Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-03-21 / 287. szám

24 MAGYAR SZÓ-A HÍD MAGYAR KÖZÖSSÉG 2007. MÁRCIUS 21. Weil Miklós Andor 3. Üj sorozat - Magyarok Amerikában Bittó Boldog Klára 5. Az Amerikai Egyetem (University of Illinois) New Yorkból a NYCentral-nek a "CENTURY LIMITED" expressvonat- ját vettem Chicago-ba, s onnan az Illino­is Central "SPIRIT OF NEW ORLE­ANS" vonatját Champaign-be, ahol az Illinois egyetem nagy "campus"-a volt (és van). Oda 1947 szeptemberében érkez­tem meg, 248 dollárral a zsebemben. Az egyetemi hatóságok beutaltak lakni egy előzetes jégkorcsolyázó épületbe (Ice Skating Rink), amit átváltoztattak a visszatérő leszerelt katonák számára ide­iglenes lakóhelyre. Ott felállítottak a be­tonlapon valami 400 két emeletes hálóhe­lyet (double bunks), úgyhogy az épület­ben valami 800 fiú lakott. Mindenkinek volt egy kis vasszekrénye a magántulaj­donok részére (öltönyök, könyvek, stb) ami be lehetett lakatolni. A visszaözönlő leszerelt katonák 40,000 főre duzzasztották a tanulók számát az Urbana-i "Campus"-on. Ezek közül persze ötször annyi fiú volt mint kislány, mert a kormány ingyenes egye­temi tanítást adományoztak minden em­ber számára aki az amerikai hadseregben szolgált. így hát szó sem lehetett kislányi társaságról, amit amúgy is megnehezített volna az én pénztelenségem és akkori rossz angol beszédem. A megérkezésemkor csak valami ezer szót tudtam agolul. De azután minden nap kiírtam 20 számomra ismeretlen szót az újságokból, s azokat megtanultam. A szókincsem olyan gyorsan növekedett, hogy egy hónap múlva már nem volt sok nehézségem az előadásokat leírni, s hat hónap múlva már aránylag folyékonyan tudtam angolul beszélni. Mire beiratkoztam az első szemeszter­re, kiderült hogy az előzetes Műegyete­mi tanulmányaim nemcsak hogy elégsé­ges voltak az mérnöki diplomára (Bache­lor of Science, vagyis BS Degree), ha­nem annyi "hitel pontjaim" (Credit Po­ints) még képesítettek volna a Master's Degree-hez (MS) is. De csak a BS-t is­merték el a számomra. Az MS felé újra kellett vennem sok olyan tantárgyat amikből én már levizsgáztam a Műegye­temen. Emiatt persze a tanulás eleinte aránylag könnyű volt. Nehézség nélkül kaptam meg a Master of Science (MS) oklevelet egy év után teljes jeles jegyek­kel, még akkor is, hogy a tanulást össze kellett egyeztetnem testi munkával. Kü­lönféle munkákat vállaltam, hogy fel tudjam magamat tartani, mert az ösz­töndíj csak a tanítási költségeket fedezte. Dolgoztam benzinkutaknál, mint építési napszámos, éttermekben mint pincér és "busboy" (aki elhordja a használt edé­nyeket és kitisztítja az asztalokat a követ­kező vendég részére) és, néha, mint egy oktató tanító. Sokkal megkönnyebült a helyzet miu­tán megkaptam a MS-et. Egyrészt meg lettem hívva tanársegédnek félidős ala­pon havi $133.33 fizetéssel. Másrészt pe­dig az egyetem kinevezett "graduate su- pervisor"-nak (felsőosztályos felügyelő) a hálótermünkben. S így nemcsak hogy ingyen laktam ettől kezdve, hanem még tudtam a jövedelmemből egy keveset is spórolni. Valami 30 alsóosztályos fiút kellett felvigyáznom felügyelői megbízá­som alatt, s segítenti nekik vagy egyetemi vagy megélhetési kérdésekkel. Ennek az lett az eredménye hogy majdnem min­den hétvégen kaptam egy felhívást a re- dőrségtől, hogy letartóztatták egyik fiú­mat, akit vagy részegen találtak a város­ban, vagy pedig a "déli campuson" (ahová tilos volt naplemente után menni) talál­ták őt egy kislánnyal együtt a kocsijuk­ban, néha teljesen meztelenül. Közben 1948-ban a kommunisták puccsot végeztek Magyarországon, elme­nesztették a Tildy kormányt, és átvették a kormányzást. Erre a US kinyújtotta a lehetőséget, hogy magyar tanulók folya­modhassanak amerikai állampolgársá­gért mint egy "displaced person" (állam- talan ember), s itt maradhassanak élni. Ezt én megfolyamodtam. Ennek sajnos az volt egyik mellékkövetkezménye hogy elvesztettem az ösztöndíjamat az IIE-től, mert az kötelezett volna hogy visszatér­jek Magyarországra a tanulmányaim elvégzése után. A tanulás továbbra is jól ment, s min­den tárgyat jelesen fejeztem be, de a féli­dős kísérleti munka miatt már nem lehe­tett olyan gyorsan venni a tantárgyakat mint előbb. Közben a doktorátusi mun­kám felé átálltam kulturmémökégtől a gépészmérnökség egyik ágába, amit úgy hívnak itt mint "Theoretical & Applied Mechanics," T&AM (elméleti és gyakor­lati mechanika). A végső szigorlatokat le­tettem 1950 közepén kitűnő ereménnyel, s nekiálltam dolgozni a doktorátusi tár­gyamon. Közben megnősültem, s mi­előtt elhagytuk az egyetemet, megszüle­tett az első fiam 1951 novemberében. Az első próbálkozás a doktorátusi tár­gyra nem sikerült (mert a Prof. Nathan M. Newmark, a világhírű egyetemi ta­nár, aki a "thesis advisor"-om volt, nem találta ezt eléggé nehéznek), de a második jól ment. 1952 márciusára már sikeresen befejeztem mind az elméleti levezetése­ket, mind a laboratóriumi kutatómunká­kat. Közben interjúvoltam több vállalat­tal, s az végül az M. W Kellogg (MWK) ajánlatát fogadtam el. Ők havi $500-as fi­zetést ajánlottak, ami addigra a legmag­sabb fizetésajánlat volt új doktorátusi di­plomásoknak az Illinois mérnöki egye­temtől. 6. Első Állásom - New York. M. W. Kellogg Company (MWK) olaj­finomító, chemikai és papírgyártó gyára­kat tervezett és épített az egész világon. Ebben a mesterségben a legnagyobb cég volt, nemcsak Amerikában, hanem az egész világon. A cég irodája akkor "downtown" New York-ban volt, 225 Broadway címnél. Három év múlva el­költöztek "midtown"-ba, 711 Third Ave- nue-ba. En voltam az első doktorátusi képesítésű alkalmazottjuk. Hét és fél évig dolgoztam náluk, s aza­latt az idő alatt sokat utaztam üzleti ügyekben, mindenhová Amerikában ahol csak volt egy olajfinomító telep. Közben többször előléptettek, mig végül főnöke lettem a 18 személyes "Fejlesztési Osztálynak" (Development Depart­ment), akik közül 11-nek volt doktorátu­sa, s akiknek a többségét én szerződtet­tem. A ipari munkám mellett a tudomá­nyos munkám is jól ment előre. A New York-i évek alatt valami 15 tudományos értekezletet adtam elő, amik mind ki let­tek nyomtatva a tudományos sajtóban. Ezek alapján meg lettem hívva eleinte mint tanársegéd, hogy esti alapon előad­jak magasabb (graduate) tantárgyakat a New York egyetemnek (NYU, Adjunct Faculty) a mérnöki karban. Néhány tan­tárgy benne volt a rendes tantervben, másokat pedig én álítottam össze, s ad­tam elő először az egyetem történetében. Olyan sikeresek voltak ezek a kurzusok hogy a tanításom második évében előlép­tettek teljes tanárnak (Adjunct Profes­sor), amely címet alőször adtak ki valaki­nek is az NYU-nál. Az NYU-nál 4 évig tanítottam , 1955 - 59-ig, esti magasabb szintű mérnöki tanfolyamakat. Közben szintén négy évig tanítottam előkészítő kurzusokat a szakértői mérnö­ki kivizsgálatra (Professional Engine­ering Examination), miután magam is át­mentem ezen a két napos vizsgán nagyon jó eredményekkel. S mindezek mellett, meg lettem hívva kétszer is egy hetes elő­adásokra a Massachusetts Institute of Technology-hoz (MIT), a világhírű ame- riaki mérnöki és tudományos egyetem­hez nyári magasabb kurzusokat előadni. Közben még megírtam valami 15 tudo­mányos értekezletet, és egy tudományos könyvnek a nagyobb részét (Design of Piping Systems) ami még most is, több mint 50 év után, az alapvető könyv ezen a téren. A karrierem tényleg szépen indult, s szerettem New Yorkban (Queens Boro­ugh) élni. Mire már hét évnél tovább voltam az M. W. Kellogg-nál, egy szép napon kaptam egy felhívást a "kék égből" (out of the blue), hogy érdekelve volnék- e egy magas állást elfogadni az Armour Research Foundation-nél (ARF). Az ál­lás a 110 emberes Mechanikai Kutatóosz­tály (Mechanics Research Division) ve­zetéséről szólt, sokkal felelőségteljesebb munkakörben mint az akkori állásom volt az M. W. Kellogg-nál. 7. További Állások az Ameriaki Kö­zépnyugaton (American Midwest) Az ARF annakidején az ország máso­dik legnagyobb kutatómunkájú társulata volt a Battelle Memorial Institute (Bat­telle) után. ARF a Chicago déli oldalán volt, az Illinois Institue of Technology (IIT) campus-án. Amikor odaérkeztem az egész társulat majdnem kizárólagosan nemzeti kormánynak csinált kutatómun­kát, többnyire a Defense Department (Védelmi Minisztérium) részére. 1959 közepén költöztünk el oda kis családommal, mert akkorra már megszü­letett a második gyerekem is, egy kislány, New York-ban. A Mechanikai Osztály­nak a legtöbb munkája avval foglalkozott hogy megállapítsák, először elméleti és azután kísérleti alapon, hogy az épületek és szerkezezetek hogyan tudnak az atom­robbanásoknak ellenállni. Ez a munka tényleg érdekes volt, de elhatároztam hogy mi nemcsak a kormány részére dol­gozzunk, hanem a magániparnak is. így nekiálltunk kutatómunkákat végezni ma­gán cégek részére, néha csak egyedül a magunk alkalmazottjaival, máskor pedig együttesen dolgozva a cég mérnökeivel. Mire én 3 és fél után elhagytam ezt ARF- et, 285 emberre nőtt az osztályunk fej­száma, s akkorra már tényleg fele/fele volt a magánipari és kormány által fize­tett kutatómunkánk. Akkorra már mi let­tünk az USA-ban a legnagyobb mecha­nikai kutatóegyesület, még nagyobb mint a jobban ismert Battelle. Majdnem ugyanakkor átváltoztatták az ARF nevét IlT Research Institute-ra (IITRI), s az még most is ezen a néven szerepel. IITRI-t azért hagytam el mert meghí­vott Cummins Engine Company hogy vezessem az összes technikai munkáju­kat mint Kutatásmunkáju Alelnök (Vice President - Research). Az új állásomban én egy "Vállalati Tisztviselő" (Corporate Officer) is lettem, úgyhogy így lett elő­ször alkalmam résztvenni és hozzátenni a vállalat vezetéséhez. Cummins Indiana állam déli részén, Columbus városban volt, s amikor én hozzájuk mentem 1963-ban kb. 200 millió dollárnyi volt az évi gyártásuk. A gyártmány dieselmoto­rokból és alkatrészeiből állt, s Cummins akkor is, meg még most is, a legnagyobb különálló dieselgyártó cég (lóerős ala­pon) a világon. Á motorjai akkor mind nehézsúlyú teherautókba lettek beépít­ve, amiknek a fele akkor, érdekes módon, mégcsak benzinmotorokkal volt hajtva. Mi gyorsan nekiálltunk új motorokat tervezni, egyrészt mert azokra volt piaci kereslet, másrészt pedig mert az akkori­ban gyártott motorok már 35-45 évvel korábban lettek megtervezve, s közben sok új felfedezés lett kidolgozva. Neki­álltunk hát új dieselmotorokat tervezni és építeni, 140 kW-tól 1.400 kW-ig, amik a kisteherautóktól a kisebb mozdonyok és vizi járművek hajtására volt alkalmas. Közben alapvető kutatómunkákat is vé­geztünk a motorok aerodynamikájáról, kompressziójáról, az üzemanyag befecs­kendezéséről, turbinahajtásokról és a motorok kipuffogásáról. Ennek a kutató­munkának az egyik eredménye az volt hogy a Cummins diesel motorok lettek a legtartósabbak minden konkurrenciához képest, jól szaladván 1 millió mérföldnyi- re, vagy még tovább. S akkor lehetett új­raépíteni (major overhaul) és még egy millió mérföldnyi hajtásra használni. S emellett a Cummins motorok voltak leg- jutányosabbak anyagfogyasztási ala- pon.Mindezek mellett továbbra is írtam tudományos értekezleteket, aminek a száma már több mint 40-re növekedett az évek alatt. Cummins-nál 5 és félévig dolgoztam 1968 vége feléig. Akkorra már az évi for­galma négyszeresére nőtt ($800 millióra) amióta én hozzájuk áltam, s kétségen kí­vül kinőtte magát a világ legnagyobb die­selmotort gyártó üzemébe lóerős alapon számítva (az angol Perkins vállalat gyár­totta a legtöbb dieselmotort, de azok aránylag kicsik voltak). Manapság A Cummins évi forgalma már több mint $11 milliárd, s továbbra is a világ legna­gyobb független dieselmotor gyártója. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents