Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
ERTESITO BALTIMORE! / ..Hűséget fogadunk a zászló elölt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondolkozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét." f ff TAMASI ÁRON 1975 május Baltimore-i Magyar Egyesület tagtájékoztatója Megjelenik havonta SZEREDAS JENŐ NEVER MIND Nehéz megkülönböztetni mikor lépjük át a politika és a filozófia határát, mikor vagyunk alkotók és mikor vagyunk kritikusok, de egy biztos, hogy az ember egyik legnagyobb emberi adottsága, hogy van távlati érzéke, úgy térben és időben. Ez a távlati érzék adja ember voltunkat és embervoltunk adja azt, hogy gondolatainkat rendszerbe is tudjuk foglalni. A proletáriátus egyik hiányossága, mely nem pótolhatatlan ugyan, de kényelmi állapotot biztosit, az indulatok alapjára épült lét. Ez az, mely a jelen történelmünkben idéz elő tragikus fordulatokat és milliók szenvedésének forráspontjává válik. Tegnap elnéztem a T.V. közvetítését, amikor az "Oskar"-okat ontották a ma már divatossá vált "giccs arisztokrata világ" fényűzésében. Tragikus rövidlátás, vagy ha nem az: akkor közönséges bűnözésnek voltam tanúja. Az egyik ilyen szoborral megajándékozott, frakkba bujtatott, ifjú titán, megzavarva az egész légkört, mely anélkül is gyenge lábon állt, az előkelősködő bazári fényűzés komolyságában, felolvasott egy táviratot az Észak-vietnámi "elnöktől", melyben Dél-Vietnam felszabadításának közeli megvalósulását biztosítja és köszönetét fejezi ki az amerikai népnek, azért a segítségért, melyben a "felszabadítókat" részesiti és részesítette. Ez hátbadöfése az amerikai adófizető népnek, annak a népnek, kiknek fiai életüket, egészségüket adták egy olyan valamiért, melyben ezek az ifjú, bozontos hajú frakkos Oskar-szoborral megáldott ünneprontók, még ezt is büntetlenül megengedhetik maguknak, hogy a szabadságot sárral mocskolják be.. Ilyen körülményeket nem biztosit az a rendszer, melynek érdekében dolgoznak és melyért egy anélkül is silány, de silányságában is, milliók figyelmét lekötő műsort megzavarnak. Mi, akik abból a gyehennából menekültünk ki, tudjuk, mit vonna maga után egy ilyen nyilatkozat, melynek sulyosbitó körülményét is mérlegelni kellene, hiszen nem egy kis csoport előtt tették, hanem a T.V. adásainak közvetítésén át, minden csapszékbe és minden hálószobába bepermetezték. Itt meg kell állni egy lélegzetvételnyi időre, mert nem lehet napirendre térni az itteni szokások szerint e dolog felett. "Never mind" holnap úgy is elfelejti az átlag amerikai. Igen itt a lényege ennek a holnapi elfelejtésnek, mert ezek az ifjak a holnapot rothasztják meg és előfu- tárjai egy olyan holnapnak, mely a "never mind" közönbösségének végét jelenti. Nem tudom, hogy jelen pillanatban a kritikus beszél belőlem, vagy a megsebzett idealista? Ideálokért élek és ez tölti be életem lényegét. Ideálok melyekben a szépség és ezen keresztül egy egyetemes harmónia adja azt a belső megnyugvást, melyet a hétköznapok világában elvesztettünk. Egy elvesztett utat szeretnék visszaszerezni és ezt az utat féltem, amikor feljajdulok egy ilyen bűncselekmény tanújaként. Tudom, hogy sok a jelenlegi életben az, amit javitani kell és ezt a javitást ember és ember viszonya sehogy sem akarja korrigálni. Látom a profit mohóságára épitett szabad gazdasági élet bűneit, de lehet-e egy krisztustalan felfogásért, milliók életét tenni munkatáborokba és lehet-e egy olyan rendszert támogatni, ahol a szabad gondolat, a filozófiai és vallási hit is halálos bűnnek számit?
