Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1975-04-01 / 4. szám

2 A mi emlékeink kitörölhetetlenül élnek bennünk ég nem hagynak nyugodni addig, mig az otthon maradottaknak és magunknak is visszanem szerezzük azt a szabadságot, melyet elvesztettünk.

Hát érdemes volt'.' Hát érdemes lesz szabadságharcoskodni'í -kérdezik sokan. Es nem éppen a megalkuvók. A válasz rövid és egyszerű« éedemes volt és érdemes lesz. A harmincezer fiúgyermek, leány, asszony, férfi nem halt meg hiába!

A kellemetlen emlékek kisrészét felsoroltuk, hogy levonjuk belőle a következtetést, A tapasztalatokat ismerni kell. Ez szabja meg jövő politikánk útját. Különösen, ha vannak értékes tapasztalatok. (Vert vannak ilyenek is«

1. ) Gyakorlatban ismertük meg az oroszt, s lettünk szakértő megfejtői tetteik, diplomáciájuk rugóinak.

2. ) A kitelepítés csődöt mondott. Nem tett ellenséggé "urat, parasztot". Sőt. Megismerték, megszerették egymást. Örök barátságok szövődtek. Talán ezért is kellett beszüntetni a kitelepítést.

3. ) Közös jelen sorsunk összeforrasztotta az emigrációt. Az egymás közötti kezdeti bizalmatlanság eltűnt, mert megismertük egymást. Megtanultuk, hogy egymás megbecsülésével a befogadók megbecsülését szerezzük meg és egymás támogatásával erőt nyerünk,a ki tudja még milyen hosszú ideig tartó száműzetésünk idejére. Tudjuk mit akarunk! Legfeljebb a "hogyan" idéz elő vitát.

á. ) Megvalósítottuk egymás között az ideális demokráciát. Eltűntek a társadalmi válaszfalak.Egyforma műveltség, egyforma anyagi kereseti lehetőség hozta meg azt nekünk. Rajtunk múlik, hogy ezt is tökéletesítsük.

Összekovácsolt bennünket a közös múlt is, melynek lehettek és voltak is hibái, de ma már tudjuk, hogy sokkal jobb volt, mint az a jelen, melyet otthon idegen fegyveres erővel segítettek nyeregbe.

Egységes emigráció fogja egykor hazavinni tudását, vagyonát, hogy segitse talpraállitani az otthoniakat. A jelen és múlton kivül közös jövőnk kialakításának vágya, célja teszi rá a koronát törekvéseinkre.

Nemes céljaink érdekében a megbocsájtás szelleme hat át. Megértéssel viseltetünk a kényszerű párttagságok iránt is és csak azokat vetjük meg, kik hazug feljelentéssel szereztek maguknak vagyont, előnyt, kik hamis tanuzás stb. alapján forgatták ki honfitársaikat otthon abból a kevésből, ami nekik még megmaradt.

Az a sorscsapás, mely bennünket ért, rendeltetés arra, hogy a magyarság gyengéitől megszabaduljon, a szenvedések tüzében megtisztuljon, egymásra találjon, megismerje erejét, tehetségét és mintapolgárokká váljon más nemzetek számára is.

Viseljük el türelemmel, hogy a jó Isten ezt az utat járatja végig velünk. Bizni, hinni kell. Ki hisz, annak lesz türelme is kivárni a jövőt és ereje is, dolgozni érte. Fájdalommal születik meg minden a világon. A szenvedés a tökélesedés útja, de egyúttal jobb jövőnk és fennmaradásunk záloga is.

Egyenlőkké váltunk! Könnyű munka volt elérni - mig volt, mit elvenni -, hogy ne legyen senkinek semmije. De azután'.' Dolgozni kellett volna, hogy legyen mit újra elvenni. A "dolgozók" henyélőkké váltak, "a henyélők" dolgozókká. Kialakult a felső tizezer helyett az alsó-felső ezer, s jött egy olyan kizsákmányolás, amilyet nem látott eddig még a világ.

A következmények nem maradtak el. Elégedetlenség ütötte fel a fejét,mely nöttön-nött, s kicsordult a pohár. Kirobbant a forradalom, s napok alatt elsöpörte a vazallusokat, a kényurral együtt. Minden tárgyból megbukott az uralkodó rendszer, de legcsufosabban a pedagógiából. Az a fiatalság verte le őket, melyet azért képeztek ki oartizán harcra, hogy megvédje a "demokráciát".

Elámult a világ. Megmozdultak a népek. Elhalmozták szabadságharcunkat az együttérzés minden jelével, de a kormányok tétlenek maradtak. A legkényelmesebb megoldást választották« szabadkezet engedtek az elnyomóknak. Egyetlen nagyhatalom állott ki mellettünk« az orosz, azokkal a csapatokkal, melyek forradalmunkhoz csatlakoztak.

Szabadságunk, boldogságunk nem tartott sokáig. Esztelen, kegyetlen megtorlás, fiatal korúak a- kasztása, deportálása ébresztett fel mámorunkból.

Menekült mindenki, ki tudott, Nyugatra. Kettőszázezer lélek hagyta el otthonát, s szóródott szét a világon, hogy fenntartója legyen annak az akaratnak és szellemnek, mely a forradalmat ki