Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-15 / 3. szám
K TH "0" JÓSKA. MI FR1" NE? • * Az Ií’1'n_o’T'-T' cimü folyóirat 1975. évi junius és augusztusi számában egymásután két cikk látott napvilágot Madarász Géza aláírással. Az első - "Egy ember véleménye" - azokat vette célba, akik a hazai rendszer tankönyveivel szemben az emigrációs tankönyveket részesítik előnyben. A második pedig - címei "MIÉRT NÉV - KÉRDI TÓT JÓSKA” - az előzőhöz hasonlóan gúnyos hangnemben próbálja nevetségessé tenni mindazokat, akik nem akarnak egy tálból cseresznyézni a kommunistákkal és kritikát mernek mondani a mai otthoni viszonyokról. Ámelett a hazalátogatásnak csinál propagandát. Stirling György mindkét Madarász-cikkre reflektált és a két hozzászólást 1975* szeptember 7.- én elküldte az inm-O^T szerkesztőségének. Szeptember 21.-én udvariashangu levélben nyugtázták a küldeményt. Aztán csend. Az azóta megjelent számokban nem tették közzé a cikkeket, de még a "Hozzászólások, levelek" cimü szerkesztőségi rovatban sem tettek róluk említést. Az nem győzi hangsúlyozni, hogy a folyóirat "szabad fórum“, ahol minden vélemény hangot kaphat. Ezért Stirling György sérelmesnek tartja eljárásukat s mivel a válaszcikkek postázása óta félesztendő telt el, teljes joggal feltételezi, hogy Írásait végleg az Íróasztal mélyére sülyesztették. Második cikke másolatát elküldte lapunknak s mivel azzal egyetértünk, közreadjuk azt olvasóinknak. Véleményünk szerint Stirling cikke sokkal jobban megérdemli a nyilvánosságot, mint '-adarász Gézának a nemzeti emigráció munkáját "szélmalomkaszabolás" jelzővel illető bölcselkedései . Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük tehát Stirling György hozzászólását« •"''ót Jóska ügyének ilyetén való tálalása a legrombolóbb destrukció iskolapéldája. Sajnos,nincs időm, hogy a hétoldalas cikken bekezdésről-bekezdésre végigmenjek s úgy vitázzak állításaival.Nekem legjobban attól a mondattól keseredett meg a számize, amikor azt Írja* Tót Jóska akkor eszmélt rá, hogy mindennek vége, amikor"már az ötéves gyerek is kitűzte a párt jelvényt." Attól függetlenül, hogy ebben a beállításban Tót Jóska kissé - hogy is mondjam - ütődöttnek tűnik, az állítás (még jelképes, átvitt értelemben is) valótlan és az emigráció félrevezetése. Ön eljött 56- ban. Én csak 70-ben követtem példáját. Higyje el« lehet, hogy odahaza sokan megalkudtak a realitásokkal - mi mást tehetnének szegények? elvégre mindenki nem disszidálhat! -, de a pártjelvényes bedavajolás nagyon ritka. 57-ben s még azután sokáig, pláne az volt, de még ma is titokban csinál ja, aki csinálja. Mert szégyenli. S nem teszi ki a párt jelvényt sem ötéves, sem húszéves korában. Lehet, hogy az'Ön - pardomTót Jóska - barátai kitették, de ez szomorú kivétel. S egyben magyarázat arra iss miért megy nekik olyan jól, hogy autóra, vikendházra, olaszországi útra telik a keresetükből . De nem megyek bele a kérdésbe, messzire vezetne. Csak felhívnám figyelmét legfrissebb hazai hírekre a lakásfrontrólt hányán várnak még ma is - reménytelenül - lakásra Budapesten, hányezer a fél- negyed- vagy teljesen komfortnélküll lakások száma az országban és hogy egy mai fiatal álma egy másfélszobás bérlakás - 80,ooo forintos lelépés ellenében. Sorolhatnám még az ellenpéldákat a "jólétre", amit Tót Jóska otthon látott (mellesleg ez is gusztus dolgai én soha nem lennék turista a saját hazámban, de az első géppel repülnék haza, ha az oroszok kitakarodnának - dehát Tót Jóska, sok mással együtt "okos" és megalkudott...), de most még csak egy "szemtanút" idézek. Egy egészen uj-menekültet, aki valamennyiünknél később jött el hazulról. Ha érdekli a neve« Győri Endre, már idéztem régebbi leveleiből a Katolikus Vasárnapban is. Ma már "nyujorki" lakos (ha érdekli a cime,szivesen megirom) s előttem fekszik legutóbbi levele. Ebből idézek pár sort« "Halálosan bosszant a sok süket duma, amit itt az USA-ban kell hallanom a hazai állapotokról. Tiszta kommunista propaganda, aminek sokan felülnek. Nemrég olvastam az egyik New York-i^lapban egy it- rást a "fényárban úszó Rákóczi-utról és a késő esti órákban békésen sétáló tömegről". De mondjuk a Nagydiófa utcába nem fordult be az autós amerikai. Itt gyér világítás fogadná, minimum féléve feltúrt hepe-hupás járda, a házak falán az 56-os lövedékek nyomai keverednek a II. Világháború becsapódásainak nyomaival, de talán még az őszirózsás forradalomból is lehet ott találni puskagolyót. Na és ha a kedves amerikai magyar venne fáradságot és kiszállna a luxuskocsiból, találomra belépne egy szűk, kelkáposztaszagu, jellegzetesen pesti kapualjba, ahol málik a vakolat és alá van ducolva gerendákkal a körfolyosó és benyitna ott egy szoba-konyhás lakásba (fürdőszoba nincs, két lakáshoz egy közös WC), ott találna aztán tömeget! A három generáció együtt, esetleg al- és ágybérlők hada. Elbeszélgethetne velük, mi a véleményük a *csillogó-villogó• népidemokrá- ciáról." -Többet nem idézek Győri Endre leveléből - talán ennyi is elég -, aki nem volt sem "flek- kes" börtönviselt, 6em osztályidegen grófi származék« derék fiatal melós, aki otthon a Hajógyárban dolgozott, "Nyujork”-ban meg szerelőként keresi kenyerét. Es nagyon boldog, hogy itt lehet és nem Tót Jóska álomországában. Ajánlanám Tót Jóskának - és Önnek - keressék meg őt és beszélges senek el vele. Érdemes! Az ördög sem tagadja, hogy harminc év alatt sokminden fejlődött otthon és vannak eredmények. Már hogyne lennének« hát hol nincsenek? Az élet még a kommunizmusban sem áll meg és hála Istennek a magyar nép élniakarása - ma még!... - töretlen. Kérdés« meddig? Mert a közhangulat egyáltalán nem olyan derűs, mint ahogy "Tót Jóska" hazai beszámolójában elmondja. Ez - ne vegye rossznéven!- közönséges hamisítás! A magyar nép 90 százalékának nem telik saját házra, öröklakásra, vityilóra, autóra, külföldi útra. Csak a kiváltságosoknak. Akik közé - úgy látszik - Tót Jóska barátai is tartoznak. Ha 'I'ót Jóska mást állit« hazudik. S Önt is félrevezette. Az egész cikk alaphangja - s ezért destruktiv! - az elvhuség kigúnyolása. Az az okos, aki "békét köt", "kiegyezik", feladja elveit, aki realista. "Aki nem kaszabolja a szélmalmokat". Aki máskéoD gondolkozik naiv, tökkelütött. Ez mélyen destruktiv és ez ellen tiltakozni kell minden módon. Fogok is! De Ítélje el ezt a gondolkodásmódot helyettem más, erre hivatottabb iróember, Flórian Tibor, akinek egyébként éppen abban a számban is van egy kiváló verse, melyben Tőt Jóska élményeit Ön közzétette, flórian Tibor Írja a Kát. Vasárnap augusztus 31.-i számában (de a cikk - mivel a közvéleménynek ad hangot - még több más újságban is megjelent), cime« Legyünk a hűség és a helytállás hitvall ói!( ‘'evetséges ugye, de én csak idéztem!) Egy-két mondat a cikkből« "Egyesek az utóbbi időben egyre sűrűbben és egyre fölényesebben minden helytállást időszerűtlennek, minden hűséget naradiságnak neveznek. Különös korba jutottunk« amikor a fregoli emberek, a KÖPÖNYEGFORGATÓK (kiemelés tőlem; szerk.) karmesteri pálcája szeretné átvenni az emigráció irányítását."
