Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-03-21 / 287. szám
24 MAGYAR SZÓ-A HÍD MAGYAR KÖZÖSSÉG 2007. MÁRCIUS 21. Weil Miklós Andor 3. Üj sorozat - Magyarok Amerikában Bittó Boldog Klára 5. Az Amerikai Egyetem (University of Illinois) New Yorkból a NYCentral-nek a "CENTURY LIMITED" expressvonat- ját vettem Chicago-ba, s onnan az Illinois Central "SPIRIT OF NEW ORLEANS" vonatját Champaign-be, ahol az Illinois egyetem nagy "campus"-a volt (és van). Oda 1947 szeptemberében érkeztem meg, 248 dollárral a zsebemben. Az egyetemi hatóságok beutaltak lakni egy előzetes jégkorcsolyázó épületbe (Ice Skating Rink), amit átváltoztattak a visszatérő leszerelt katonák számára ideiglenes lakóhelyre. Ott felállítottak a betonlapon valami 400 két emeletes hálóhelyet (double bunks), úgyhogy az épületben valami 800 fiú lakott. Mindenkinek volt egy kis vasszekrénye a magántulajdonok részére (öltönyök, könyvek, stb) ami be lehetett lakatolni. A visszaözönlő leszerelt katonák 40,000 főre duzzasztották a tanulók számát az Urbana-i "Campus"-on. Ezek közül persze ötször annyi fiú volt mint kislány, mert a kormány ingyenes egyetemi tanítást adományoztak minden ember számára aki az amerikai hadseregben szolgált. így hát szó sem lehetett kislányi társaságról, amit amúgy is megnehezített volna az én pénztelenségem és akkori rossz angol beszédem. A megérkezésemkor csak valami ezer szót tudtam agolul. De azután minden nap kiírtam 20 számomra ismeretlen szót az újságokból, s azokat megtanultam. A szókincsem olyan gyorsan növekedett, hogy egy hónap múlva már nem volt sok nehézségem az előadásokat leírni, s hat hónap múlva már aránylag folyékonyan tudtam angolul beszélni. Mire beiratkoztam az első szemeszterre, kiderült hogy az előzetes Műegyetemi tanulmányaim nemcsak hogy elégséges voltak az mérnöki diplomára (Bachelor of Science, vagyis BS Degree), hanem annyi "hitel pontjaim" (Credit Points) még képesítettek volna a Master's Degree-hez (MS) is. De csak a BS-t ismerték el a számomra. Az MS felé újra kellett vennem sok olyan tantárgyat amikből én már levizsgáztam a Műegyetemen. Emiatt persze a tanulás eleinte aránylag könnyű volt. Nehézség nélkül kaptam meg a Master of Science (MS) oklevelet egy év után teljes jeles jegyekkel, még akkor is, hogy a tanulást össze kellett egyeztetnem testi munkával. Különféle munkákat vállaltam, hogy fel tudjam magamat tartani, mert az ösztöndíj csak a tanítási költségeket fedezte. Dolgoztam benzinkutaknál, mint építési napszámos, éttermekben mint pincér és "busboy" (aki elhordja a használt edényeket és kitisztítja az asztalokat a következő vendég részére) és, néha, mint egy oktató tanító. Sokkal megkönnyebült a helyzet miután megkaptam a MS-et. Egyrészt meg lettem hívva tanársegédnek félidős alapon havi $133.33 fizetéssel. Másrészt pedig az egyetem kinevezett "graduate su- pervisor"-nak (felsőosztályos felügyelő) a hálótermünkben. S így nemcsak hogy ingyen laktam ettől kezdve, hanem még tudtam a jövedelmemből egy keveset is spórolni. Valami 30 alsóosztályos fiút kellett felvigyáznom felügyelői megbízásom alatt, s segítenti nekik vagy egyetemi vagy megélhetési kérdésekkel. Ennek az lett az eredménye hogy majdnem minden hétvégen kaptam egy felhívást a re- dőrségtől, hogy letartóztatták egyik fiúmat, akit vagy részegen találtak a városban, vagy pedig a "déli campuson" (ahová tilos volt naplemente után menni) találták őt egy kislánnyal együtt a kocsijukban, néha teljesen meztelenül. Közben 1948-ban a kommunisták puccsot végeztek Magyarországon, elmenesztették a Tildy kormányt, és átvették a kormányzást. Erre a US kinyújtotta a lehetőséget, hogy magyar tanulók folyamodhassanak amerikai állampolgárságért mint egy "displaced person" (állam- talan ember), s itt maradhassanak élni. Ezt én megfolyamodtam. Ennek sajnos az volt egyik mellékkövetkezménye hogy elvesztettem az ösztöndíjamat az IIE-től, mert az kötelezett volna hogy visszatérjek Magyarországra a tanulmányaim elvégzése után. A tanulás továbbra is jól ment, s minden tárgyat jelesen fejeztem be, de a félidős kísérleti munka miatt már nem lehetett olyan gyorsan venni a tantárgyakat mint előbb. Közben a doktorátusi munkám felé átálltam kulturmémökégtől a gépészmérnökség egyik ágába, amit úgy hívnak itt mint "Theoretical & Applied Mechanics," T&AM (elméleti és gyakorlati mechanika). A végső szigorlatokat letettem 1950 közepén kitűnő ereménnyel, s nekiálltam dolgozni a doktorátusi tárgyamon. Közben megnősültem, s mielőtt elhagytuk az egyetemet, megszületett az első fiam 1951 novemberében. Az első próbálkozás a doktorátusi tárgyra nem sikerült (mert a Prof. Nathan M. Newmark, a világhírű egyetemi tanár, aki a "thesis advisor"-om volt, nem találta ezt eléggé nehéznek), de a második jól ment. 1952 márciusára már sikeresen befejeztem mind az elméleti levezetéseket, mind a laboratóriumi kutatómunkákat. Közben interjúvoltam több vállalattal, s az végül az M. W Kellogg (MWK) ajánlatát fogadtam el. Ők havi $500-as fizetést ajánlottak, ami addigra a legmagsabb fizetésajánlat volt új doktorátusi diplomásoknak az Illinois mérnöki egyetemtől. 6. Első Állásom - New York. M. W. Kellogg Company (MWK) olajfinomító, chemikai és papírgyártó gyárakat tervezett és épített az egész világon. Ebben a mesterségben a legnagyobb cég volt, nemcsak Amerikában, hanem az egész világon. A cég irodája akkor "downtown" New York-ban volt, 225 Broadway címnél. Három év múlva elköltöztek "midtown"-ba, 711 Third Ave- nue-ba. En voltam az első doktorátusi képesítésű alkalmazottjuk. Hét és fél évig dolgoztam náluk, s azalatt az idő alatt sokat utaztam üzleti ügyekben, mindenhová Amerikában ahol csak volt egy olajfinomító telep. Közben többször előléptettek, mig végül főnöke lettem a 18 személyes "Fejlesztési Osztálynak" (Development Department), akik közül 11-nek volt doktorátusa, s akiknek a többségét én szerződtettem. A ipari munkám mellett a tudományos munkám is jól ment előre. A New York-i évek alatt valami 15 tudományos értekezletet adtam elő, amik mind ki lettek nyomtatva a tudományos sajtóban. Ezek alapján meg lettem hívva eleinte mint tanársegéd, hogy esti alapon előadjak magasabb (graduate) tantárgyakat a New York egyetemnek (NYU, Adjunct Faculty) a mérnöki karban. Néhány tantárgy benne volt a rendes tantervben, másokat pedig én álítottam össze, s adtam elő először az egyetem történetében. Olyan sikeresek voltak ezek a kurzusok hogy a tanításom második évében előléptettek teljes tanárnak (Adjunct Professor), amely címet alőször adtak ki valakinek is az NYU-nál. Az NYU-nál 4 évig tanítottam , 1955 - 59-ig, esti magasabb szintű mérnöki tanfolyamakat. Közben szintén négy évig tanítottam előkészítő kurzusokat a szakértői mérnöki kivizsgálatra (Professional Engineering Examination), miután magam is átmentem ezen a két napos vizsgán nagyon jó eredményekkel. S mindezek mellett, meg lettem hívva kétszer is egy hetes előadásokra a Massachusetts Institute of Technology-hoz (MIT), a világhírű ame- riaki mérnöki és tudományos egyetemhez nyári magasabb kurzusokat előadni. Közben még megírtam valami 15 tudományos értekezletet, és egy tudományos könyvnek a nagyobb részét (Design of Piping Systems) ami még most is, több mint 50 év után, az alapvető könyv ezen a téren. A karrierem tényleg szépen indult, s szerettem New Yorkban (Queens Borough) élni. Mire már hét évnél tovább voltam az M. W. Kellogg-nál, egy szép napon kaptam egy felhívást a "kék égből" (out of the blue), hogy érdekelve volnék- e egy magas állást elfogadni az Armour Research Foundation-nél (ARF). Az állás a 110 emberes Mechanikai Kutatóosztály (Mechanics Research Division) vezetéséről szólt, sokkal felelőségteljesebb munkakörben mint az akkori állásom volt az M. W. Kellogg-nál. 7. További Állások az Ameriaki Középnyugaton (American Midwest) Az ARF annakidején az ország második legnagyobb kutatómunkájú társulata volt a Battelle Memorial Institute (Battelle) után. ARF a Chicago déli oldalán volt, az Illinois Institue of Technology (IIT) campus-án. Amikor odaérkeztem az egész társulat majdnem kizárólagosan nemzeti kormánynak csinált kutatómunkát, többnyire a Defense Department (Védelmi Minisztérium) részére. 1959 közepén költöztünk el oda kis családommal, mert akkorra már megszületett a második gyerekem is, egy kislány, New York-ban. A Mechanikai Osztálynak a legtöbb munkája avval foglalkozott hogy megállapítsák, először elméleti és azután kísérleti alapon, hogy az épületek és szerkezezetek hogyan tudnak az atomrobbanásoknak ellenállni. Ez a munka tényleg érdekes volt, de elhatároztam hogy mi nemcsak a kormány részére dolgozzunk, hanem a magániparnak is. így nekiálltunk kutatómunkákat végezni magán cégek részére, néha csak egyedül a magunk alkalmazottjaival, máskor pedig együttesen dolgozva a cég mérnökeivel. Mire én 3 és fél után elhagytam ezt ARF- et, 285 emberre nőtt az osztályunk fejszáma, s akkorra már tényleg fele/fele volt a magánipari és kormány által fizetett kutatómunkánk. Akkorra már mi lettünk az USA-ban a legnagyobb mechanikai kutatóegyesület, még nagyobb mint a jobban ismert Battelle. Majdnem ugyanakkor átváltoztatták az ARF nevét IlT Research Institute-ra (IITRI), s az még most is ezen a néven szerepel. IITRI-t azért hagytam el mert meghívott Cummins Engine Company hogy vezessem az összes technikai munkájukat mint Kutatásmunkáju Alelnök (Vice President - Research). Az új állásomban én egy "Vállalati Tisztviselő" (Corporate Officer) is lettem, úgyhogy így lett először alkalmam résztvenni és hozzátenni a vállalat vezetéséhez. Cummins Indiana állam déli részén, Columbus városban volt, s amikor én hozzájuk mentem 1963-ban kb. 200 millió dollárnyi volt az évi gyártásuk. A gyártmány dieselmotorokból és alkatrészeiből állt, s Cummins akkor is, meg még most is, a legnagyobb különálló dieselgyártó cég (lóerős alapon) a világon. Á motorjai akkor mind nehézsúlyú teherautókba lettek beépítve, amiknek a fele akkor, érdekes módon, mégcsak benzinmotorokkal volt hajtva. Mi gyorsan nekiálltunk új motorokat tervezni, egyrészt mert azokra volt piaci kereslet, másrészt pedig mert az akkoriban gyártott motorok már 35-45 évvel korábban lettek megtervezve, s közben sok új felfedezés lett kidolgozva. Nekiálltunk hát új dieselmotorokat tervezni és építeni, 140 kW-tól 1.400 kW-ig, amik a kisteherautóktól a kisebb mozdonyok és vizi járművek hajtására volt alkalmas. Közben alapvető kutatómunkákat is végeztünk a motorok aerodynamikájáról, kompressziójáról, az üzemanyag befecskendezéséről, turbinahajtásokról és a motorok kipuffogásáról. Ennek a kutatómunkának az egyik eredménye az volt hogy a Cummins diesel motorok lettek a legtartósabbak minden konkurrenciához képest, jól szaladván 1 millió mérföldnyi- re, vagy még tovább. S akkor lehetett újraépíteni (major overhaul) és még egy millió mérföldnyi hajtásra használni. S emellett a Cummins motorok voltak leg- jutányosabbak anyagfogyasztási ala- pon.Mindezek mellett továbbra is írtam tudományos értekezleteket, aminek a száma már több mint 40-re növekedett az évek alatt. Cummins-nál 5 és félévig dolgoztam 1968 vége feléig. Akkorra már az évi forgalma négyszeresére nőtt ($800 millióra) amióta én hozzájuk áltam, s kétségen kívül kinőtte magát a világ legnagyobb dieselmotort gyártó üzemébe lóerős alapon számítva (az angol Perkins vállalat gyártotta a legtöbb dieselmotort, de azok aránylag kicsik voltak). Manapság A Cummins évi forgalma már több mint $11 milliárd, s továbbra is a világ legnagyobb független dieselmotor gyártója. (folytatjuk)
