A fölfeszittetés sohasem történt meg és Gé "ózes nem lett az Ur helytartólya. /"’AGYAI CSALÁD, P.O.BOX 2*12, CROYDON, CR9 ENGLAND/ HA TETSZIK AZ EETSSITC RENDELJE MEG KÉRJÜK
