Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
BALTIMORE! jH ÉRTESÍTŐ ,,Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hfi- 1 ségben, hitvallásunk alapján, gondolkozni és védeni fogjuk a | magyarság szellemét." TAMASI ÁRON 1975 HH szept. • Baltimore-i Magyar Egyesület tagtájékoztatója • Megjelenik havonta FRANK HORTONs A HELSINKI-I KONFERENCIA RATIFIKÁLJA SZTÁLIN MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS HÓDÍTÁSAIT A múlt hónapban, Helsinkiben lezajlott Európai Biztonsági Értekezletnek nem szabad megjegyzés- nélkül a történelem süllyesztőjébe hullania. Alapjában véve a Konferencia eredménye valószinüleg nem több, mint az európai status quo valóságának egy tollvonással való elismerése. Igen, a Helsinki-i Konferencia ratifikálta Keleteurópa többszázezer négyzetmérföldnyi területének és sok milliónyi emberi léleknek Sztálin József által történt kisajátítását. Igen, a Helsinki-i Konferencia hallgatólagosan elismerte a Brezsnyev Doktrínát, amely kinyilvánítja a Szovjetuniónak azt a jogát, amelynek alapján Keleteurópa kommunista országainak ügyeibe avatkozhat. Minderről nem beszéltek, mindezt nem Írták le Helsinkiben, de a konferencia maga és az annak eredményeként született erősen felhigitott megállapodások kristálytisztává tették azt a tényt, a- mely először 1956-ban vált világossá« hogy az Egyesült Államok és Nyugateurópa nem hajlandó a keleteurópai népek szabadságának elérése érdekében Oroszországgal fegyveresen szembeszállni. Az elmúlt 20 év forradalmai, felkelései és liberalizálódni akaró kommunista rendszerei mind Magyarországon mind Csehszlovákiában és Lengyelországban nélkülözték a nyugati hatalmak támogatását, bátorítását. Ami a Helsinki-i Nyilatkozatban vesébe vájóan fájdalmas az az, hogy ez a Nyilat kozat elrabolja azt a kevés, de a lettek, esztek, litvánok, csehek, magyarok, lengyelek, keletnémetek, románok, bolgárok és mások szivében mégis meglevő reményt, hogy lesz valaha egy olyan alkalom, amelynek során hathatós nyugati segítséggel verhetik szét a kommunizmus bilincseit. Az érem másik oldala - természetesen ha a Helsinki-i dokumentumok őszinteségében hinni lehet - az, hogy a Varsói Szerződésben szövetséget kötött államok nem kísérlik meg Nyugateurópa lerohaná- sát, és a Helsinki-i Nyilatkozat aláírói tiszteletben tartják minden európai ország határát. Akkor amikor nem várom azt, hogy a Nyilatkozat eredményeként akár a NATO akár a Varsói Szerződés államai hirtelen leszerelik tekintélyes szárazföldi és légi haderejüket, amelyek egymással farkasszemet néznek Európa határain keresztül, ismételten meg kell állapítanom, hogy a Helsinki-i Konferencia kifejezi a jelenlegi idők valóságát« Sem a Szovjetunió sem az Egyesült Államok nem kész vállalni egy nukleáris konfrontáció kockázatát, ami egy európai fegyveres összetűzés jelentene . Helsinki dicsősége túlsúlyban szovjet dicsőség. A Szovjetunió azon reménye, hogy eléri Sztálin második világháború utáni hódításainak Nyugat által történő elismertetését csak az utóbbi években érlelődött meg. Most ez a remény a detente nevében és szellemében valóra vált. Ha azt akarjuk, hogy a Helsinkiben történteknek az orosz diplomácia mesterkedésének eredményes ségén túlmenő jelentősége legyen, akkor amerikának - diplomáciai és gazdasági politikájának alkalmazásával - bizonyítania kell, hogy a látszat ellenére valójában nem feledkezett meg Keleteurópa elnyomott népeiről. Annak ellenére, hogy Helsinkiben fehérrel ujrafestették a Vasfüggöny törté-
