Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
robbantotta, de legyen egyúttal lelkiismeret-furdalása és figyelmeztetője a nyugati világnak, hogy 3 szabadságharcunk még korántsem ért véget. Szabadságharcunkat az emigrációban tömörült nyolcadik törzs viszi tovább. Valahogy úgy, mint Attila háborújában - a katalaunumi csatában, hol ha a sötétség véget vetett az élők közti harcnak, az elesettek szellemei harcoltak tovább. Hogy milyen emléket őriztek meg Kádárék az "ellenforradalomról”, nem tudjuk. De azt máris látjuk, hogy miként akarják kényszerrel megünnepeltatni a "felszabadulási" évfordulót "hazánkban"! Nem ’Vagyarországon! Mert ilyen nincs. Csak szovjet gyarmat. Ismerjük a lemezt. A hatalmas szovjet birodalom "felveszi" minden felesleges termékünket. Bort, búzát, bauxitot! megszabadít az exportálás gondjaitól, s olyan termékekkel lát el, amilyenekkel mi nem rendelkezünk! Fizet isi Természetesen sok százalékkal kevesebbet, mint a Nyugat fizetne. De megéri! Ennak ellenében a dicsőséges szovjet haderő megakadályozza azt, hogy bárki más elfoglalhass sa "hazánkat". A "MALAC” Márai Sándor Írja... "Emlékezem az első malacra, melyet szememláttára vitt el a szomszédos fuvarostól egy orosz. A gazda sápadtan, vértelen szájjal nézett a malacot cipelő orosz után. Később ez a malac meghizott. Jóétvágyu állat volt és amikor etetni kezdették mindazzal, amit Finnországból, Lengyelországból, a balti államokból, Kelet-Németországból, Magyarországból, Romániából,Bulgáriából, Ausztria keleti tartományából összeszedtek és "zsákmány" formájában a vályújába öntöttek az oroszok! a malac olyan óriásira hizott, mint soha még disznó a történelemben. Jámbor lelkek hihették csak, hogy az oroszok hajlandók lesznek önszántukból, valamilyen többmilliárdos amerikai kölcsön ellenében lemondani erről a hizlalási lehetőségről. Éveken és éveken át, uszályon, tengelyen, vasúton hordták el ezekből a gazdag országokból a búzát, a vasat, a szenet, az olajat, a zsirt és közbül az emberi erőt iss a német szakembereket, a balti munkásokat. A malac, melyet szemem előtt vitt el e napokban az orosz, gyönyörűen gömbölyödött ezekben az években. Mindez kezdődött a falusi ólakban, vermekben a "zsákmány"-alj aztán folytatták a fogoly országok szikrázóan megvilágított miniszteri termeiben, amikor - fényképészek jelenlétében - a szovjet kereskedelmi megbízottak aláirták a fogoly-államokkal kötött "jóvátételi" és "kereskedelmi" megállapodásokat. Kevés példa van az újkori történelemben, amely hasonló lenne ehhez az intézményesített és állandósított sarcoláshoz. A néo védekezett,ahogy tudott. A rendszer fosztogató különítményei könyörtelenül kutattak az országban, - nem volt más menekvés előlük, csak a rejtőzés és dugdosás... Az oroszok nem törődtek azzal, hogyan fogadja őket a lakosság! a rendszer csak a kézzelfogható eredményekkel törődött, tehát a disznóval, az olajjal, a vassal, a szénnel, az "emberanyaggal", amalyet megragadott. Ez a gátlástalanság - később, a világpolitikában is ez volt az orosz magatartás jellegzetessége - egyik nagy fegyverük és erejük... Mikor először láttam, amint egy orosz elvitt egy szegény magyar Daraszttól egy malacot, - és aztán később, amikor mindenki látta, hogyan hizik meg ez a malac a megsarcolt népek vagyonából, - gondolni kellett arra, vajon felmerült-e a yaltai és más találkozókon a nyugati államférfiak tudatában ez a lehetáség'r A disznó, amit az orosz elvitt, legendásan meghizott. És az étvágya nem csökkent. A parasztok elmentek a tehénnel az erdőbe, elvermelték a krumplit, elrejtették az asszonyokat, pontosan úgy, mint a török időben... Az elrabolt malac nagyon fájt, - sok ember könnyebben mond le eszményeiről, mint erről a malacról - de a környékbeli asszonyok, mihelyst a hadihelyzet megengedte elvándoroltak, gyalogosan, távoli megyékbe és a hátukon hoztak haza egy-egy sivitozó süldőt. A szívósságnak, a történelmi tapasztaltságnak olyan példáit láttam ebben az időben, amit nem lehet feledni. De, fogcsikorgatva, - az első időben, amikor az oroszok fosztogattak, - megvallották az emberek, hoey mindez keserves, néha tragikus, de “jaj a legyőzöttnek".. .Túl kell élni, mondogattuk. Az orosz eey napon elmegy, a jóvátételt megfizetjük, kezdünk valami újat, ha lehet, jobbat, emberségesebbet. Amikor a nép megértette, hogy az idegen hatalom nemcsak anyagi javakat zsákmányol, hanem emberi jogokat is, bekövetkezett a hihetetlen! egy nép elment az öngyilkosság meredélyének határára, a forradalomba, a puszta öklével ment tankok és géppisztolyok ellen, mert megértette, hogy az emberségét, a szellemét, a jellemét, a személyiségét akarják elpusztítani. Erre akkor, 1945-hen, a ködös januári hetekben, nem gondolt senki. Az oroszok sem.-Magyar filmbemutatás Washingtonban! 1975. április 6.-án vasárnap este 6 órakor a Guy Mason Recreation Center - 3600 Calvert St. N.W.- helységében bemutatásra kerül KARÁDY KATALIN egyik^leg- szebb filmje a KÍSÉRTÉS. A film 1940-ben készült, zenéjét Fényes Szabolcs szerezte. Szereplők! Bulla Elma, Halmay Tibor. Boray Lajos stb. Kisérőmüsori A VADON FIAI c. 1944-ben készült játékfilm Latabár Kálmán, Latabár Árpád, Vay Ilus stb. szereplésével.-A Maeryar Cserkész Szövetség jubielumi nagytábort rendez Toronto közelében 1975. augusztu? 14. és 24. közötti annak emlékére, hogy a magyar cserkészet harminc évvel ezelőtt kényszerült emigrációba.-Az AVSz Washingtoni Osztálya március 16-án ünnepelte 1848 március 15. évfordulóját. Az ünnepséget Taba János elnök nyitotta meg. Rév. György Árpád mondotta a bevezető imát. Az ünnepi szónok dr. Laurisin Lajos volt New York-ból. A műsoron ének- és versszámokkal szerepeltek! Altorjay Richárd és Sándor, Pasche Katinka és Papp Huba. Az ünnepség keretében Stirling György felolvasta a Koordináló Bizottság tízpontos nyilatkozatát, amelyet a Bizottság Magyarország szovjet megszállásának harmincadik évfordulójára bocsájtott ki.
