Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Szolzsenyic in nyáron lezajlott amerikai látogatása mérföldkő volt a detente történetében. A világhírű orosz iró útja, főleg junius 30.-án Washingtonban elmondott beszéde volt az a katalizátor, amely a detente hasznosságáról, veszélyeiről, következményeiről, ésszerűségéről, éssze- rütlenségéről az amerikai Közéletben jelenleg folyó vitát elindította. Kissinger Fordnak adott azon tanácsa, hogy Szolzsenyicint ne fogadja a Fehér Házban mert az a detentenek árthat Brezs- nvevet sértheti, széleskörű figyelmet kapott. Ez az elhamarkodott, ügyetlen tanács az addig sokak által tévedhetetlennek, mindenhatónak tekintett külügyminiszter tekintélyét erősen megcsorbi- totta. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet befejezését jelentő, Helsinkiben megtartott találkozó és az ott aláirt Záróokmány mélyenfekvő érzelmeket kavart fel, különböző értelmezésre adott okot, sok újságcikket eredményezett. A Záróokmány hatása mind keleten, mind nyugaton érezhető és jelentős. Helsinki következménye az év egyik magyar vonatkozásban jelentős jelenségei a romániai magyar ság és németség alapvető nemzeti és emberi jogaik biztosítása érdekében történt közös fellépte. Erdély és Bánát nemzetiségeinek bátor, bölcs és időszerű követelése mindannyiunk támogatására érdemes, A kettős járom alatt szenvedő magyarok erkölcsi bátorságának, lelki nemességének, gyakorlati politikai érzékének példája az északamerikai magyar szervezetek egységes és közös megmozdulását eredményezte: Erdély magyarjainak követelését egyöntetűen, egyetemes magyar kötelességként vállalták magukra. Az északamerikai magyarság ilyenirányú megnyilatkozása egyike az 1975-ös örvendetes jelenségeinek. Az év végére megjelent Forradalmunk húsz éves évfordulójának emléket állító könyv, a "Remember Hungary 1956". Ez a könyv a szabad magyarság büszkesége lesz. 1975-ben ismét nem jelent meg Eckhardt Tibor mindannyiunkra, minden magyarra hagyott emlékirata. Egy végzetes, történelmet alakitó, félreértésekkel, félremagyarázásokkal teli, eseménydus kor magyar szemtanújának, alakítójának tanúbizonyságát tagadta meg tőlünk érthetetlenül ez az el múlt fösvény esztendő is. Miért? 1975-hen a magyar - egyén és közösség - hajlamos volt a fásultságra, opportunizmusra, önmagával, sorsával való apatikus megalkuvásra. A még mindig lelkeseken a fáradság jelei félreismerhetetlenül felfedezhetőek voltak. S mit tartogat számunkra 1976? Ugyanazt Ígéri amit 1975 adott? Talán egy kicsit több tűzijátékkal, hangosabb szólamokkal, mellveregetőbb hazafisággal - elvégre 1976 választási év, Amerika 200 éves születésnapja a Magyar Forradalom húsz éves évfordulója lesz - de lényegében ugyanazt a fásultságot, kiábrándultságot szülő reménytelenséget, amelyet 1975 örökségének érzünk? Csak rajtunk múlik milyen lesz az elkövetkező esztendő! Jövőt épitő, jövőért küzdő ember, nép világszükségszerüen optimista. Örök eszmék szolgálatában sem az egyén sem a közösség nem lehet fásult, kiábrándult, reménytelen! Az Idő rostájában "Nem kik mertek tagadni múltat,/ De kik nem magvak a Jövőnek, Mindig azok, akik kihullnaki / Világok, népek, girhes eszmék." POPOVITS JÁNOS: A CSERKÉSZ NEM POLITIZÁL!: ELFOGADHATÓ EZ AZ ÁLLÁSPONT? A magyar cserkészmozgalom továbbélése és másodvirágzása - itt a szabad világban - bizonyíték arra, hogy a Magyarországról eltávozó, elűzött, az otthoni rendszerrel egyet nem értő volt cserkészek, valamint szülők közül sokak keresztényi és hazafias kötelességüknek érezték az erkölcsi és a kulturális hagyományaink megtartását, továbbvitelét. De az éjszakáink mégis nyugtalanok. A hagyományok szellemét igen nehéz körülmények között próbálja megérteni az országunk határain kívül felnövő nemzedékünk. S ezt a szellemet átvenni, korunk és a magyar sors problémáinak a megoldására értelmezni - kétségtelen, hogy ez szent, de számtalan buktatóval járó feladat. Azonban minden nehézség ellenére vonzása van. Ennek az otthon elkezdett munkának a 65. éves, a szabadvilágban folytatott tevékenységének a 30. éves évfordulóját ünnepelte augusztusban európai és észak-amerikai jubileumi táboraival a Magyar Cserkészszövetség. A königsteini jubileumi tábor meglátogatásakor ismét meggyőződhettem! nagyon sokat kapnak cserkésze ink... Ragyogóan megszervezett tábor területére gördült be a kocsink. Körös-körül példás rend, tisztaság. Óvatosan, de csüggedés nélkül kóstolgattam a tábor légkörét. Itt diszkapu állítás, amott épp vezetőképzés folyt.. Egy zajos kis csoport láttán elkattintottam fényképezőgépemet "Órák óta gyakorolunk, de már megy nekik", fordul hozzám a Kanadából jött tánctanitó cserkész. Izgalom, jókedv, magyar légkör mindenütt. Eszembe jutott a Cserkészszövetség ünnepélyes felhívásának egyik emlékezetes mondata; "...Az ünneplés az 1000 éves magyar kereszténységben gyökerező élethivatásba illeszkedik bele, annak fel ismerésének alapján, hogy a magyar cserkész léte Isten rendeléséből van a magyar népért..." Súlyos szavak ezek! A magyarság sorsát tekintve, kint a nagyvilágban cserkészkedni ezek szerint ma nem könnyű feladat. Hétvégi programokban nem volt hiány. A szombat esti tábortűznél pedig különösen kitettek magukért az altáborok. Változó ritmusú népdalokra, tréfás jelenetekre, tapsra és kacagásra bólogattak az erdő fái is... Valahonnan a sűrűből felhangzott egy tárogató... Néztem a hangtalanul figyelő, a tűz fényében csillogó gyermek- és felnöttarcokat. A cserkészet jellemnevelés. A cserkészek nagy része Magyarországtól távol él és született, de magyar ügyet is képvisel. Felnövő fiataljaink egyre szorosabb kapcsot jelenthetnének a nyugati társadalmak és a
